Többszörösére emelhetik az elhalálozási rizikót egyes inszekticidek
A PharmaOnline szerint a piretroidok, köztük a tetűirtóként használt permetrin, mind az összhalálozás, mind a kardiovaszkuláris elhalálozás kockázatát emelhetik.
A piretroid típusú rovarölő szereket a mezőgazdaságban, az állattartásban és a humán közegészségügyben egyaránt alkalmazzák. A statisztikák alapján az elmúlt években – részben az organofoszfátok alternatívájaként – a permetrin, a cipermetrin, a deltapermetrin és a ciflutrin gyártása is növekvő tendenciát mutat, miközben egyre inkább bizonyosodik be az előbb említett piretroid inszekticidekről, hogy a használatuk közel sem veszélytelen. Pár hónapja arról számoltunk be a Pharmaonline-on, hogy a meg nem született gyermekre kifejtett esetleges egészségkárosító rizikó nem zárható ki egyértelműen, ha a várandós nő permetrines tetűirtót használ a terhessége alatt. Ennek alapján a terhesség alatt kerülendő a permetrin használata.
Nemrégiben pedig egy olyan közlemény jelent meg a JAMA Internal Medicine hasábjain, ami az említett inszekticidek kardiovaszkuláris rizikóját taglalta.
A piretroidokat az emberre ártalmatlan szereknek tekintik, miközben azok a tüdőn keresztül belélegzéssel éppen úgy a szervezetbe juthatnak, mint az elfogyasztott táplálékkal; sőt, kiderült, hogy a bőrön keresztül is képesek felszívódni. A szervezetbe kerülve a máj metabolizálja a piretroidokat, majd azok, például 3-fenoxi-benzoesav formájában, a vesén keresztül eliminálódnak a szervezetből.
A lakosság szinte folyamatos kapcsolatban van – a zöldségeken és a gyümölcsökön keresztül – a piretroid inszekticidekkel, így azok egyik bomlástermékével, a 3-fenoxi-benzoesavval is. A 3-fenoxi-benzoesav jelenléte a legtöbb ember vizeletében igazolható. A legfrissebb eredmények alapján úgy tűnik, hogy minél magasabb a vizeletben mérhető 3-fenoxi-benzoesav-szint, annál nagyobb kardiovaszkuláris mortalitással kell az illetőnek számolnia.
USA-beli kutatók 1999 és 2002 között 2116 felnőtt vizeletében határozták meg a 3-fenoxi-benzoesav-szintet és vették górcső alá annak az össz-, valamint a szív- és érrendszeri mortalitással való kapcsolatát. Az átlagosan 14,4 éves nyomon követési idő alatt a vizsgálatba bevontak közül 246-an haltak meg, közülük 41-en kardiovaszkuláris okok miatt.
Igazolták, hogy az összmortalitás összefügg a vizeletben mért 3-fenoxi-benzoesav-koncentrációval. A kemikália legmagasabb vizeletbeli szintjei esetén 11,9 százalékos volt a mortalitás, míg a legalacsonyabb tercilis esetén 8,5 százalék.
Az életkorral, nemmel, etnikai hovatartozással, szocioökonómiai státusszal, életmóddal és egyéb faktorokkal történő korrigálás után az adódott, hogy a felső tercilisnek megfelelő, magas vizeletbeli 3-fenoxi-benzoesav-szint 56 százalékkal, szignifikánsan emeli az összmortalitást (HR 1,56; 1,08-2,26; 95 százalék CI).
A kardiovaszkuláris elhalálozás esetén a HR érték 3,00-nak adódott, azt jelezve, hogy a vizeletben mért magas 3-fenoxi-benzoesav-szint a szív- és érrendszeri okokra visszavezethető elhalálozás rizikóját háromszorosára emelheti.
A piretroidok kardiovaszkuláris károsító hatásának a leírása nem teljesen új keletű. Korábban már beszámoltak arról, hogy a hosszú távú 3-fenoxi-benzoesav expozíció a patkányoknál szívkárosodáshoz vezet. Egy másik tanulmányban pedig halak szívizmánál írták le a piretroidok in vitro aritmogén hatását, írta a PharmaOnline.
