A Semmelweis Egyetem és a Sanofi Magyarország megújították stratégiai partnerségi együttműködésüket, segítve a klinikai kutatásokat.

A hosszú távú oxigénterápia (long term oxygen therapy; LTOT) megvalósítására ma már az oxigénpalackokon és a helyhez kötött oxigénkoncentrátorokon kívül egyéb megoldási lehetőségek is rendelkezésre állnak. A hordozható oxigénkoncentrátor (portable oxygen concentrator; POC) az LTOT legújabb technológiás megvalósítására kínál lehetőséget. A POC használatához – a palackos oxigénellátással és a helyhez kötött oxigénkoncentrátorokkal szemben – a vizsgálatok mind az egészségi állapotra gyakorolt hatást, mind a betegpreferenciákat, mind pedig a költséghatékonysági szempontokat tekintve legalább hasonló, számos esetben szignifikánsan kedvezőbb kimeneteket, eredményeket kötnek.

Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet (OKPI) továbbra is várja ingyenes tüdőrákszűrésre azokat az aktív dohányosokat, akiknél fokozott lehet a tüdőrák kialakulásának kockázata.

A tüdőfibrózis kezelésében az EB engedélye több mint egy évtized után az első új terápiás lehetőséget jelenti idiopátiás tüdőfibrózis és több mint öt év után az elsőt progresszív tüdőfibrózis esetén az Európai Unióban.

A dohányzás visszaszorítása, a korai felismerés, a szervezett betegutak, az új terápiákhoz való hozzáférés és az egészségügyi adatok jobb felhasználása egyszerre igényel szakmai és szakpolitikai lépéseket. 

A Telex szerint az intézmények vezetői pozitívan fogadják az adatok közzétételét, de fontosnak tartják a helyes értelmezést.

Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet a projektjével közvetlenül hozzájárul a hazai közszolgáltatások humánerőforrás-fejlesztéséhez és a társadalmi felzárkózás elősegítéséhez.

Az InfoRádió Aréna című műsorának vendége volt Müller Veronika, az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatója.

Az alacsony dózisú CT (LDCT) a magas kockázatú, még tünetmentes pácienseknél segítheti a daganat korai felismerését.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a kardiovaszkuláris betegségek együttes előfordulása gyakori és klinikailag kiemelt jelentőségű. A két kórkép közötti kapcsolat nem csupán közös rizikófaktorokra vezethető vissza, hanem komplex patofiziológiai mechanizmusokra, beleértve a szisztémás gyulladást, az oxidatív stresszt, az endotheldiszfunkciót és a neurohumorális aktivációt.