A szűrőpapíros hemoglobinA1c-teszt alkalmazása az újszülöttkori szűrésben
A terhesség későbbi szakaszaiban a HbA ki van téve az anyai glükóz általi expozíciónak, így a magzati HbA1c a magzati glükózexpozíció és HbA1c-glikoziláció potenciális markereként jöhet szóba a terhesség utolsó trimeszterében.
Az átlagosnál kisebb és nagyobb születési súlyú újszülöttek és a cukorbeteg anyák csecsemői körében fokozott az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) későbbi kialakulásának kockázata, az összefüggés patogenezise azonban máig nem tisztázott teljes körűen. A születési súly variabilitását egy sor bioszociális faktor befolyásolja, mint amilyen például a magzat in utero magzati imprintingje, melyet táplálkozási, endokrin és genetikai tényezők determinálnak. Úgy tűnik, hogy ezek a faktorok hozzájárulnak az obezitás, T2DM és kardiovaszkuláris betegségek posztnatális rizikójához is.
Bár ismert tény, hogy az extrém magas vagy extrém alacsony születési súlyos előre jelezheti a felnőttkori metabolikus és kardiovaszkuláris betegségek rizikóját, egyelőre nem rendelkezünk olyan specifikus laboratóriumi indikátorokkal, melyek alapján prognosztizálható lenne az in utero programozással összefüggő kockázat. A hemoglobin A1c (HbA1c) a felnőttkori hemoglobin A (HbA) béta láncának NH2-terminális végén végbemenő irreverzibilis glikoziláció indikátora, melyet széles körben alkalmaznak a diabéteszes gyermekek és felnőttek glikémiás kontrolljának megítélésére. A magzati fejlődés során a fötális hemoglobin (HbF) felől a HbA-szintézis felé történő eltolódás már a terhesség 24. hetében megkezdődik, és a terhesség későbbi szakaszaiban a HbA ki van téve az anyai glükóz általi expozíciónak, így a magzati HbA1c a magzati glükózexpozíció és HbA1c-glikoziláció potenciális markereként jöhet szóba a terhesség utolsó trimeszterében. A magzati HbA1c-értékek variációja prediszpozíciót jelezhet előre a későbbi metabolikus betegségekre. Újszülöttek esetében még nem határozták meg a HbA1c normáltartományát, jóllehet a normális HbA1c-referenciatartomány felállítása feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy a HbA1c-értékeket olyan prenatális patofiziológiai tényezők prediktív markereként vehessük figyelembe, melyek inzulinrezisztencia, elhízás és T2DM kialakulására hajlamosítanak.
Vizsgálati személyek és módszerek
A rutin újszülöttkori szűrés céljára szűrőpapíros módszert alkalmaztak beszárított vércseppből. A HbA1c-mérés hibahatárát és reprodukálhatóságát oly módon tesztelték, hogy a 3, 4, 5 és 6 nappal korábban vett mintákból kapott eredményeket reziduális folyékony vérből származó értékekkel hasonlították össze. Ezzel azokat a körülményeket igyekeztek modellezni, melyek potenciálisan előállhatnak, amikor a módszert a mindennapi gyakorlatban alkalmazzák.
Eredmények
A minták stabilitására vonatkozó analízisek szerint a mintavétel után 3−6 nappal feldolgozott mintákból végzett mérések túlbecsülték a HbA1c-értékeket (torzítási faktor 0,83 és 0,87 között). A hatvan perces kimosási idő biztosította az eredmények maximális reprodukálhatóságát és a minimális torzítást. A kimosott vér stabilitása nem változott számottevően 0 és 2 nap között a kimosást követően.
Megbeszélés és következtetések
Az újszülöttkori szűrőprogramokat eredetileg olyan kezelhető, életveszélyes betegségek kimutatására dolgozták ki, melyek újszülöttkorban tünetmentesek (pl. fenilketonúria), egy idő múltán azonban a kör szélesedett olyan krónikus betegségek korai diagnosztikájával és terápiájával is, melyekben korai beavatkozással jelentősen javítható a hosszú távú kimenetel (pl. cisztás fibrózis). Egyre inkább nyilvánvaló, hogy az elhízás és az ehhez társuló hosszú távú morbiditások prevenciója akkor a leghatékonyabb, ha már csecsemőkorban megkezdődik. Több vizsgálat tapasztalatai is igazolják, hogy az élet első évében bekövetkező gyors testsúlygyarapodás fokozza a felnőttkori obezitás kockázatát, illetve hogy az életük első 5 évében elhízott gyermekek jó eséllyel elhízottak maradnak felnőttkorukra is. Ezért van nagy jelentősége azoknak az újszülöttkori szűrőprogramoknak, melyek biomarkerek alapján jelzik előre az obezitás rizikóját, ily módon lehetőséget teremtve a korai beavatkozásra a nagy kockázatú gyermekek esetében. A jövőbeni obezitás potenciális indikátora lehet az újszülöttkori HbA1c-szint, mely jól beilleszthető a jelenlegi újszülöttkori szűrések körébe. Egy kis esetszámú vizsgálatban azt találták, hogy a diabéteszes anyák csecsemőinek HbA1c-értékei magasabbak, mint a nem diabéteszes anyák gyermekeié. Ez nem meglepő annak ismeretében, hogy cukorbetegséggel szövődött terhességekben magasabb a várható magzati glükózexpozíció. Fontos megjegyezni, hogy a diabéteszes anyák gyermekei esetében igazoltan nagyobb annak esélye, hogy az élet későbbi szakaszában T2DM vagy elhízás alakul ki.
Bár már a korábbi vizsgálatok is felvetették, hogy a folyékony vérből végzett újszülöttkori HbA1c-meghatározás alkalmas módszer lehet, a mostani vizsgálat ismét azt igazolta, hogy szűrőpapírra beszárított vércseppből is megfelelően elvégezhető a vizsgálat. A szűrőprogramokba bevont vizsgálati módszerekkel szemben kívánalom, hogy a mintavétel után bizonyos idővel is megbízható eredményeket adjanak. Erre azért van szükség, mert a minta vétele és feldolgozás általában térben is időben elhatárolódva történik. A mostani vizsgálat tapasztalatai szerint a szűrőpapírra beszárított minták esetében akkor várható a legkisebb hiba és a legnagyobb reprodukálhatóság, ha a meghatározásokra a mintavétel után 6 napon belül sor kerül. Ezek eredmények nem különböztek számottevően attól függően, hogy a minta kimosására a 0., 1. vagy 2. napon került sor, ami bizonyos flexibilitást enged meg a laboratóriumi munka tervezése során. A laboratóriumi feldolgozás során követelmény, hogy 1) a minta feldolgozása ésszerű időablakon belül megtörténjen; 2) standard módszert alkalmazzanak a minta kimosására; és 3) a HbA1c-tesztet a kimosás után 2 napon belül elvégezzék.
Összefoglalva, a neonatális HbA1c-meghatározás jó képet ad a magzat in utero glükózexpozíciójáról. A mostani vizsgálatban azokat a paramétereket tesztelték, melyek a megbízható eredmények előfeltételei. A szerzett tapasztalatok megerősítik, hogy a HbA1c-mérés beilleszthető az újszülöttkori rutin szűrőprogramokba. Egyelőre azonban nem állíthatók fel a HbA1c újszülöttkori referenciatartományai, ehhez további vizsgálatok szükségesek.
Forrás: Pollock AJ, et al. Development of filter paper hemoglobin A1c assay applicable to
newborn screening. Clinica Chimica Acta. doi.org/10.1016/j.cca.2016.03.014