Több kávé, magasabb tesztoszteronszint?
A European Journal of Nutrition folyóiratban megjelent vizsgálat a rendszeres kávéfogyasztás és a keringő metabolitok, kardiometabolikus markerek, valamint nemspecifikus hormonális profilok összefüggéseit elemezte. A kutatók abból a kérdésből indultak ki, hogy vajon a mindennapi kávéfogyasztás milyen hatással lehet az anyagcsere és a hormonális működés állapotára.
A kávéra azért esett a választás, mert részint világszerte elterjedt ital, részint pedig Finnországban különösen sokat fogyasztanak belőle: évente átlagosan 11,8 kilogramm jut egy főre. A kávé több mint ezer bioaktív összetevőt tartalmaz, köztük koffeint, trigonellint, cafestolt, kahweolt és klorogénsavakat. Korábbi kutatások már kapcsolatot találtak a kávéfogyasztás és különböző kardiometabolikus kimenetek között, ugyanakkor a tesztoszteronhoz és más hormonális útvonalakhoz kapcsolódó eredmények ellentmondásosak voltak, ezért a jelen vizsgálat célja a rendszeres kávéfogyasztás metabolikus, kardiometabolikus és hormonális markerekkel való összefüggéseinek feltárása volt.
A vizsgálat a Northern Finland Birth Cohort 1966 (NFBC1966) adatain alapult: a kohorsz Oulu és Lappföld térségében jött létre, és 2012-ben 10 331 jogosult résztvevőt hívtak meg klinikai vizsgálatra, amelyen 5 832-en jelentek meg. A résztvevőknek 12 órás éhezést, valamint a vizsgálat előtti dohányzás- és kávétilalmat írtak elő, végül 2264 fő vett részt az elemzésben, közülük 2194-en rendszeresen fogyasztottak kávét, 70-en pedig egyáltalán nem. A kávéfogyasztást az önbevalláson alapuló napi átlagos csészeszám alapján határozták meg, és négy kategóriába sorolták: 0, 1–2, 3–4, illetve legalább 5 csésze naponta.
A klinikai vizsgálatok során több testösszetételi mutatót – például testtömegindexet, derék-csípő arányt, testzsír százalékot és tömeget, zsigeri zsírfelületet és vázizomtömeget – rögzítettek. A hormonális vizsgálatok a teljes, szabad és biológiailag hozzáférhető tesztoszteronra, a nemi hormon kötőfehérjére (SHBG) és a szabad androgénindexre (FAI) terjedtek ki. A 12 órás éhezés után levett szérumminták protonmag-rezonancia (NMR) metabolomikai elemzésen estek át, amely 164 lipid- és metabolitmarker szintjét mérte. A metabolikus és kardiometabolikus összefüggéseket nemek szerint rétegzett Spearman-korrelációval vizsgálták, míg a hormonális markerek esetében többváltozós lineáris regressziót alkalmaztak, amelyet testtömegindexre, iskolázottságra, dohányzásra, fizikai aktivitásra és alkoholfogyasztásra korrigáltak. A női hormonális elemzésekből kizárták a policisztás ovárium szindrómában (PCOS) érintett vagy ismeretlen státuszú résztvevőket.
A végső elemzésben szereplő 2264 résztvevő 47%-a volt férfi. A kávéfogyasztók között 296 alacsony, 822 közepes és 1076 magas fogyasztónak számított. A férfiak aránya a fogyasztási kategóriák emelkedésével nőtt: az alacsony fogyasztók 35%-a, míg a magas fogyasztók 55%-a volt férfi. A testtömegindex, a derék- és csípőkörfogat, valamint a derék-csípő arány azonban hasonló maradt a kategóriák között. A testösszetétel viszont jelentősen különbözött: a több kávét fogyasztók alacsonyabb testzsír százalékkal és tömeggel, kisebb zsigeri zsírtömeggel és nagyobb vázizomtömeggel rendelkeztek, és ezek az összefüggések akkor is fennmaradtak, amikor a szélsőséges testtömegindexű résztvevőket kizárták.
A metabolomikai elemzések nemspecifikus mintázatokat tártak fel, bár a korrelációk általában kis mértékűek voltak. Férfiaknál a magasabb kávéfogyasztás fordított összefüggést mutatott több aminosavval, köztük az elágazó láncú aminosavakkal (izoleucin, leucin, valin), valamint alaninnal és omega-3 zsírsavakkal. Pozitív korrelációt találtak több LDL- és IDL-koleszterinmarkerrel, valamint a telített zsírsavak arányával. Nőknél más mintázat jelent meg: fordított összefüggést találtak a glicerin, a citromsav, a leucin és az omega-3 zsírsavak esetében, míg a glicin szintje pozitív korrelációt mutatott.
A kardiometabolikus korrelációk férfiaknál erőteljesebbek voltak, bár többnyire szerény mértékűek. A magasabb kávéfogyasztás fordított összefüggést mutatott az éhomi inzulinnal, az orális glükóztolerancia-teszt 60 és 120 perces inzulinválaszaival, valamint a HOMA2-modell inzulinrezisztenciára és béta-sejt funkcióra vonatkozó mutatóival. Pozitív korrelációt találtak a HOMA2-inzulinérzékenységgel, az SHBG-vel, a teljes és biológiailag hozzáférhető tesztoszteronnal, valamint a FINRISK kardiovaszkuláris kockázati pontszámmal. Nőknél kevesebb és gyengébb összefüggés jelent meg: fordított korrelációt találtak a derék-csípő aránnyal, a nagy érzékenységű C-reaktív fehérjével és az éhomi inzulinnal, míg pozitív összefüggést mutatott a QUICKI-inzulinérzékenység és a FINRISK pontszám. A kutatók megjegyezték, hogy a FINRISK-összefüggések inkább életmódbeli tényezők együttes hatását tükrözhetik, nem pedig a kávé közvetlen kedvezőtlen hatását.
A hormonális eredmények különösen nemspecifikusak voltak. Férfiaknál a magasabb kávéfogyasztás általában magasabb teljes tesztoszteronszinttel társult. A közepes és magas fogyasztók szignifikánsan magasabb tesztoszteronszinttel rendelkeztek, mint a nem fogyasztók, és a magas fogyasztók a közepes és alacsony fogyasztókat is meghaladták. A korrigált regressziós modellek szerint minden további csésze kávé magasabb teljes tesztoszteronnal, biológiailag hozzáférhető tesztoszteronnal és SHBG-vel, valamint alacsonyabb FAI-vel és szabad tesztoszteronnal társult. Nőknél a kávéfogyasztás pozitív összefüggést mutatott az SHBG-vel, és fordított összefüggést a FAI-vel és a szabad tesztoszteronnal, míg a teljes és biológiailag hozzáférhető tesztoszteronnal nem találtak szignifikáns kapcsolatot. A kutatók hangsúlyozták, hogy ezek az eredmények populációs szintű hormonális mintázatokat tükröznek, és nem bizonyítják, hogy a kávéfogyasztás egyénenként klinikailag jelentős hormonális változásokat idézne elő.
Összességében a magasabb kávéfogyasztás alacsonyabb testzsírral, kisebb zsigeri zsírtömeggel és nagyobb vázizomtömeggel társult, annak ellenére, hogy a testtömegindex a fogyasztási kategóriák között hasonló maradt. A keresztmetszeti vizsgálati elrendezés miatt az eredmények nem ok-okozati összefüggéseket tükröznek, és nem zárható ki a fordított kauzalitás vagy a maradék zavaró tényezők hatása. A kauzalitás tisztázásához és a kávé bioaktív összetevőinek azonosításához hosszú távú és intervenciós vizsgálatokra van szükség.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
More coffee, higher testosterone? This study found a more complicated picture
Irodalmi hivatkozás:
Verroest, L., Jokelainen, J., Choudhary, S., Walkowiak, J., Karhu, T., Palaniswamy, S., Auvinen, J., Järvelin, M.-R., Herzig, K.-H., & Raza, G. S. (2026). Associations of habitual coffee intake with testosterone and cardiometabolic markers: The Northern Finland Birth Cohort 1966 study. European Journal of Nutrition. 65. DOI: 10.1007/s00394-026-04038-z, https://link.springer.com/article/10.1007/s00394-026-04038-z
