Szteroidrezisztencia asztmában
A súlyos asztmában szenvedők egy részénél a szteroidkezelés tovább súlyosbítja az állapotot, ennek okairól ír a PharmaOnline.
Az asztma az iparilag fejlett világ lakosságának 10 százalékát érinti; az inhalált kortikoszteroidok csökkentik a betegségre jellemző légúti gyulladást, azonban a súlyos asztmában szenvedők 5-10 százaléka esetében hatástalanok. Anuradha Ray, a Journal of Clinical Investigation (JCI) Insight című szaklapban megjelent tanulmány – amelyet a PharmaOnline szemléz – utolsó szerzője elmondja, immunológus kollégáival korábbi munkájuk során már kimutatták, hogy a súlyos asztmában szenvedők fele esetében a légutak megnövekedett mennyiségben állítják elő az interferon-gamma nevű gyulladásos proteint, és egérmodellt alkalmazva azt is bebizonyították, hogy az interferon-gamma a felelős a rossz légúti funkcióért.
Az új vizsgálatban Ray és munkatársai azt vizsgálták, hogy az interferon-gamma jelátvitel áll-e az egyes súlyos asztmás betegekre jellemző szteroidrezisztencia hátterében. A munka során egy olyan gyulladásos fehérjére (CXCL10) koncentráltak, aminek termelődését az interferon-gamma váltja ki, és amely pozitív visszacsatolást eredményezve interferon-gamma termelő immunsejteket vonz az adott területre.
A Severe asthma in humans and mouse model suggests a CXCL10 signature underlies corticosteroid-resistant Th1 bias címen megjelent tanulmány szerint a nagy dózisú kortikoszteroiddal kezelt, súlyos asztmás betegek fele esetében lehetett a tüdősejtek megnövekedett CXCL10-szintjét kimutatni, továbbá az CXCL10 szintje azokban a betegekben volt a legmagasabb, akik súlyos asztmája nem reagált sem a szteroidkezelésre, sem más kezelési modalitásra. Az is kiderült, hogy a magas CXCL10-szinttel rendelkezők esetében volt a legrosszabb az asztma-kontroll: a megelőző évben ezek a betegek keresték fel a leggyakrabban a sürgősségi osztályt asztmájuk fellángolása miatt.
A kutatók ezután sejttenyészetben mutatták ki, hogy az egyébként széles immunszuppresszív hatással bíró szteroidok nem akadályozzák az immunsejtekben az CXCL10-expressziót, sőt, inkább stabilizálják az CXCL10-szint emelkedését eredményező interferon-gamma jelátvitelt.
A University of Pittsburgh kutatói szerint eredményük fontos klinikai következményekkel jár, hiszen a kortikoszteroidok az asztma terápiájának alapját képezik, azonban a magas interferon-gamma-, illetve CXCL10-szinttel rendelkezők esetében használatuk egyenesen káros lehet. A remények szerint a CXCL10 szintje a következő években biomarkerként azonosíthatja azokat a betegeket, akik esetében felesleges, sőt káros a szteroidkezelés, és a további kutatás olyan szerrel is szolgálhat, ami blokkolja az interferon-gamma–CXCL10 által segített gyulladásos kör kialakulását.
