Védekezés nélkül sokkal több lenne az áldozat

Az egy éve tartó intézkedések nélkül már akár a százezredik halottunkat is eltemettük volna, a megmentett életekre pedig gondolnunk kell a mostani, legsúlyosabb harmadik hullám közepette is – írja a Válasz Online-on Müller Viktor elméleti biológus. Az ELTE TTK dékánhelyettese szerint bár a Covid szezonális fertőzésként velünk maradhat, már a következő hullám is szelídebb lesz a mostaninál. Már ha nem bízzuk a természetre az immunizálást, és beoltatjuk magunkat.

A felfelé kúszó halálozási számok, a járvány egymásba érő hullámai és a folyamatosan felbukkanó újabb és újabb vírusvariánsok hírei mellett nehéz megőrizni a reményt. Ránk nehezedik a karantén, nem látjuk még a végét, és az értelmét sem látja mindenki, hiszen így is milyen sokan meghaltak már.

Ne feledkezzünk el az érem másik oldaláról. Az elvesztett életek mellett gondoljunk a megmentett életekre is. A koronavírus alapváltozatának akadálytalanul terjedő járványa az óvatosabb becslések szerint is a népesség 0,5-1 százalékát elpusztítaná. A harmadik hullámért felelős „brit” variáns ennél is magasabb halálozással jár. Nem túlzás azt gondolni, hogy védekezés nélkül a járvány már 70-80 ezer áldozatot szedett volna Magyarországon, de talán már a százezredik áldozatot is temetnénk. Az intézkedések nélküli halálozás túlnyomó részét egyelőre sikerült elkerülni. A megszorítások, a szabályokat betartó emberek, és mindenki, aki a szabályokon túl a mindennapi döntéseivel tett azért, hogy lassítsa a fertőzés terjedését – életeket mentett.

Sajnos ez azt is jelenti, hogy sok még a vesztenivalónk: a járvány még nem tombolta ki magát, a népesség jelentős része továbbra sem védett. Muszáj folytatnunk a védekezést.

Meddig kell folytatnunk, most már örökké így fogunk élni? – kérdezik sokan. Nem jó hír, hogy a vírus némely új variánsa hatékonyabb terjedőképességet szerezve indított új járványhullámokat a világ több részén, más mutánsoknak az alapváltozat ellen kialakuló immunválasz hatása alól sikerült – legalább részben – kibújniuk. Mégis van – tudományos tényekre alapozott – remény arra, hogy a járvány későbbi hullámai már kisebb halálozással fognak járni. Ahogy a nátha és az influenza évről évre visszatérnek az őszi-téli időszakban, az új koronavírus is örökre velünk maradhat szezonális kórokozóként. De a fertőzések és az oltások nyomán kialakuló immunitás – ha a(z újbóli) fertőződés ellen nem is tud életre szóló védettséget biztosítani – a súlyos betegségtől bizonyosan meg tud majd védeni minket. A vírus evolúciója folyamatosan „gyártja” az újabb variánsokat, de az immunrendszerünk is folyamatosan tanul: idővel megtanulja a vírus közös, nem változó vonásait felismerni, és ha a variánsok bizonyos vonásaikban különböznek is, ez az általános védettség arra elegendő lesz, hogy a fertőzések lefolyását lényegesen megszelídítse.

Talán az új koronavírus ellen sem vagyunk teljesen védtelenek, hiszen a „szokványos” náthák egy részét is koronavírusok okozzák – ezek azonban jóval távolabb állnak az új koronavírustól, mint amekkora különbség az influenza különböző (akár pandémiás) törzsei között megfigyelhető. Így az a legvalószínűbb, hogy az immunrendszerünk szinte a nulláról kezdte az ismerkedést az új kórokozóval: az első változatával való találkozás rövidebb távú és szűk védettséget, a többszörös (többféle változattal való) találkozás minden várakozás szerint hosszabb életű és tágabb védettséget fog adni. Arra, hogy ez viszonylag gyorsan bekövetkezhet, reményt ad, hogy a vírus „dél-afrikai” variánsának fertőzése egy friss tanulmány szerint az alapváltozat és a „brazil” változat ellen is védettséget biztosít.