Romlik-e a memória az életkorral?

Az életkor előrehaladtával sokan tapasztalnak változást, olykor nehézséget a memóriateljesítményükben. Az időskori neuropszichiátriai ellátásban is az egyik vezető jelenség a kognitív teljesítmény hanyatlása, ezen belül pedig a memóriaromlás. Ahogy a hétköznapokban, úgy az orvosi gyakorlatban is mindennapos kihívást jelent az életkorhoz köthető memóriateljesítmény-változás összetett problematikája. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a szubjektív memóriaromlás egy kóros, esetleg progresszív folyamat kezdetét jelzi-e, vagy ártalmatlan jelenségről van szó, ami az egészséges öregedés velejárója. 

Kóros kognitív zavarok   

Az egyértelműen kórosként értékelhető kognitív zavarok aránylag egyszerűbben definiálhatók. Ezeket a jelenlegi klasszifikációs rendszerek alapján két nagy csoportra osztjuk: 1. enyhe kognitív zavar (a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders – DSM-5 meghatározása szerint: enyhe neurokognitív zavar); 2. demencia (a DSM-5-meghatározás alapján: major neurokognitív zavar) (1). 

A demencia tünetegyüttese könnyebben diagnosztizálható, az állapot kóros volta ugyanis többnyire egyértelmű a szakember, de sokszor a laikus hozzátartozó számára is. Demenciáról akkor beszélünk, ha legalább egy, de típusosan több kognitív tartományban (melyek között nem szükségszerűen, de gyakran a memória is érintett) az egyén korábbi teljesítményéhez képest jelentős hanyatlás detektálható, ami az egyén mindennapi pszichoszociális funkcionalitását érezhetően rontja, illetve az ezzel kapcsolatos önállóságot ellehetetleníti. A DSM-5 az alábbi kognitív tartományokat határozza meg: összetett figyelem, exekutív funkciók, tanulás és memória, nyelvi funkciók, perceptuális-motoros funkciók és szociális kogníció.

A demenciánál enyhébb, de egyértelműen kóros állapot az enyhe kognitív zavar tünetegyüttese. Diagnosztikai kritériumrendszere az 1. táblázatban látható. Az enyhe kognitív zavar első részletes meghatározása Petersen és munkatársai munkája (2), részletes magyar összefoglaló tanulmányok, illetve kognitív tesztfejlesztéssel kapcsolatos kutatások is rendelkezésünkre állnak (3, 4). Ebben az állapotban a kognitív teljesítmény egyértelmű, objektív romlást mutat a kiindulásihoz képest, de ez nem éri el a demencia mértékét. A tünetegyüttest a demenciától elválasztó határvonal nem éles, leginkább a funkcionalitás mentén lehetséges. Enyhe kognitív zavarban, a demenciával ellentétben, az önálló funkcionalitás megtartott. Az érintett személy által nyújtott funkcionális teljesítmény némileg károsodhat, de ha a feladat végrehajtásának színvonala nem is romlik, maga a kivitelezés nagyobb erőfeszítést, több időt, illetve kompenzációs stratégiákat igényel. A kognitív teljesítmény objektív romlása egy adott tartományban az életkori átlaghoz képest általában 1 és 2 standard deviácó között van. 

Tünettan, etiológia és prognózis szempontjából egyaránt heterogén betegségcsoportról van szó. Elkülönítünk amnesztikus és nem amnesztikus formát (aszerint, hogy a memóriafunkciók érintettek-e), továbbá egy vagy több kognitív tartományra kiterjedő enyhe kognitív zavart. Ezen alcsoportoknak prognosztikai jelentősége is van, az amnesztikus típus például jóval gyakrabban tekinthető az Alzheimer-kór előfutárának, mint a nem amnesztikus forma. Etiológia szempontjából a háttérben egyaránt állhat primer neurodegeneratív betegség, egyéb (pl. vaszkuláris eredetű) központi idegrendszeri érintettség, szerhasználat, gyógyszerhatás, metabolikus-endokrin zavar, egyéb szisztémás organikus eredet stb. Kimenetel szempontjából, elsősorban az etiológiai háttér alapján lehet progresszív, stagnáló vagy reverzibilis is. Demenciába való progresszió enyhe kognitív zavarban évente mintegy 10–15%-ban észlelhető.

Természetes-e a „korfüggő feledékenység”?       

Az enyhe kognitív zavarnál enyhébb memóriaproblémák megítélése korántsem egységes. Számos elnevezés született ezekre a jelenségekre (jóindulatú időskori feledékenység, korfüggő kognitív hanyatlás stb.), amelyek közül a korfüggő feledékenység a legelterjedtebb. 

A fogalmat Crook és munkatársai írták le 1986-ban (5), és sokáig gyakran alkalmazott és vizsgált kategória volt. Elsősorban élettani változásokhoz köthető jelenségcsoport, amelyet fokozatosan jelentkező, szubjektív feledékenység jellemez. Ez a mindennapi életben nehézséget jelent, és enyhe (1 standard deviációnyi) romlás detektálható finom kognitív tesztelés során. A jelenség nem progresszív, nincs intellektuális hanyatlás és nem észlelhető organikus agyi érintettség. Gyakran társulnak affektív és szorongásos jelenségek, melyek különösen megnehezítik a jelenségkör besorolását (6, 7). A feledékenység elsősorban a gyors felidézésre, nevek felidézésére, tárgyak helyének a megjegyzésére vonatkozik. Ugyanakkor a jelenséget nem lehet feltétlenül betegségnek tekinteni, a szociális funkciók nem károsodnak. Nem beszélve arról, hogy elnevezésével ellentétben a jelenség nem jelentkezik feltétlenül az életkor előrehaladtával. A korfüggő feledékenység mint önálló fogalom használata, elsősorban mert az egészséges és kóros jelenségeket nehézkesen különíti el egymástól, az utóbbi években visszaszorult és – legalábbis részben – beolvadt az enyhe kognitív zavar fogalmi kategóriájába. 

Az egészséges öregedés folyamán az egyes memóriafunkciók teljesítménye változik, összességében tehát a memória szerkezete átalakul. Bizonyos memóriafunkciók, illetve kognitív funkciók teljesítménye háttérbe szorul, másoké pedig erősödik. El szokás különíteni egymástól a kognitív teljesítmény fluid (gyors, változó, megjegyzésre, friss információfeldolgozásra, gyors asszociációkra vonatkozó) és krisztallizált (letisztult, kikristályosodott, élettapasztalatokon, ismeretanyag szintézisén alapuló) összetevőjét. Az életkorral összességében a fluid komponens rovására a krisztallizált teljesítmény javul (6). 

Nagyjából egyetértés jellemzi a szakirodalmat abban a tekintetben, hogy az életkori teljesítményromlás sokkal kifejezettebb az epizodikus (életünk során bekövetkező eseményekre és azok körülményeire vonatkozó) és a munkamemória (a memóriában az információfeldolgozás során átmenetileg, rövid ideig tárolt tartalmak) terén. Ezzel szemben a megszerzett lexikális, tárgyi tudásanyag (szemantikus memória) sokáig megőrződik, sőt gyarapodhat is. 

Hasonlóan tartós a tanult motoros és kognitív készségek összessége, amit procedurális memóriának nevezünk. A figyelmi funkciókban is elsősorban csak akkor jelentkezik nehézség, ha több modalitásban, egyszerre, megosztva van rájuk szükség.

A különböző memóriafunkciók romlásában elsősorban a megjegyzés és a felidézés károsodása játszhat szerepet és legkevésbé a megőrző funkcióé. Részletesebb vizsgálatok elsősorban a megjegyzés és az azonnali felidézés romlásának a jelentőségét emelik ki (8).

Figyelemre méltó azonban, hogy rendkívül széles skálán mozog a korral járó változások mértéke, vannak egyének, akiknél nem vagy alig érzékelhető bárminemű memóriakárosodás. Ennek a hátterében felmerül az idősödés során az agyi, illetve kognitív rezervkapacitás és az agyi funkciók megőrzésének, fenntartásának koncepciója (9), amit agyi strukturális, biokémiai és funkcionális tényezőknek tulajdonítanak. Ez a jelenség teremti meg a lehetőségét annak, hogy különböző beavatkozások segítsenek a memóriafunkciók megőrzésében. 

Gyógyszeres lehetőségeink nincsenek a fiziológiás memóriaváltozás befolyásolására, ez elméleti szempontból is megkérdőjelezhető lenne. Számos adat utal azonban arra, hogy a fenntartott kognitív aktivitás (pl. kognitív tréning), fizikai aktivitás (rendszeres mozgás) és szociális interakciók az idősödés során segítenek megőrizni a kognitív funkciókat, és bármilyen eredetű legyen is a memóriafunkciók hanyatlása, elősegítik azok javulását, tehát mind preventív, mind pedig terápiás hatásuk van (10). Számos vizsgálat folyik különböző diéták hasonló hatásával kapcsolatban. 

Összegzés       

Egészséges körülmények között a kognitív funkciók (köztük a memóriafunkciók) teljesítményének összessége biztosítja a személy funkcionális önállóságát az öregedés során. Noha a memória szerkezetének átalakulása és bizonyos funkciók romlása része lehet az egészséges öregedésnek, a memóriateljesítmény összességének a romlását és az ezzel kapcsolatos pszichoszociális funkcióvesztést kórosként kell értékelnünk. Amennyiben kóros jelenséget, tünetegyüttest véleményezünk, a részletes kognitív felmérés mellett mindent meg kell tennünk a mielőbbi és részletes etiológiai kivizsgálás és a potenciálisan reverzibilis tényezők befolyásolása érdekében. 

Irodalom

1. American Psychiatric Association. Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). Arlington, VA: American Psychiatric Publishing; 2013. 

2. Petersen RC, Smith GE, Waring SC, Ivnik RJ, et al. Mild cognitive impairment: Clinical characterization and outcome. Arch Neurol. 1999;56:303–8. 

3. Salacz P, Hidasi Z, Jekkel É, Rásonyi T, et al. Enyhe kognitív zavarok. Orvostovábbképző Szemle. 2006;Suppl:39–44.  

4. Kálmán J, Pákáski M, Hoffmann I, Drótos G, et al. Early Mental Test – developing a screening test for mild cognitive impairment. Ideggyogy Sz. 2013;66(1-2):43–52. 

5. Crook T, Bartus RT, Ferris SH, Whitehouse P, et al. Age‐associated memory impairment: Proposed diagnostic criteria and measures of clinical change – report of a national institute of mental health work group. 1986;2(4):261–76.

6. Tariska P. Az emlékezetzavarok jelentősége az általános orvosi gyakorlatban. UCB kiskönyvtár. Budapest: UCB Magyarország Kft.; 1998.

7. Rajna P, Tariska P. Az „életkorfüggő” mentális zavarok és kezelésük. In: Tariska P. (editor). Kortünet vagy kórtünet? Mentális zavarok az időskorban. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 2002.

8. Price L, Said K, Haaland KY. Age-associated memory impairment of Logical Memory and Visual Reproduction. J Clin Exp Neuropsychol. 2004;26(4):531–8.

9. Nyberg L, Lövdén M, Riklund et al. Memory aging and brain maintenance. Trends in cognitive sciences. 2012;16(5):292–305.

10. Smart CM, Karr JE, Areshenkoff CN, Rabin LA, et al, and the Subjective Cognitive Decline Initiative (SCD-I) Working Group. Non-Pharmacologic Interventions for Older Adults with Subjective Cognitive Decline: Systematic Review, Meta-Analysis, and Preliminary Recommendations.Neuropsychol Rev. 2017 Mar 7. doi: 10.1007/s11065-017-9342–8.