Vénás tromboembóliás eseményen (VTE) átesett betegek esetén legalább 3 hónapig, vagy annál hosszabb ideig tartó alvadásgátló kezelést javasolnak. Az utóbbi években az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) a K-vitamin antagonista (VKA) kezelés vonzó alternatívájává váltak, mivel a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a NOAC szerek hatékonysági és biztonságossági profilja hasonló a heparin/VKA kezeléséhez, fix dózisban alkalmazhatóak, és a használatuk nem igényli az INR rutinszerű monitorozását. Ez szignifikáns előrelépést jelent a hosszú távú alvadásgátló kezelés kivitelezésében, amit az is bizonyít, hogy az EINSTEIN vizsgálatokban a betegek dokumentáltan elégedettek voltak a rivaroxaban kezeléssel, ami jobb terápiás adherenciát, ezáltal a rekurrens VTE kockázatának a csökkenését jelentheti.
A poszttrombotikus (PTS) szindróma a mélyvénás trombózis (DVT) gyakori komplikációja. A K-vitamin antagonista (VKA) kezelés elégtelen minősége kockázati tényezőt jelent a PTS kialakulása szempontjából. Rivaroxaban kezelés mellett alacsonyabb a PTS előfordulása, mint enoxaparin/VKA kezelés mellett.
Az adatok azt igazolják, hogy az új típusú antikoagulánsokkal (NOAC), mint a rivaroxaban, a randomizált, kontrollos vizsgálatokban elért eredmények a mindennapi életben reprodukálhatóak, ami ezeket a szereket egyszerűen alkalmazható, hatékony terápiás opcióvá teszik a nagy kockázatú, vagy vénás tromboembóliában (VTE) szenvedő betegek széles köre számára.
A mélyvénás trombózis az esetek többségében a lábszárra lokalizálódik, és spontán megoldódik. Amennyiben az alsó végtagi proximális vénákra is kiterjed, jelentősen nő a szimptomatikus tüdőembólia kockázata.
Előre jelezhető-e a mélyvénás trombózisban szenvedő betegeknél a poszttrombotikus szindróma kialakulásának veszélye? Milyen biomarkerek segíthetnek a nagy kockázatú betegek kiválasztásában?
Beteg-adherencia antikoagulált betegekben. 1. évf. 1. szám
Medical Online >> trombózis
2012-07-25
A K-vitamin-antagonista orális antikoagulánsok hatékonyak a tromboembóliák kezelésében és megelőzésében. A szűk terápiás tartomány és az INR ellenőrzése miatt gyakori az adherencia csökkenése, ami éppen az elkerülni kívánt szövődmények gyakoriságának növekedését idézi elő. A már forgalomban lévő új orális antikoagulánsok (rivaroxaban, dabigatran) a K-vitamin-antagonistákhoz hasonló terápiás hatásossággal bírnak, viszont nem igényelnek monitorozást – ezért esetükben az adherencia is jobb. Az adherenciát a gyógyszerszedés napi adagja is befolyásolja, ezért a rivaroxaban esetén várható a nagyobb adherencia.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?