Beutaló - orvos szemmel
Dr. Lénárd Rita belgyógyász-főorvos véleményezte dr. Kovácsy Zsombor orvos-jogász most megjelent, Beutaló című könyvét a WMN portálon.
Humorosan megírt, olvasmányos, közérthető könyv, csattanós, bennfentes történetekkel fűszerezve. Leveszi a kissé megfakult fényű glóriát a „fehér köpenyes istenek“ feje fölül, kitűnő túlélési tippeket, kiskapukat ajánl a betegek számára. Helyenként vitriolos, de igaz írás, kritikus, ám betegcentrikus, betegbarát nézőpontból. Nekem, – érintettként – „egyéjszakás“, mégis izgalmas kaland volt.
A szerző, Kovácsy Zsombor orvos, jogász és egészségügyi szakmenedzser. Már az előszó első mondatát kiegészíteném, azt írja: „A könyv azoknak szól, akik már betegek, és azoknak, akik a jövőben lesznek azok.” Bár ez a kijelentés minden orvosra is igaz, mégis, külön ajánlom az orvosoknak is a könyvet, mert ma már olyan nagy a megosztottságunk, a széthúzás, hogy nem is látunk ki a saját buborékunkból, csak a túlélésre játszunk.
Valóban labirintus a magyar egészségügy, ráadásul vaksötét, Kovácsy legalább villanyt gyújtott, remélem, a fejekben is világosság lesz egyszer…
A másik nagyon fontos kiindulópont, hogy ma nincs a betegeknek olyan kezelőorvosa, aki minden gondjukat ismerve irányítaná, vezetné őket a vizsgálatok során, aki összegezné, megmagyarázná a helyzetet, akiben megbízhatnak, aki partnerként viszonyulna hozzájuk. Valamikor a háziorvos volt ilyen, de ma már a legnagyobb hiány épp az alapellátásban van, és a teendők, a kompetenciák is megváltoztak. Így hát a páciensnek egyedül kell boldogulnia az útvesztőben. Ez szinte megoldhatatlan feladat.
Kovácsy gyakorlati tanácsokat ad a tájékoztatástól, a másodvélemény-kéréstől, a diszkriminációtól az orvosi dokumentáció megismerésétől a beteglátogatáson át az ellátásba való beleegyezésig, a sürgősségig.
A könyv végére érve kirajzolódik a magyar egészségügy kórképe, a káosz és a kiszolgáltatottság minden tünete. Egy mondatban össze is foglalja a jelenlegi helyzetet, gyakorló orvosként nagyon egyetértek: „Úgy sodródunk háziorvostól szakrendelőig, sürgősségiről a belre, sebészetről a rehabra, hogy látszólag mindenki szerelt rajtunk valamit, de az egész nem valamilyen egységes folyamatba szerveződött tudatos gyógyítás, hanem egymással csak lazán összefüggő ellátási epizódok egymásutánisága.”
