A kardiológusok arra figyelmeztetnek, hogy a szív egészsége nem a hirtelen fellángolásokon, hanem az „apró lépések művészetén” múlik.

Gyulladáscsökkentő hatása révén a mediterrán étrend követése szignifikánsan csökkenti a hiperaktív hólyag szindróma kialakulásának a kockázatát – és meglepő módon a mérsékelt sörfogyasztás is hasonló hatást eredményez.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.

A meglehetősen drámai hazai daganatos halálozási statisztikák oka, hogy a magas incidenciát késői felismerés kíséri, a terápiás válaszok pedig egyénenként változóak. A Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium (NTL) erre a strukturális és tudományos kihívásra adott komplex választ.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.

Szendi Gábor legújabb könyve, a Kezelés vagy gyógyítás?, az onkológia rendszerszintű bírálatára épít. A Telex „könyvajánlója”.

A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében.

Az innovatív gyógyszergyártó cégek szakemberei felhívják a figyelmet arra, hogy nehéz hatásos készítményeket kifejleszteni a demencia gyógyszeres kezelésére. 

A rheumatoid arthritis nemcsak az ízületeket, hanem a tüdőt is támadhatja, sokszor észrevétlenül. A betegség légzőszervi szövődményei változatosak, a tünetmentes elváltozásoktól a súlyos, életminőséget és túlélést is befolyásoló kórképekig terjednek. A modern diagnosztika és célzott kezelések lehetőséget adnak a tüdőérintettség korai felismerésére és hatékonyabb kezelésére. 

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az IBD-s betegek fokozott vénás és artériás tromboembóliás rizikójára, melynek hátterében a megváltozott patofizológiájú véralvadási kaszkád véleményezhető.