Újfajta betegséget terjesztenek a kullancsok
Az Egyesült Államok észak-keleti régióiban legalább 24 személyt betegített meg egy új betegség, melynek még neve sincsen. A fertőzésről egyelőre annyi bizonyosat lehet tudni, hogy a kullancsok közvetítésével terjed.
A betegek szervezetéből izolált Borrelia miyamotoi a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferihez hasonló spirochéta, melyet egy vizsgálatban 1 százalékos arányban tudtak kimutatni Lyme-endémiás területen élő egészséges személyek szervezetéből, a Lyme-kórra gyanús csoportban pedig 3 százalék volt a kimutatás aránya.
A New England Journal of Medicine (N Engl J Med. 2013 Jan. 17 [doi:10.1056/NEJMc1215469]) című lapban megjelent első közlések még 18 betegről szóltak Connecticut, New York és Rhode Island területéről, majd 1 betegről New Jerseyből, a betegek immunoassay vizsgálatát végző massachusettsi laboratórium szóvivője szerint azonban azóta legalább öt új esetet regisztráltak. A járványügyi szakembereknek jó okuk van azt feltételezni, hogy a betegség kialakulásához a B. miyamotoival és a B. burgdorferivel történő koinfekcióra van szükség. A B. miyamotoit először 1995-ben azonosították Japánban, majd hat évvel később a Yale egyik epidemiológusa, dr. Durland Fish arról számolt be, a kullancsok nimfáiban 2,5 százalékban tudta kimutatni e spirochétát. A NEJM mostani cikkének szerzője, dr. Peter Krause és dr. Fish két évvel ezelőtt azonosította az első humán eseteket: 46 beteget Oroszországban (Emerg Infect Dis. 2011 Oct;17(10):1816−23. doi: 10.3201/eid1710.101474.). Dr. Krause 1990 és 2010 között 584, Lyme-endémiás területről származó egészséges személy vérmintájának vizsgálatát végezte el: a 18 pozitívnak bizonyult személy közül 4-nél típusos erythema migrans jelentkezett a bőrön, 2 betegnél kisebb, atípusos bőrelváltozások alakultak ki, míg a többi fertőzöttnél nem mutatkoztak bőrtünetek. A betegek egyike igen súlyos állapotú volt: bőrtünetei ugyan nem voltak, de láza 39 fok fölé szökött, fejfájás, nyaki merevség, általános gyengeségérzés, izom-, ízületi és hasi fájdalmak és köhögés jelentkezett, és megnagyobbodtak a lágyéki nyirokcsomók. Súlyos neurológiai tünetek azonban egyik esetben sem voltak észlelhetők.
A New Jerseyben diagnosztizált betegnél – egy 80 éves nőnél – azonban idegrendszeri tünetek is kísérték a fertőzést. Ez utóbbi esetről 2011-ben számoltak be: a betegnél több hónap alatt kibontakozó mentális hanyatlás indult meg, melyet egyre fokozódó zavartság, a családtól való elszigetelődés kísért. A beteg nem volt képes testét megtartani, hallása romlott, étvágytalanná vált és lefogyott. Bár a kórelőzményben kullancscsípés nem szerepelt, és nem voltak Lyme-kórra jellegzetes bőrkiütései sem, meg kell jegyezni, hogy a Lyme-endémiás vidéken élő beteget korábban már kétszer kezelték Lyme-kór gyanújával 2006-ban és 2007-ben. A lumbálpunkció során szokatlan morfológiájú spirochéták tömegét tudták kimutatni a likvorból: a kórokozót később B. miyamotoiként azonosították.
Dr. Krause hangsúlyozza, hogy minden esetben gondolni kell az egyik – vagy mindkét − Borrelia okozta fertőzésre, ha valakinél tavasszal vagy nyáron más okkal nem magyarázható vírusinfekció alakul ki. Különösen az kell, hogy felkeltse a gyanút, ha a betegnél visszatérő láz jelentkezik. Fontosnak tartja kiemelni, hogy egyes esetekben jelen lehet a Lyme-kórra is jellegzetes, „ökörszem”-re emlékeztető bőrkiütés, ez azonban sok esetben hiányzik. A B. miyamotoi esetében esélyesebb, hogy a kórokozó a vérkenetből kimutatható, mint a B. burgdorferi esetében. Meg kell azonban jegyezni, hogy a két spirochéta között csak szerotipizálással vagy polimeráz láncreakcióval lehet teljes biztonsággal különbséget tenni. Könnyebbséget jelent a diagnosztikában, hogy mivel a kétféle spirochéta elkülönítésének nincs terápiás konzekvenciája, a klinikai gyakorlatban szükségtelen pontosan megadni, melyik van jelen a kettő közül. Epidemiológiai szempontból ugyanakkor kiemelkedő jelentősége van a B. miyamotoi és a B. burgdorferi nyomonkövetésének.
A B. miyamotoi egészen biztosan szélesebb körben elterjedt, mint azt a jelenlegi adatok alapján feltételezhetnénk, és valószínűleg az egész északi féltekén endémiásnak tekinthető. Valószínű az is, hogy az eddig Lyme-kórnak vélt esetek jelentős részét valójában a B. miyamotoi okozza − vagy önmagában, vagy a B. burgdorferivel létrehozott koinfekcióként.
