Százmilliárdok rákbetegségre: hová folyik el a pénz?
Az Európai Unióban a magyar rákos betegek túlélési esélyei a legrosszabbak, pedig a szaktárca szerint az egészségügyi kiadások 10–12 százalékát fordítjuk évente a daganatos betegek kezelésére. Ám a súlyos milliárdok egy része veszendőbe megy.
A rosszindulatú daganatos megbetegedések gyakorisága és a betegek túlélési esélyei szempontjából Magyarország mutathatja fel a legrosszabb paramétereket az Európai Unióban.
Bár az egészségügyi kiadások 10–12%-át, mintegy évi 200 millárd forintot fordítunk daganatkezelésre, Magyarország a GDP százalékában mérve kevesebbet költ az egészségügyre, mint a fejlett országok, elmaradva mind az OECD-országok, mind az uniós tagállamok átlagától. Ráadásul egyre kevesebbet, az OECD adatai szerint 2005-ben a GDP 8,3 százalékát költöttük az egészségügyre, a legfrissebb 2007-es adat szerint már csak 7,4 százalékot.
A magyar rákgyógyítás rendszerében alapvető strukturális problémák vannak: a nemzetközi norma szerint a daganatos betegek 80 százalékát sebészeti ellátásban, 60 százalékát kemoterápiás és 50 százalékát sugárterápiás kezelésben kell részesíteni. Ezzel szemben az Országos Onkológiai Intézet nemrég nyivánosságra hozott elemzése azt mutatja, hogy az országos átlag szerint a magyar betegek 48 százalékánál történik műtéti beavatkozás, 17 százalékuk részesül kemoterápiás kezelésben, 10 százalékánál sugárterápiát alkalmaznak. Vagyis számos beteg nem kapja meg a megfelelő terápiát.
Sereghajtó sugárkezelési infrastruktúra
A sugárterápiás infrastruktúra állapota az Európai Unióban nálunk a legrosszabb, itthon a legnagyobb a személyzet munkaterhelése – állapította meg a 2006-ban elkészült Nemzeti Rákellenes Program.
A sugárterápia elérhetősége szempontjából az OECD tagországai közül csak Mexikóban rosszabb a helyzet, mint Magyarországon: 2007-ban egymillió magyar lakosra 3,4 besugárzó eszköz jutott, Mexikóban 1,9, miközben Belgiumban ugyanez az arány 14,1, Szlovákiában és Izlandon 12,8. A második legrosszabb eredményt mutatja az ország az onkológiai diagnosztikában használt komputertomográfok (CT) esetében is: a millió lakosonkénti 7,3 magyar CT-vel szemben az USA 34,3-at, Belgium 41,6-ot, de még Szlovákia is 13,7-et tud felmutatni.
Véletlenszerű laborvizsgálatok
A Nemzeti Rákellenes Program szerint hatalmas az elmaradás a laborvizsgálatokban is: Ausztriában évi 2,5 millió, Belgiumban hárommillió tumormarker-vizsgálatot végeztek az ezredfordulón daganatok kimutatására, Magyarországon viszont csak 300 ezret. Ez nagyon kevés, pillanatnyilag csak véletlenszerűen szűrnek ki daganatokat.
ÁSZ: szűrésből elégtelen
Noha a korai felfedezésnek óriási jelentősége van a rosszindulatú daganatok esetében, alapvető problémák vannak az állami szűrőprogramok rendszerével, amelyet az Állami Számvevőszék 2008-as jelentésében csaknem minden ponton elmarasztalt, megállapítva, hogy annak céljai biztosan nem teljesülnek.
A jelentés szólt például az informatikai rendszer alkalmatlanságáról, a nem hiteles adatokról, a vizsgálatokra kijelölt helyek minőségi problémáiról, a Egészségügyi Minisztérium elmaradt intézkedéseiről, illetve a tervezettől messze elmaradó részvételi arányról. Összességében pedig arról, hogy a szűrésre fordított milliárdokat nem hatékonyan költötték el, a rendszer alapvető átalakításra szorul. 2003-tól 2006-ig a 2,4 milliós célpopuláció körülbelül 2 százaléka (összesen 95 ezer ember) vett részt szűrésen.
A teljes cikk a Heti Világgazdaság Online-on olvasható.