Az apixaban kezelés a thromboembolia előfordulási gyakoriságának csökkenésével társul pitvarfibrillációban (PF) szenvedő elhízott betegek körében, és jelentősen csökkenti az összmortalitás kockázatát. A korábbi aggodalmak ellenére az apixaban a warfarin hatékony és biztonságos alternatívájának bizonyult PF-ben szenvedő, elhízott betegek körében.

Idős, törékeny, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén az egyes NOAC szerek alkalmazása változó módon befolyásolta a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a major vérzés (MB) kockázatát. Az apixaban és a rivaroxaban a stroke/SE alacsonyabb kockázatával társult, warfarinnal összehasonlítva. Továbbá, az apixaban és a dabigatran a MB alacsonyabb, a rivaroxaban pedig magasabb kockázatával társult, mint a warfarin. Továbbá az apixaban alacsonyabb stroke/SE kockázattal társult, mint a rivaroxaban. Az idős, törékeny CMS Medicare populációban valamennyi NOAC csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát warfarinnal összehasonlítva.

A törvényi kötelezettség továbbra is fennáll, és annak elmulasztása komoly jogi és anyagi kockázatokat jelent a cégek számára.

Ebben a vizsgálatban a magas kockázatú, elhízással küzdő, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő populációban a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátlók (NOAC) eltérő kockázatot mutattak a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzéses szövődmények (MB) tekintetébenben a warfarinnal összehasonlítva.

➢ Hogyan teremtsünk egyensúlyt a megváltozott munkavállalói igények és a munkáltatói lehetőségek között?

A BUDAPEST CRT Upgrade vizsgálat egy prospektív, multicentrikus, randomizált, fázis III. klinikai vizsgálat, mely azt a hipotézist vizsgálta, hogy a defibrillátorfunkcióval ellátott reszinkronizációs eszköz beültetésével végzett upgrade jár-e kimutatható klinikai előnnyel a reszinkronizáció nélküli ICD-implantációval összehasonlítva.

Ennek a nagy, prospektív nemzetközi PF regiszternek az eredményei szerint a társbetegségek átfogó, irányelvek szerinti gyógyszeres kezelése (GMDT) a halálozás alacsonyabb kockázatával társult ≥2 CHA₂DS₂-VASc pontszámmal rendelkező, pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél. Az orális antikoaguláns (OAC) kezelés csökkentette mind az össz-, mind nem-kardiovaszkuláris eredetű halálozást, függetlenül a kardiovaszkuláris (CV) betegségek kezelésére alkalmazott GMDT-től.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hatékonyabbnak és biztonságosabbnak bizonyultak a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a vérzéses szövődmények megelőzésében, mint a K-vitamint antagonisták (VKA) magas gastrointestinalis (GI) vérzési kockázattal rendelkező, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén.

A DOAC-kezelés megszakítási aránya szignifikánsan különbözött az egyes készítmények esetén, a kezelés megszakításának leggyakoribb okai a gyógyszer-specifikus mellékhatások, a betegekhez köthető személyes tényezők és a vérzéses szövődmények voltak. A terápiás adherencia hosszabb távon az apixaban mellett volt a legjobb, ami arra utalhat, hogy ez a gyógyszer jobban tolerálható, mint a dabigatran vagy a rivaroxaban.

Közepesen súlyos vagy súlyos anaemiával társuló pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél az apixaban kezelés a gastrointestinalis vérzés szignifikánsan alacsonyabb kockázatával társult, mint a dabigatran és a rivaroxaban. Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a stroke kockázatában a négy elérhető direkt orális antikoaguláns (DOAC) között.