Áramlási citometria a hematológiai tumorok immunfenotipizálásában

A berendezések tökéletesedésével, az antitestek és fluorokrómok választékának bővülésével pontosabbá vált a sejtek immunfenotipizálása, ami pontosabbá tette a kóros sejtpopulációk azonosítását. Az utóbbi tíz évben finomították a hematológiai kórképeken belüli entitásokra vonatkozó diagnosztikai kritériumokat is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vérképzőszervi és nyirokrendszeri tumorokra vonatkozó klasszifikációja multiparaméteres megközelítést alkalmaz az egyes betegségentitások morfológiai, fenotípusos és genotípusos jellemzőinek elemzése alapján végzett diagnosztikában. Mégis, nem kellően költséghatékony, ha minden egyes mintán a vizsgálatok összességét elvégzik.

De akkor milyen esetekben szükséges áramlási citometriát kérni? 2006-ban az amerikai Bethesda kórházban jöttek össze a témában érdekelt nemzetközi szakértők, hogy konszenzuson alapuló ajánlásokat fogalmazzanak meg az áramlási citometriás vizsgálatokra vonatkozóan. A korábbi konszenzuskonferenciákkal ellentétben − ahol a specifikus betegségentitások kivizsgálásához szükséges reagenseket tekintették át −, a Bethesda-csoport gyakorlatiasabb szemléletet alkalmazva a klinikai kép alapján foglalkozott az áramlási citometria kérdésével. Egyetértés született abban, hogy az alábbi klinikai szituációkban szükséges áramlási citometriás immunfenotipizálást végezni: cytopeniák (különösen bicytopenia és pancytopenia), emelkedett leukocyta-szám (ideértve a lymphocytosist, monocytosist és eosinophiliát); atípusos sejtek vagy blastok jelenléte a perifériás vérben, a csontvelőben vagy a testfolyadékokban; plasmocytosis vagy monoklonális gammopathia; valamint organomegalia és kóros szöveti terimék.

A felsorolt klinikai szituációkban az áramlási citometriával végzett immunfenotipizálás szenzitív szűrőmódszerként szolgálhat a hematológiai malignitások kimutatásában, továbbá segíthet a betegség kizárásában is. A Bethesda-csoport egyetértett abban, hogy áramlási citometria általában nem indikált a következő helyzetekben: érett neutrophil-sejt szaporulat, poliklonális hypergammaglobulinaemia, polycythaemia, thrombocytosis és basophilia. Ezen kívül a szakértők megegyeztek abban is, hogy az áramlási citometria hasznos eszköz a korábban már diagnosztizált vér- és nyirokszeri tumorok stádiumának meghatározásában, a terápiás válasz nyomonkövetésében (beleértve a minimális reziduális betegség [MRD, minimal residual disease] kimutatását), a relapszus vagy progresszió dokumentálásában, valamint az interkurrens hematológiai malignitások kórismézésében, mint amilyen például a terápiával összefüggő myelodysplasiás szindróma (MDS).

Az összefoglaló a mindennapi gyakorlat szempontjából tekinti át azt, hogy az áramlási citometriával végzett fenotipizálás miként alkalmazható a hematológiai malignitások diagnosztikájában, kitérve arra is, hogy a kapott információk miként használhatók fel a járulékos diagnosztikai módszerek kiválasztásában.

Áramlási citometriás fenotipizálás a hematológiai tumorok kórismézésében és nyomonkövetésében

A vérképzőszervi rosszindulatú betegségek kivizsgálásában az alábbi lépéseket kell követnünk: 1) a különböző sejtvonalakból származó sejtek azonosítása, valamint annak meghatározása, hogy érett vagy éretlen sejtekről van-e szó (pl. az érett B-limfoid sejtek és myeloblastok kimutatása); 2) a kóros sejtek azonosítása a normálistól jelentősen eltérő antigénexpresszió alapján; 3) a kóros sejtpopulációk fenotípusának részletes dokumentálása (azaz annak rögzítése, hogy antigének vannak-e jelen vagy sem), illetve annak dokumentálása, hogy a fluorokrómmal jelölt antitestekkel történő festődés intenzitása csökkent vagy fokozott; 4) annak megítélése, hogy a rendelkezésre álló információ diagnosztikus-e egy adott betegségentitásra, és ha nem, akkor lista összeállítása a lehetséges entitásokról, azokkal a javasolt vizsgálómódszerekkel kiegészítve, melyek diagnosztikus értékűek lehetnek (pl. immunhisztokémia, hagyományos citogenetikai vizsgálat, fluoreszcens in situ hibridizáció [FISH] és molekuláris diagnosztikai vizsgálatok); és 5) az immunfenotípusra vonatkozóan azon adatok megadása, melyek járulékos prognosztikai értékkel bírhatnak, beleértve a potenciális célzott terápiák lehetséges célpontjainak azonosítását.

Érett limfoid neoplasiák

Ebbe a csoportba tartozik a krónikus leukaemia, a nyirokszövetből kiinduló tumorok és a non-Hodgkin-lymphomák. E betegségcsoport azonosítása a normális érett limfoid sejtekéhez hasonló immunfenotípuson (azaz felszíni immunglobulinok az érett B-sejteken) túl az éretlenségre jellemző antigén-sajátosságok hiányán alapul (pl. TdT-expresszió, CD34, gyenge festődési intenzitás CD45-re).

Az érett B-sejtes limfoid neoplasiák esetében az áramlási citometria használható lehet a potenciális antitest-irányított terápia által megcélzott célpontok expressziójának azonosítására is, illetve némi kiegészítő prognosztikai információval is szolgálhatnak, mint amilyen például a CD38- és ZAP-70-expresszió krónikus lymphocytás leukaemia/kis lymphocytás lymphoma (CLL/SLL) eseteiben. A terápia nyomonkövetésében az áramlási citometria a minimális reziduális betegség kimutatásának módszere.

Érett T- és NK-sejtes limfoid neoplasiák

Az áramlási citometriás immunfenotipizálás segítséget nyújthat az érett T- és NK-sejtes limfoid tumorok diagnosztikájában és klasszifikációjában. Azonban gyakran nehezebb a kóros fenotípusú T- és NK-sejtek azonosítása, mint a kóros érett B-sejteké. Éppen ezért az áramlási citometriás vizsgálatok rendszerint csak egy részét képezik a T- és NK-sejtes tumorok kivizsgálásának. A T- és NK-sejtes tumorok kórismézését követően az áramlási citometriás vizsgálatok segítséget nyújthatnak a célzott terápiák potenciális célpontjainak azonosításában.

Plazmasejtes eltérések

A plazmasejtes rendellenességeket gyakran a szérum vagy a vizelet emelkedett gamma-globulin szintjei alapján diagnosztizálják; két csoportjuk: poliklonális reaktív proliferációk és monoklonális gammopathiák. Utóbbiak további alcsoportokra oszthatók. A plazmasejtes eltérések diagnosztikája az alábbi feltételek teljesülésén alapul: plazmasejt-szaporulat kimutatása (a csontvelői sejtek több mint 10%-a); kóros fenotípus és/vagy klonitás kimutatása; valamint további klasszifikáció a morfológiai, laboratóriumi, radiológiai és egyéb klinikai jellemzők alapján. Az áramlási citometriás fenotipizálás hasznos eszköz a kóros plazmasejtek azonosítására, illetve a limfoid és plazmasejtes neoplasiák elkülönítésére. Ezen túlmenően az áramlási citometriás vizsgálat kiegészítő prognosztikai információkkal is szolgálhat.

Az áramlási citometria ezen kívül helyet kaphat a blastos neoplasiák, az érésben lévő myeloid és monocytás neoplasiák, a mastocytás neoplasiák és a paroxizmális haemoglobinuria diagnosztikájában, valamint a minimális reziduális betegség kimutatásában is.

(Forrás: Craig FE, Foon KA. Flow cytometric immunophenotyping for hematologic neoplasms. Blood. 2008;111:3941−3967.)