Az utóbbi évtizedekben a túlsúly és az elhízás előfordulásának meredek emelkedése következtében az elhízáshoz kapcsolódó metabolikus és szervi eltérések is megszaporodtak, nemcsak a felnőtt, de a gyermek populációban is.

A glükagon-szerű-peptid-1- (GLP-1-) receptorok a humán ízületekben is jelen vannak, és támadáspontot jelentenek a liraglutid számára, amely osteoarthritises rágcsálómodellben analgetikus, gyulladáscsökkentő és katabolikus folyamatokat mérséklő hatást mutatott.

Többszörösen alátámasztott, hogy az elhízás alacsony-szintű gyulladásos mikrokörnyezettel, endothel-diszfunkcióval, oxidatív stresszel és következményesen a kardiovaszkuláris (CV) megbetegedések fokozott rizikójával társul. A test összes zsírtartalma mellett azonban lényeges a zsír eloszlása is: a CV kórképek rizikója szempontjából kiemelten fontos szerepe van a myocardium és a visceralis pericardium között található zsírrétegnek, az ún. epicardialis zsírszövetnek.

A glükagon-szerű-peptid-1- (GLP-1-) analóg liraglutid fokozza az endometriumrák sejtek progeszteronnal szembeni érzékenységét, és visszafogja azok szaporodását - mindez a jövőben új utakat nyithat meg a kórkép gyógyszeres terápiájában.

Elhízott, policisztás ovárium szindrómás nőbetegeknél a liraglutid-kezelés kedvezően hat a testtömegre, az androgenicitásra és a kardiometabolikus paraméterekre is,- derült ki egy placebo-kontrollált vizsgálatból.

A glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) immunmoduláns szerepet is betölt, így számos kórkép lefolyására lehet hatással.

Elhízott COPD-betegeknél a liraglutid-kezelés – a testtömeg csökkentése mellett – több pulmonáris funkciót leíró paraméter javulásához is előnyösen hozzájárulhat.

Az elhízás és a pszoriázis között epidemiológiai, immunomolekuláris, klinikai és terápiás vonatkozásokban is kapcsolat áll fenn.

A jelen dolgozatban szakdolgozók részére foglaltam össze a legfontosabb elméleti ismereteket diabetológiai szempontból. A dolgozat második részében a mindennapi gyakorlat szempontjait összegzem, hiszen ezt a méltán népszerű hatóanyagot egyre többen használják.

A kezdetben glükózcsökkentő tulajdonságaik miatt kifejlesztett nátrium-glükóz kotranszporter 2 (SGLT2) inhibitorok (SGLT2i) a gyógyszeres terápia sikertörténetévé váltak, amelyek szív- és érrendszeri jótékony hatásai messze túlmutatnak a vércukorszint szabályozáson.