A mastocyta elleni antitestek kapcsolata a krónikus idiopátiás urtikáriával
A krónikus idiopátiás urtikária (CIU, chronic idiopathic urticaria) a népesség 3-4%-át érinti, és olyan csalánkiütésként definiálják, mely csaknem minden nap jelentkezik és több mint 6 héten át fennáll.
A refrakter betegség etiológiája és patogenezise nem tisztázott. Vannak esetek, amikor a beteg több éven vagy akár több évtizeden át szenved a betegségtől. Ami az életminőségre gyakorolt hatást illeti, a CIU-t legalább annyira kedvezőtlennek tartják, mint a szívbetegséget. Bár a legutóbbi vizsgálatok bizonyos antitestek szerepére utalnak a CIU kialakulásában, de máig nem tisztázott, hogy ezek közül pontosan mely antitesteknek van a legnagyobb jelentőségük, illetve milyen körülmények között fejtik ki hatásukat.
A szerzők célja annak meghatározása volt, mely antitestek játszanak a legnagyobb szerepet a mastocyták degranulációjában, illetve milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a patogenetikai folyamatok aktiválódjanak.
Betegek és módszerek
A résztvevőket három csoportba osztották: CIU, akut urtikária (AU) és normális kontrollcsoport (csoportonként 100 fő). Az egyes csoportok demográfiai paraméterei a következőképpen alakultak: a CIU csoportban 15−63 éves személyek (36 férfi és 64 nő); az AU csoportban 20−65 éves személyek (28 férfi és 72 nő); a normális kontrollcsoportban 22−69 éves személyek (37 férfi és 63 nő). A CIU és AU diagnózisát a European Academy of Allergy and Clinical Immunology (EAACI) kritériumai alapján állították fel. Eszerint a CIU kritériumai:
1) A beteg kórelőzményében 6 héten túl fennálló, visszatérő csalánkiütés szerepel, mely naponta vagy csaknem minden nap jelentkezik.
2) Nem bizonyított inhalációs, étel-, infekciós vagy gyógyszerallergia fennállása, és nem igazolható egyéb jól meghatározott klinikai ok sem. Kizárható egyéb urtikáriák lehetősége (pl. fizikai urtikária, kolinerg urtikária, örökletes angioödéma).
3) A beteg anamnézisében nem szerepel allergiás betegség, például szénanátha, asztma vagy atopiás dermatitisz, illetve autoimmun betegség.
4) Egy héten belül nem került sor antihisztaminok, illetve egy hónapon belül szteroidok vagy immunszuppresszív szerek alkalmazására.
5) Kizárták azokat a résztvevőket, akiknél az utánkövetési idő alatt jól körülírható okok igazolódtak a tünetek hátterében.
Az AU csoport beválasztási kritériumai:
1) Az epizód 6 hétnél rövidebb ideig állt fenn, majd az ezt követő 6 hétben nem észlelték csalánkiütések megjelenését.
2) Egzakt okot nem sikerült igazolni.
3) A vizsgálatba való belépés előtt legalább egy héttel leállították a szteroidok, illetve legalább 1 hónappal korábban a szteroidok és immunszuppresszív szerek alkalmazását.
A normális kontrollcsoportban beválasztási feltétel volt az urtikária, asztma, allergiás betegség vagy autoimmun betegség szempontjából negatív kórelőzmény. A rutin vér- és vizelettesztek, valamint a vese- és májfunkciós vizsgálatok normális eredményt adtak. Kizárási kritériumnak számított a terhesség és szoptatás. A beválasztás előtt minden jelöltnél allergiaszűrésre került sor.
A beteg 50 mikroliternyi saját szérumának felhasználásával autológ szérum bőr teszt (ASST, autologous serum skin test) történt. Az eredményt 30 perc elteltével olvasták le. Amennyiben a befecskendezés helyén legalább 1,5 mm-rel nagyobb átmérőjű csalánkiütés jelentkezett, mint azon a helyen, ahová fiziológiás sóoldatot fecskendeztek be, az eredményt pozitívnak tekintették.
Patkányban termelt anti-humán FcεR antitesttel és patkányban termelt anti-humán immunglobulin E (IgE) antitesttel ELISA vizsgálatra került sor, a gyártó utasításait követve. Az antitestszinteket a standard görbék segítségével határozták meg.
A szérum IgE-szintjének mérésére fehérjeanalizátort használtak, ugyancsak a gyártó utasításai szerint. Emellett meghatározták a szérumban a tiroglobulin antitest (TGAb) szintjét. Pozitív eredménynek tekintették, ha az abszorbancia értéke meghaladta a 115 IU/ml értéket. A szérum anti-Helicobacter pylori antitest meghatározása gyári kit segítségével történt.
Eredmények
Az AU betegeknél 86 százaléknyi étel- és inhalációs allergént azonosítottak, a CIU betegeknél és a normális kontrolloknál ugyanakkor nem mutattak ki allergéneket. A szérum anti-FcεRI antitest- és anti-IgE antitestszintek a CIU csoportban magasabbak voltak, mint az AU betegek és a kontrollszemélyek körében (p<0,05 mindkét összehasonlításra). Az IgE-szintek alacsonyabbnak bizonyultak a CIU csoportban (T=190,00, p<0,05), míg az AU betegeknél magasabb értékeket mértek (T=226,00, p<0,05), szemben a normális kontrollokkal. Az ASST pozitivitási arány a CIU csoportban 53,4%, az AU csoportban 12,6% volt, míg minden normális kontrollszemély negatívnak bizonyult. Az anti-FcεRI antitestszint magasabb volt az ASST-pozitív CIU betegeknél, mint a negatívoknál (T=101,73, p<0,05). Az anti-HP antitestre pozitív, illetve a TGAb-re pozitív CIU betegek csoportjában az anti-FcεRI antitestpozitivitási arány magasabbnak adódott, mint az AU betegeknél (p<0,01) és a normális kontrollszemélyeknél (p<0,01).
Következtetések
Az anti-FcεRI a és anti-IgE antitestek kulcsszerepet játszanak CIU eseteiben, ugyanakkor az anti-HP antitest és TGAb közvetett korrelációban áll a CIU-val.
