Reszelt krumpli, ecetes zokni, tüdőfelforrás

– Találkoztam olyan anyukával, aki a hagyományos, hosszú és keskeny hőmérővel próbálta megmérni a kisded testhőmérsékletét, méghozzá úgy, hogy a fülébe tolta. Fogalmam sincs, hogy juthatott ez eszébe, de nagy szerencse, hogy a dobhártyáját nem lyukasztotta ki, és nem okozott nagyobb bajt – idéz fel egy közelmúltbeli esetet az MNO-nak Novák Hunor orvos. Mint elmondja, az egyik legalapvetőbb problémát a lázcsillapítás jelenti: a többség ismerete ezzel kapcsolatban nagyon hiányos vagy téves. Példaként a lázfóbiát hozza föl, ami létező jelenség: gyakori, hogy szülők amiatt rohannak be az ügyeletre, mert gyerekük egy órája lázas. Pedig még a magas láz sem okoz semmiféle kárt, egyértelműen segíti a gyógyulást, éppen ezért csak rossz közérzet esetén javasolt lázcsillapító használata.

– Rendszeresen hallom azt is, hogy a szülők a tüdő felforrásától tartanak, illetve attól, hogy a láz miatt kicsapódik a „fehérje”. Ezek az irreális félelmek vezetnek oda, hogy a szülők a gyerekeiket indokolatlanul orvoshoz cipelik, és abszurd módszerekkel próbálják meg csillapítani a lázukat. – Reszelt krumplit tesznek a lábukra, arra pedig ecetes zoknit húznak, mert ezt tartják a legjobb természetes lázcsillapítónak – emel ki Novák Hunor egy olyan példát, amellyel a gyakorlatban is találkozik.

Az is megesett, hogy egy kisgyermeknek elmaradott fejlődés, kóros soványság miatt kellett volna vizsgálatokra járnia, de egy idő után a szülei felhagytak az orvos látogatásával. Az édesanya később bevallotta, hogy a szükséges vizsgálatok helyett biorezonanciára hordta a gyerekét egy természetgyógyászhoz.

Az orvos a problémát abban látja, hogy az emberek nagy része egyáltalán nem érti, hogyan működik a teste. Többségünknek nehézséget jelent az egészséggel kapcsolatos információk megtalálása és megértése, illetve annak megítélése, hogy a média által tálalt hírek megbízhatóak-e.

– Úgy gondolom, ebben nekünk is nagy felelősségünk van, sokan ugyanis azért fordulnak el a hagyományos orvoslástól, mert a szakemberek nem kommunikálnak megfelelően. Nem egyenrangú félként kezelik a pácienseket, indokolatlanul használnak például latin kifejezéseket. Az emberek nagyon könnyen gyűjtenek egészségügyi tanácsokat máshonnan is – emeli ki Novák Hunor.

A betegek tájékozatlansága, fogalmazásbeli nehézsége a neurológusok munkáját különösen nehézzé teszi, ott ugyanis végképp egy panasz pontos leírásán állhat vagy bukhat már maga a diagnózis is.

– A mi területünk egyfajta végállomás: a betegek nem ritkán akkor kerülnek hozzánk, amikor más szakorvosok már nem tudnak mit kezdeni a panaszaikkal – mondja Buda Botond neurológus főorvos.

– A betegek a rosszullét, a szédülés, a zsibbadás vagy éppen a fájdalom fogalmát sokszor nem akarják, vagy nem tudják pontosítani, emellett az időhiányban szenvedő orvos sem mindig kényszeríti ki ezt a pontosítást aprólékos „keresztkérdésekkel”.

Az egészségügyi ismeretek hiánya nem csak azért gond, mert a betegek sokszor már a panaszokat sem tudják megfogalmazni, hanem amiatt is, mert könnyen elhisznek valótlanságokat. Például eleve úgy mennek a rendelőkbe, hogy előtte már hetekig internetes oldalakon olvasgatnak, tüneteik alapján gyakorlatilag fölállítják betegségük diagnózisát. Ennek a következménye viszont gyakran az, hogy már a panaszokat is az olvasmányok alapján írják le, a vélt betegség tüneteit felnagyítják, az egyéb problémákat meg sem említik. Ezáltal pedig akaratlanul is félretájékoztatják az orvost.

Hasonló problémákkal szembesül Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, aki háziorvosként és mentőorvosként is dolgozik. Ő a gondok okát a képzési rendszerben látja, abban, hogy használható egészségügyi ismereteket gyakorlatilag sehol nem tanítanak. – Komoly probléma, hogy itthon még mindig nem szerepel az alaptantervben az egészségügyi ismeretek oktatása – mondja.