A kórházban szerzett Clostridioides difficile fertőzés (CDI) profilaxisa során lényeges különbséget tenni az alkalmazott probiotikus törzsek között. A S. boulardii CDI megelőzésében való alkalmazását szakmai irányelv és metaanalízisek is támogatják. Egy retrospektív kohorsz rámutatott arra is, hogy a S. boulardii melyik betegcsoportnál és milyen antibiotikum-terápia esetén kínál az átlagosnál magasabb profilaktikus védelmet.

A Clostridioides difficile fertőzések megelőzésére hatásos módszerekre van szükség; a transzmissziót csökkentő higiéniai szabályok betartása, a racionális antiobiotikum-alkalmazás és a páciensek immunrendszerének erősítése mellett.

Az antibiotikum-kezelés negatív hatással lehet a bélflórára, abban az esetben is, ha nem széles spektrumú antibiotikummal történik a terápia. Nem szabad alábecsülni a jelentőségét annak, hogy csökken az intesztinális mikrobiom diverzitása, teljes mikrobiális közösségek tűnhetnek el, míg patogének (pl. Clostridioides difficile) nyerhetnek teret, illetve fennáll az antibiotikum-rezisztencia-gének terjedésének kockázata.

A PLOS Biology folyóiratban közzétett, a Santungi Egyetem kutatói által jegyzett tanulmány áttörést hozhat a célzott onkológiai terápiákban, írja a Liner.

Egy meta-analízisben 15 tanulmány eredményeit összegezve vizsgálták a bélmikrobiom és a kognitív funkciók összefüggéseit, írja a hvg.hu.

A University of Newcastle kutatóiausztrál felnőttek körében vizsgálták az élő mikroorganizmusokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztását és annak lehetséges egészségi hatásait.

Globálisan elterjedt baktériumcsoportot azonosítottak, amely kulcsszerepet játszhat az emberi egészség megőrzésében, írja az Origo.

Míg világszerte a CKM-szindróma koncepciója adott új lendületet a diabetológiának, idehaza a háziorvosi kompetenciarendelet hozott áttörést – hangzott el többek között a XXVII. Budapest Diabetes Szimpóziumon, a Magyar Diabetes Társaság (MDT) évnyitó tudományos ülésén.

Az iLDS módszer új megvilágításba helyezi, miként formálják a szelekciós erők a bélmikrobiomot, és hogyan alkalmazkodnak a bélbaktériumok a környezeti hatásokhoz és a gazdaszervezet sajátosságaihoz.

A dysuria diagnosztikáját nehezítik az atípusos tünetek és a kommunikációs akadályok, ezért a részletes anamnézis, labor- és képalkotó vizsgálatok mellett a validált kérdőívek alkalmazása is hasznos lehet. A kezelés alapja az oki terápia.