Időzített bomba a mérlegen

Magyarországon jelenleg több mint 5,5 millió embert érint a túlsúly, a felnőtt lakosság körülbelül egyharmada pedig elhízással él. A globális előrejelzések még ennél is borúsabb képet festenek: 2030-ra a világ felnőtt lakosságának közel fele küzdhet súlyproblémákkal, így az idei világnap üzenetei sürgetőbbek, mint valaha. A szakmai diskurzus középpontjában idén az a szemléletváltás áll, amely az elhízást nem esztétikai kérdésként vagy elszigetelt állapotként, hanem krónikus és progresszív betegségként definiálja. Ehhez szorosan kapcsolódik a stigmatizáció elleni fellépés, hiszen a negatív társadalmi előítéletek megtörése nélkül nem adhatók hatékony válaszok a problémára. Az érintettek bátorítása és a segítségkérés ösztönzése éppen ezért egyéni és kiemelt társadalmi érdek is, hiszen az elhízás hátterében álló tényezők gyakran túlmutatnak az egyén közvetlen kontrollján. A folyamat ugyanakkor komplex, személyre szabott terápiával kezelhető, különösen korai felismerés és időben elkezdett kezelés mellett. Éppen ezért vált szükségessé egy fontos stratégiai partnerség és egy laikus edukációs projekt – hangzott el az Eli Lilly Hungária keddi kerekasztal-beszélgetésén, ahol az elhízásbetegséghez kapcsolódó társadalmi kihívásokról, a jelenséget övező stigmák hatásairól, valamint az előítéletektől mentes, korszerű szemlélet jelentőségéről beszélgettek a résztvevők.

A hazai adatok aggasztóak, Magyarország az unió tagállamai között a dobogón foglal helyet Málta és Horvátország mellett lakosságarányosan a 30-as BMI feletti kategóriában – mondta Merkely Béla belgyógyász, kardiológus, a Semmelweis Egyetem rektora. Az egyetem reprezentatív H-UNCOVER vizsgálata is megerősíti, hogy az obezitás prevalenciája folyamatosan növekszik, 60-70 év között érinti a legtöbbeket, és bár idősebb korban előfordul testsúlyvesztés, az érintettek addigra gyakran már súlyos civilizációs betegségekkel küzdenek, ami jelentősen lerövidíti az egészségben eltöltött évek számát. A tendencia a 80-as évek óta különösen romló, a túlsúlyosak és elhízottak aránya gyakorlatilag megduplázódott, és ebben a nők mutatói ma már a férfiakéval vetekszenek. A következmények drámaiak, hiszen 30-as testtömeg-index felett a férfiak várható élettartama közel 6, a nőké 7 évvel rövidül meg, a hirtelen szívhalál kockázata pedig a férfiaknál háromszorosára, a nőknél hatszorosára emelkedik.

Az elhízás anyagcsere-folyamatokon keresztüli káros hatásai, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az alvási apnoé, valamint a koszorúér-betegségek és a pitvarfibrilláció emelkedő rizikója mellett Merkely Béla részletezte azt is, hogy a szervezetben, különösen a zsigeri, és a szív körül felszaporodó zsírszövet nem csupán raktár, hanem egy állandó, alacsony szintű gyulladásos állapotot fenntartó szövet, amely közvetlenül károsítja a keringési rendszert.

Van visszaút – szögezte le a rektor. A komplex terápia – amely magában foglalja az életmódváltást, a mozgást és a modern gyógyszeres terápiákat is – képes jelentősen csökkenteni a kardiovaszkuláris kockázatot. Már 5-10 kilogrammnyi fogyás is 30 százalékkal mérsékelheti a betegségek előfordulását, így az obezitás elleni küzdelem innovatív megoldásokat igénylő közös ügy. Ennek tükrében az SE és az Eli Lilly Hungária közötti stratégiai együttműködés jött létre, amelynek egyik tartóoszlopa a laikus edukáció erősítése. Tavasszal közös podcast-sorozat indul, amely hiteles, szakmailag megalapozott, mégis közérthető információkkal segíti a lakosságot, hiszen a szakember szerint mindannyiunk közös felelőssége az elhízásról kialakult kép megváltoztatása, amelyhez empátiára és bizonyítékokon alapuló orvoslásra van szükség.

A mozgás fogyás nélkül is gyógyít

Soha nem késő elkezdeni a rendszeres testmozgást, mert a rendszeres fizikai aktivitás jótékony hatásai – például a vérnyomás csökkenése – már néhány hét után jelentkeznek, akkor is, ha a mérleg nyelve még nem mozdul el látványosan – hangsúlyozta Vágó Hajnalka kardiológus, sportorvos, az SE Sportorvostan és Kardiológiai Tanszékének egyetemi tanára a prevenció és a fokozatosság fontosságára hívva fel a figyelmet. Bár a WHO ajánlása heti minimum 150 perc közepes intenzitású aerob mozgást és kiegészítő erősítést javasol, az Eurobarométer adatai szerint a magyar lakosság 60 százaléka egyáltalán nem sportol. A professzor asszony hangsúlyozta, hogy túlsúly esetén nem a nagy intenzitású edzés a cél, hanem az egyéni képességekhez mért, örömet okozó aktivitás megtalálása, legyen az gyaloglás, nordic walking vagy úszás.

A mozgásformák közül az aerob edzésformák, mint a futás vagy a kerékpározás a zsírtömeg és a zsigeri zsír csökkentésében játszik kulcsszerepet, míg a rezisztenciaedzés (erősítés) az izomtömeg megőrzése és a csontsűrűség miatt elengedhetetlen. A kettő kombinációja nyújtja a legteljesebb védelmet. Túlsúlyos pácienseknél a fokozatosság a legfőbb szabály: érdemes akár napi 800-1000 extra lépéssel kezdeni, és okoseszközökkel monitorozni a fejlődést. Jelentős túlsúly vagy meglévő társbetegségek esetén a nagyobb intenzitású sport megkezdése előtt elengedhetetlen a kardiológiai és mozgásszervi állapotfelmérés a szövődmények elkerülése érdekében.

A rendszeres testmozgás túlmutat a kalóriaégetésen – emelte ki Vágó Hajnalka. Amellett, hogy az izommunka hatására javul az inzulinérzékenység, a sport csökkenti a krónikus gyulladást, és jelentős mentális többletet is ad. A stresszcsökkenés és a javuló önbecsülés olyan „mellékhatások”, amelyek segítenek a hosszú távú életmódváltás fenntartásában. Minden mozgás számít – a lift helyett választott lépcsőzés éppúgy, mint egy tavaszi kirándulás –, és soha nem késő elkezdeni, hiszen a szervezetünk azonnal meghálálja ezt a törődést.

Az elhízás, mint biológiai csapda

Az elhízás kezelésében az „egyen kevesebbet” tanácsa önmagában nem működik – hangsúlyozta Ferencz Viktória diabetológus, az SE Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának főorvosa. – Az elhízás biológiailag programozott betegség, ahol a zsírsejtek egyfajta „memóriával” rendelkeznek, és hormonális úton törekszenek a korábbi, kóros állapot visszaállítására. Ezért a visszahízás nem jellemgyengeség, hanem a betegség természetes lefolyása, amit csak orvosi segítséggel – legyen az gyógyszeres terápia vagy műtéti beavatkozás – lehet tartósan megtörni.

Az inzulinrezisztencia nem az oka, hanem a következménye az elhízásnak – világított rá egy gyakori tévhitre. A felszaporodott zsírszövet, különösen a zsigeri zsír, állandó gyulladásos állapotot tart fenn, ami rontja az immunrendszer hatékonyságát. Ez nemcsak a 2-es típusú diabétesz és a zsírmáj kialakulásához vezet, hanem bizonyítottan fokozza legalább 13 daganattípus kockázatát is, mivel a krónikus gyulladás gátolja az immunrendszernek képességét a daganatos sejtek felismerésére és elpusztítására.

A nők esetében az elhízás speciális hormonális csapdákat is rejt. A policisztás ovárium szindróma (PCOS) és a menopauza idején bekövetkező biológiai áthangolódás egyaránt a raktározás irányába tolja az anyagcserét, ami meddőséghez, cikluskezelési zavarokhoz vezethet. Ferencz Viktória ugyanakkor hangsúlyozta, hogy már 5 százalékos testsúlycsökkenés is jelentős egészségnyereséget jelent, a 10 százalék feletti fogyásnak pedig már egyértelmű betegségmódosító hatása van. A cél tehát nem az elérhetetlen ideál hajszolása, hanem a kis lépésekben elért, de orvosilag támogatott biológiai egyensúly.

Az akaraterő mítoszától a rendszerszintű diszkriminációig

A nyugati társadalmakat átszövő, az elhízással kapcsolatos, mélyen gyökerező előítéletekről és tévhitekről beszélt Czeglédi Edit, az SE Magatartástudományi Intézetének pszichológusa, aki szerint széles körben elterjedt, ám tudományosan megalapozatlan vélekedés, miszerint a testsúly alakulása kizárólag az egyéni akaraterő és kontroll kérdése. Ezzel szemben a szakember rámutatott, hogy a testsúly szabályozása egy rendkívül összetett folyamat, amelyet biológiai, genetikai, környezeti és viselkedési tényezők szoros kölcsönhatása határoz meg, így az érintettek hibáztatása szakmai szempontból is tévút.

Az elhízott személyeket súlyos negatív diszkrimináció éri, amely a mindennapi élet minden színterén jelen van,  a kirekesztő attitűd megnyilvánul a foglalkoztatásban, az oktatási intézményekben, sőt, ami a legaggasztóbb, az egészségügyi ellátórendszerben is. Még az elhízásra specializálódott szakemberek körében is előfordul a professzionális bánásmód hiánya, pedig az olyan kérdésfeltevésekre, mint a „miért kellett így elhízni?”, nem lehet gyógyító folyamatot építeni. Az ilyen típusú stigmatizáció nemhogy nem motiválja a beteget, hanem tovább mélyíti a belső feszültséget, amit ismét az evéssel próbál ellensúlyozni.

A helyzetet tovább nehezíti a fogyókúrás piac agresszív jelenléte, amely egymillió különféle terméket – gyógyteákat, zsíroldó párnákat és egyéb csodaszereket – kínál megoldásként. Ezek a hirdetések azt a hamis illúziót keltik, hogy a fogyás gyors és egyszerű, ami kudarc esetén az érintettben az akaratgyengeség érzését erősíti meg. Amikor a páciens azt tapasztalja, hogy az ígéretek ellenére egyedül marad a problémájával és képtelen az elvárt eredményt hozni, az önvád és a kilátástalanság spiráljába kerül.

A valódi és tartós életmódváltáshoz Czeglédi Edit szerint két alapvető pillérre van szükség: a tudásra és a motivációra. A tudás megszerzésében az orvos szerepe megkerülhetetlen, akinek feladata rávilágítani az elhízás konkrét egészségügyi kockázataira, érthetővé téve a változtatás szükségességét. A motiváció felkeltésekor pedig fontos a személyes érintettség megtalálása, legyen szó akár a ruhaméret változásáról, akár az orvosi tanácsadás hitelességéről. Ez utóbbi különösen kritikus pont, hiszen a szakember saját habitusa és hitelessége alapvetően meghatározza a tanácsadás hatékonyságát. Végezetül a szakértő kitért az elhízás mélyebb érzelmi gyökereire is, nevezetesen arra a kulturális mintára, ahol a szeretetet és a gondoskodást sokan az étellel fejezik ki, ami ellen csak tudatos érzelmi átdolgozással és támogató szakmai segítséggel lehet fellépni.

A sikeres életmódváltás nem rövid távú projekt, hanem akár évekig tartó támogatást igénylő folyamat – érettek egyet a szakemberek, akik azt hangsúlyozták, hogy a drasztikus kalóriamegvonás gyakran feszültséggel és negatív tünetekkel jár, ezért kulcsfontosságú a magatartásváltozás és a fogyás különválasztása. A sikerélményt nemcsak a kilogrammokban, hanem az egészségnyereségben – a javuló vérnyomásban, vércukorszintben vagy a csökkenő derékbőségben – kell mérni.

A motiváció forrása mindenkinél egyéni: van, akit a kisebb ruhaméret, mást az unokákkal való közös játék vagy a mozgásképesség megőrzése ösztönöz. A szakértők szerint a „mozogjon többet, egyen kevesebbet” típusú sablonok helyett apró, beépíthető lépésekre és reális elvárások megfogalmazására van szükség, mert az eltúlzott célok gyakran kudarchoz és a korábbi rossz szokásokhoz való visszatéréshez vezetnek. A folyamatban a család támogatása és a belső indíttatású segítségkérés jelenti a legbiztosabb alapot.

Innovatív gyógyszerek: a krónikus betegségek vége, vagy az életmód-terápia alkonya?

A súlyos, 35-40-es BMI-t meghaladó elhízás, különösen, ha az szívelégtelenséggel vagy 2-es típusú diabétesszel is társul, már olyan kritikus állapot, amely adekvát és olykor agresszív orvosi beavatkozást igényel – mondta Merkely Béla. Bár a modern gyógyszeres kezelések vagy a bariátriai műtéti megoldások látványos eredményeket hoznak a kardiovaszkuláris kockázatok csökkentésében, ezek nem válthatják ki az alapvető életmód-stratégiákat.

A gyógyszerek megjelenésével sem szorulhat háttérbe a prevenció – hangsúlyozta, ahogyan azt is, hogy „csodagyógyszer” önmagában nem létezik, a tartós fogyáshoz élethosszig tartó tudatosságra van szükség. Gyógyszeres támogatás mellett is alapvető a fizikai aktivitás növelése, nem csupán a súlyvesztés felgyorsítása, hanem az izomtömeg megőrzése és a rettegett jojo-effektus elkerülése érdekében. A professzor egy szemléletes példával – a műtét után csokoládét olvasztva fogyasztó páciens esetével – mutatta be, hogy a legmodernebb orvosi beavatkozás is kijátszható, ha hiányzik a páciens együttműködése és a magatartásváltozás.

Az igényes orvosi munka nem állhat meg a vényírásnál – reflektált Merkely Béla arra kérdésre, hogy nem kényelmesebb-e az orvosnak felírni egy receptet, mint végigkísérni a beteget egy hosszú és rögös úton, szükség szerint pszichológushoz, dietetikushoz segíteni. Hangsúlyozta, hogy a kezelés során kulcskérdés a komplexitás, a betegnek nem szabadna hat különböző helyre járnia ahhoz, hogy teljes körű ellátáshoz jusson. Az SE-n alkalmazott modell éppen ezért az egy helyszínen elérhető, szinergikus terápiákra épít, ahol a kardiológus mellett pszichológus és szakmaspecifikus csapat támogatja a gyógyulást. Az elhízás kezelése ma már minden orvosi szakterület közös feladata, hiszen az érintettek magas száma és a mozgásszervi, daganatos vagy érrendszeri szövődmények kockázata megkerülhetetlenné teszi a rendszerszintű, komplex gondozást.