A metformin több mint hat évtizede a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakoterápiájának alapköve. Bár anti-hyperglykaemiás hatásmechanizmusa jól ismert, az utóbbi években egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy alkalmazása a glükózkontrollon túlmutató előnyökkel is jár.
A meglehetősen drámai hazai daganatos halálozási statisztikák oka, hogy a magas incidenciát késői felismerés kíséri, a terápiás válaszok pedig egyénenként változóak. A Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium (NTL) erre a strukturális és tudományos kihívásra adott komplex választ.
A metformin több mint hat évtizede a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakoterápiájának alapköve. Bár anti-hyperglykaemiás hatásmechanizmusa jól ismert, az utóbbi években egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy alkalmazása a glükózkontrollon túlmutató előnyökkel is jár.
A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.
A rheumatoid arthritis (RA) terápiás palettája a célzott szintetikus betegségmódosító szerekkel (tsDMARD), a JAK-inhibitorokkal (JAKi) bővült az elmúlt években.
A pitvarfibrilláció (PF) előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan növekszik, miközben az időskorú pitvarfibrilláló betegeknél a stroke rizikója fokozott.
A 3. fokozatú neuroendokrin tumorok (NET G3) a magas malignitású neuroendokrin daganatok körülbelül 20%-át teszik ki, és ezen entitás közelmúltbeli azonosítása számos megválaszolatlan kérdést vetett fel a kezeléssel kapcsolatban. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rosszabb, mint az 1-2. fokozatú jól differenciált NET-ben szenvedőké, de jobb, mint a 3. fokozatú rosszul differenciált neuroendokrin karcinómában szenvedőké. A jelenlegi konszenzusos nyilatkozat célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságokat, és feltárja a NET G3-as betegek kezelésében rejlő kielégítetlen igényeket.
A szívelégtelenség kezelésében az elmúlt években, évtizedekben egy sikerkorszaknak lehettünk szemtanúi, hiszen számos randomizált kontrollált vizsgálat igazolta különböző készítmények mortalitás- és morbiditáscsökkentő hatását a szívelégtelenség fenotípusainak teljes spektrumán.
A hipertónia megfelelő, irányelvek mentén történő ellátása – beleértve a felismerést (diagnózist) és a terápiát (célérték elérés) is – világszerte megoldatlan kérdés.