A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.

A most induló EvoPAR‑Breast01 vizsgálat fő kérdése, hogy a HRD‑t célzó kezelések CDK4/6‑gátlók helyetti első vonalbeli alkalmazása hatékonyabb eljárásnak bizonyulhat-e magas kockázatú emlőrákos betegek körében.

Az új antitest több fronton támadja a tumorokat: gyengíti magát a daganatot, erősíti az immunválaszt, és képes letörni a terápiarezisztenciát.

A metabolikus neuropszichiátriai terápiák a hatékony gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési eszköztár kiegészítéseként új intervenciós modalitásokat kínálnak a metabolikusan aktív gyógyszerelés bevonása mellett a diétás ketózis, a terápiás böjtkezelések, az irányított testedzés és a kontrollált étrend-kiegészítés alkalmazásával.

Jó eredményeket ért el medulloblastoma sugárterápiával szembeni érzékenyítésében a peposertib, ami a terápiás eszköztár bővítése mellett csökkentheti az alkalmazott dózist is.

A University of California kutatói a nem kissejtes tüdőrák terápiarezisztenciájának kialakulásához hozzájáruló YAP-fehérje aktiválásáról közöltek új információkat.

Az lncRNS-ek nemcsak a terápiás, hanem a korai, noninvazív diagnosztikai módszerek fejlesztésében is ígéretes megközelítést jelenthetnek.

Az agytumorok kiújulásáért és a terápiarezisztencia kialakulásáért felelős daganatsejtek egy specifikus alcsoportját veszi célba az új kezelés.

A Nemzetközi Epilepszia Elleni Liga 2017-ben az „idiopátiás generalizált epilepsziákat” a „genetikus generalizált epilepsziák” csoportjába sorolta. A szindrómák felismerése és a GGE csoporton belüli elkülönítése a kezelés és a prognózis meghatározása szempontjából is alapvetően fontos.

Kutatók eredetileg arra a kérdésre keresték a választ, hogy a petefészekrákos tumorok hogyan manipulálják környezetüket, hogy elkerüljék az immunterápiás kezeléseket, végül azonban egy olyan gyógyszercélpontot is sikerült azonosítani, ami potenciálisan képes lehet megtörni a terápiarezisztenciát.