A demencia olyan kórállapot, amely közel 60 millió embert érint világszerte, globális előfordulása pedig drasztikusan emelkedik. Az elmúlt időszakban bizonyítást nyert, hogy az ehhez vezető betegség kezdete évtizedekkel megelőzi az első tünetek jelentkezését.

A Nemzetközi Epilepszia Elleni Liga 2017-ben az „idiopátiás generalizált epilepsziákat” a „genetikus generalizált epilepsziák” csoportjába sorolta. A szindrómák felismerése és a GGE csoporton belüli elkülönítése a kezelés és a prognózis meghatározása szempontjából is alapvetően fontos.

A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.

,A neandervölgyi DNS genomunkban betöltött szerepének kiderítése az egészségünk megértésében is segíthet, írja a Magyar Hírlap.

Az obstruktív alvási apnoe a legismertebb és leggyakoribb alvásfüggő légzészavar, amelyet a légutak részleges vagy teljes elzáródása jellemez alvás közben.

Elsősorban az enyhe, más pszichiátriai kórképekkel még nem szövődött és szuicid veszéllyel nem járó szorongásos és depressziós betegek kezelése jön szóba az alapellátás szintjén.

Mentális egészség témájú előadásokkal, családorvosi praxislátogatással várta résztvevőit az Európai Alapellátási Kutatási Hálózat kongresszusa.

A változókort erőteljes hormonális ingadozások, ezáltal szerteágazó tünetek jellemzik. A változókorban lévő páciens kezelése összetett feladat, ami a vérzészavarok, hangulatzavarok, vazomotoros és genitourinális tünetek, anyagcserezavarok kezelését foglalja magába. A változókorra jellemző testösszetétel és testsúly változások kedvezőtlen anyagcsere hatásokkal járnak, így a kardiovaszkuláris kockázat növekedésében is szerepet játszanak. Az időben megkezdett életmód- vagy szükség esetén gyógyszeres kezelés a tünetek kezelésén túl a hosszú távú kockázatok csökkentésében is elengedhetetlen.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen megjavult terápiás lehetőségek ellenére is a major depressziós betegeknek még mindig csak kisebb hányadát ismerik fel, és kevesen kapnak megfelelő kezelést.

Az agomelatin sajátos hatásmechanizmusának és az egyéb antidepresszáns hatóanyagokkal szemben is kedvezőnek bizonyuló mellékhatásprofiljának köszönhetően járulhat hozzá a depressziós betegek tüneteinek enyhítéséhez.