Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.

Azoknál az embereknél, akik naponta átlagosan kilenc vagy annál több adag ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztanak, 67 százalékkal nagyobb eséllyel alakul ki súlyos kardiovaszkuláris esemény, mint azoknál, akik mindössze egy adagot.

A stigmatizációt és a halogatást le kell váltania a tudatos, orvosi alapokon nyugvó terápiának és a mozgás örömének. A Semmelweis Egyetem és az Eli Lilly keddi, elhízás világnapi kerekasztal-beszélgetésén elhangzott, hogy a testsúlykontroll nem esztétikai kérdés, hanem a krónikus betegségek elleni küzdelem frontvonala.

Új, átfogó, országos adatkutatás eredményeit mutatták be egy keddi sajtótájékoztatón, amelynek fókuszában a keringési, vese- és anyagcsere-betegségek (Cardiovascular-Kidney-Metabolic, CKM-szindróma) összefüggései álltak.

Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója a téma tudományos hátteréről, a kockázat mértékéről és a megoldási lehetőségekről adott interjút a Weborvosnak.

Az obezitás progresszív, pandémiás méreteket öltő, gyakran többszörös recidívát mutató, potenciálisan gyógyíthatatlan betegség, amelynek számos következménye van. Rontja az életminőséget és a várható élettartamot, napjainkra az egyik legjelentősebb közegészségügyi problémává vált.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

Az elhízással összefüggő magas vérnyomás mögött meghúzódó mechanizmusok összetettek és sokrétűek, és többek között magukban foglalják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer/szimpatikus idegrendszer túlaktiválását, az adipokinek túlzott stimulációját, az inzulinrezisztenciát, az immunrendszer diszfunkcióját, a vese-, szív-, és zsírsejtek strukturális/funkcionális változásait.

Összefüggést állapítottak meg a hasi zsírfelesleg és a széles körű krónikus fájdalom kockázata között, és ez az asszociáció különösen erősen jelentkezett nők esetében.