Nem kizárt, hogy speciális szabályokat állapítanak meg a magyar egészségügyben a privatizációs technikák egységesítése, a folyamatok jobb átláthatósága érdekében. Az országgyűlési képviselők már megkezdték erről az együttgondolkodást. A folyamat eredményeképpen elképzelhető, hogy módosítanak például a praxistörvényen.

Annak ellenére, hogy az egészségügyben mindmáig a legnagyobb vitát kiváltó kérdések közé tartozik a magántőke szerepvállalása, egyes vélemények szerint a magánosítás mikéntje nem, vagy legalábbis nem megfelelően szabályozott. Az egyéni indíttatáson, értékítéleten túl pillanatnyilag azonban nincs objektív lehetőség arra, hogy megalapozott összehasonlító elemzést készüljön a köz- és magánszolgáltatók által nyújtott ellátás minőségéről és indikátorok híján azt sem mondható meg, melyik működtetési forma gazdálkodása hatékonyabb. Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának keddi ülésén (meglepő módon aktuálpolitikai felhangok nélkül) megkezdték az együttgondolkodást a képviselők a magántőke szerepvállalásának tapasztalatairól. A folyamat eredményeként elképzelhető, hogy módosítanak például a praxistörvény jelenlegi kötöttségein.

Jogerősen hatályon kívül helyezte a Heves Megyei Bíróság a megyei önkormányzat azon határozatát, amely a HospInvest Zrt.-t nyilvánította az egri kórház vagyonkezelésére kiírt pályázat győztesévé - tette közzé gyorshírben az MTI. A Heves Megyei Önkormányzat felülvizsgálati eljárást kezdeményez a Legfelsőbb Bíróságnál az ítélet ellen - közölte Sós Tamás a Heves Megyei Közgyűlés elnöke. A HospInvest elnöke állítja: a cég mindenben jogszerűen járt el és terveik szerint október elsején megkezdik a kórház üzemeltetését.

Privatizációs tendereken indulnak, az egészségpénztártól kapott bevételekből több tízmilliós fejlesztéseket hajtanak végre – köztulajdonban levő egészségügyi intézményektől szokatlan viselkedés. A Medical Tribune Pásztélyi Zsoltot, a Vasút-egészségügyi Kht. ügyvezetőjét kérdezte terveiről. A MÁV-kórház neve jól csengő márkanév, és a vasutasoknak saját biztosítótársaságuk is van. Kézenfekvő lenne, hogy induljanak valamelyik új egészségbiztosítóért. – Nem pályázunk, mert nem tudjuk teljesíteni a követelményeket. Tíz évvel ezelőtt a MÁV vezetői gondolkodtak azon, hogy az ellátórendszerünket megtartva biztosítótársaságot alapítsanak. Modellértékű kezdeményezés lehetett volna, de meghiúsult, részben a vasutas szakszervezetek hozzáállása miatt. Ám idő közben elfogadta a parlament a biztosítási törvényt, és még mindig jobb egy saját biztosító, mint egy idegen. – A vasutasoknak talán jó lenne egy saját biztosító, de azt is vegye figyelembe, hogy a MÁV dolgozói sokat betegeskednek, a mozdonyvezetők halláskárosultak lesznek, a pályamunkások pedig mozgásszervi rehabilitációra szorulnakimages/ Vagyis pénzügyi öngyilkosság lenne önként létrehozni egy olyan társaságot, ahol szinte csak nagy kockázatú tagokat gyűjtenek össze? – Jól látja. Egy kizárólagos, csak a vasutasokra alapozott biztosító aligha lehetne nyereséges. Csakhogy ami a pénztáralapításnál hátrány, az a szolgáltatások versenyében éppen előnyt jelenthet, hiszen országos intézményi hálózattal rendelkezünk. A szerkezetátalakítás miatti kapacitáscsökkentés, a finanszírozási szabályok változása és a vizitdíj bevezetése hogyan hatott tavaly a vasútegészségügyre? – A múlt év hullámai kevésbé érintettek bennünket, mert bevételünk fele a járóbeteg-ellátásból származik. De tény, hogy az intézmények többsége megérezte a változásokat, hisz a gyógyító-megelőző ellátásokra elkülönített kasszában átlagosan a szolgáltatók egyhavi finanszírozási összege „ragadt benn”. Az intézmények egy része még a teljesítmény- volumenkorlát által meghatározott szintet sem tudta elérni. Nálunk ezzel nem volt gond. Hogy csinálták? – Egyrészt olyan ismert és elismert orvosokkal igyekeztünk szerződni, akik pácienseiket is magukkal hozták. Másrészt az ellátási kötelezettségünk már nemcsak a vasutasokra, hanem a honvédelmi és a rendvédelmi dolgozókra is kiterjed, emiatt több beteget gyógyíthatunk. A szolgáltatásaink minőségéről sokat elárul, hogy most nyertük el a Magyar Államkincstár és a Magyar Nemzeti Bank kétezer dolgozójának foglalkozás-egészségügyi ellátására kiírt pályázatot. Egy intézetvezető, aki nem panaszkodik? – Nem sírok. Egy költségvetési intézménynek azonban akkor is muszáj panaszkodnia, ha ügyesen gazdálkodik, egyébként elvonják tőle a megtakarításait. Mi azonban gazdasági társasági formában működünk. Úgy hírlik, több százmillió forint van a bankszámlájukon. Az önök félretett pénzére nem pályáznak a tulajdonosaik? – Ennek ára volt, átvállaltuk tőlük a fejlesztési feladatok zömét. 2003-ig a MÁV évi 50-100 millió forintot költött az általunk bérelt ingatlanokra. Azóta az állami támogatás mértéke töredékére esett vissza, és ezzel arányosan nőttek a mi befektetéseink. Tavaly 110 millió forintnyi értéknövelő beruházást hajtottunk végre MÁV-ingatlanokon, és további 40 millió forintot költöttünk a Kincstári Vagyonkezelési Igazgatóságtól bérelt, volt központi MÁV-kórház rendelőintézetének felújítására. Miközben látványosak a fejlesztéseik, sorra indulnak privatizációs pályázatokon is. Miért akar egy többségi állami tulajdonban levő cég privatizálni? – Ez csak Magyarországon furcsa, a világon másutt számos példa van rá, hogy köztulajdonban levő cégek más vállalatokat vásárolnak. A francia gázművek, a Gas de France például egész sor gázszolgáltató céget vásárolt meg a világban, de nálunk is előfordult már, hogy például Debrecen város önkormányzata meg akarta szerezni a miskolci vízellátás működtetésének jogát. Minden a hozzáállástól függ... Mi is indultunk a ferencvárosi szakrendelőért és a svábhegyi gyermekgyógyintézet járóbeteg-szakellátásáért. De nem nyertek. – Egyelőre nem, de ez nem jelenti azt, hogy soha nem is fogunk! Még az Egyesült Államokban is a kórházak 83 százaléka a miénkhez hasonló nonprofit formában működik, sikeresen. De a MÁV-kórház szakrendelőjének átvétele jelenleg csaknem teljesen leköti az erőinket. Tetőt újíttattunk fel, ablakokat és három liftet is cseréltettünk, a digitalizált radiológia kialakításának munkálatai is most zajlanak. Arra készülünk, hogy a jövőben élénkülhet a verseny, ezért vonunk meg minden fillért magunktól, ezért alacsonyabbak a béreink, mint a közszférában. Sajnos. Önkizsákmányolás? – Az, de ne felejtse el, hogy munkatársaink megértették, hogy miközben több száz dolgozót bocsátottak el a MÁV-kórházakból, az állásuk továbbra is biztos, látják a fejlesztéseket is. Ön népszerű vezető? – Elfogadnak. Nagyon fontos, hogy értsék és tisztességesnek véljék a szándékaimat, amellett nem árt az sem, ha úgy gondolják: a vezetőjük mindenhez ért. Csakhogy ez lehetetlen. – Ez igaz, de óriási előnyhöz juthat a piacon az, aki képes kezében tartani a folyamatokat, és nem kell átvilágító cégektől megvásárolnia az ehhez szükséges tudást. Hogyan tud egy vezető tervezni, amikor minden folyton változik? – Igaz, hogy a tervek a levegőben úsznak, de ha valaki ért a finanszírozáshoz, átlátja a számokat, és szabadabban tud dönteni. Úgy beszél, mintha egy nagyvállalatot irányítana. – Mert ez egy nagyvállalat. A Vasút-egészségügyi Kht. az SZDSZ által irányított gazdasági tárcához tartozik, ugyanakkor ön a felelős szerkesztője a gazdasági vezetők szaklapjának, amely sorra hozza a több-biztosítós modell ellen érvelő cikkeket. Nem koppintottak még emiatt a fejére? – Nem, még csak szóba sem került. Szívesen közölnénk „pró” cikkeket is, de amit leírunk, az szakmailag támadhatatlan, mert igaz. Az persze más kérdés, hogy a mostani egészségügyi vezetés úgy tartja, az ágazat állapota miatt minden jobb annál, mint ami van. A Molnár-doktrína szerint olyan szövevényesek az érdekviszonyok, hogy csak akkor mozdulhatunk, ha minden korábbi szálat elvágunk. Noha ebben van valami, én mégis a szerves fejlődés híve vagyok, mert a mindent lerombolni és újraépíteni taktikája felesleges áldozatokkal jár. Miért kellene mindent lerombolni? – Az egészségügy irányítói arra hivatkoznak, hogy már 15 éve tart az egészségügyi reform és közben nem történt semmi. És ez igaz? – Nem. Világviszonylatban is jó finanszírozási rendszer alakult ki, a betegek a szolgáltatások széles köréhez juthatnak hozzá a biztosításukért. Csakhogy a finanszírozási rendszer felülvizsgálata elmaradt, és az OEP vásárló funkcióját sem sikerült megerősíteni. Ön egyetértett a vizitdíj bevezetésével? – Nem. De most azon kell gondolkodom, hogy a megszüntetéséből adódó 100 millió forintnyi hiányt miből pótolom. Viszont nem lesz gond a volumenkorláttal, a betegforgalom várható növekedése miatt nem lesz kihasználatlan kapacitásuk. – Ha nem vigyáznánk, most már néha átlépnénk a korlátot. Emiatt meg kell fontolnunk, hogy csak azokat a betegeket fogadjuk, akiket kötelező ellátnunk. És mi lesz azokkal az orvosokkal, akiket éppen a „civil” betegkörük miatt szerződtettek? – Nagyon nehéz, de megértik: nem hagyhatjuk, hogy a folyamatok vegyék át az irányítást, nekünk kell kézben tartanunk őket. Ez azonban rendkívüli módon megnehezíti a helyzetünket, ezért remélem, hogy a vizitdíj ellentételezésére valamilyen központi intézkedés születik.