A neurológiai eredetű mozgászavarok az idősödő társadalomban egyre nagyobb kihívást jelentenek. Annak ellenére, hogy viszonylag ritka előfordulásúak, a prevalenciaadatok alapján a legtöbb egészségügyi szolgáltató a praxisa során találkozni fog ezekkel. A betegek életminőségét jelentősen befolyásoló kórállapotok felismerése számos differenciáldiagnosztikai és terápiás nehézséget okozhat, illetve kezelésük sok esetben multidiszciplináris csapatmunkát és speciális szaktudást igényel. Ezt a munkát segítik a folyamatosan fejlesztett szakmai irányelvek, nemzetközi konzorciumok és a szakmai szervezetek által szervezett folyamatos továbbképzések. Jelen összeállításban a leggyakoribb kórképek differenciáldiagnosztikai szempontjait ismertetjük.

Az összes vizsgált antiepileptikum hatékonyabb volt a roham megelőzésben, mint a placebó.

Az epilepszia kezelése elsősorban gyógyszeres terápiát jelent. A farmakoterápia fő célja a minél hamarabbi és tartós rohammentes állapot elérése és fenntartása. Az epilepsziás betegek 70–80%-a jól reagál a gyógyszeres kezelésre, ezért lényeges a megfelelő farmakon kiválasztása a terápiás ajánlások alapján. 

Az Európai Bizottság kiadta a forgalomba hozatali engedélyt az AbbVie gyógyszerére, amely a krónikus hepatitis C kezelésére szolgál.

Az osteoporosis besorolásán (primer és szekunder) megkülönböztetünk 1-es típus (50 és 70 éves kor között jelentkező) primer és 2-es típusú (70 éves kor felett jelentkező) primer osteoporosist.

Néhány tanulmány súlyosan aggályosnak találta az originális antiepileptikumok (AE) generikusokkal való felváltását epilepsziában. Elsősorban attól tartanak, hogy az originális és generikus szerek biológiai rendelkezésre állása különbözik egymástól, és hogy a generikus szerek sem egyenértékűek.