hirdetés
2024. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés
hirdetés

Remény a veszettség legyőzésére

A napjainkig elkerülhetetlenül halálosnak gondolt betegséget eddig hat áldozat igazolhatóan túlélte. A jövőben a gyógyulás érdekében indukált kóma mellett a gyengített kórokozót tartalmazó oltás is a védekezés részévé válhat.

Mint arról a New Scientist beszámolt, az idén a veszettség hatodik olyan áldozata is túlélte a betegséget, aki nem részesült időben, még a kórkép kifejlődése előtt védőoltásban. A kezelési próbálkozások része a Milwaukee-protokoll, amikor gyógyszerek – ketamin és midazolam – segítségével kómában tartják az illetőt, hátha a kóma időszaka alatt a beteg immunrendszere le tudja győzni a vírusokat. (A midazolam egyébként az a benzodiazepin-származék, amellyel – a napokban az Uzsoki Kórház kapcsán emlegetett – palliatív szedációt is végzik.)

A kómával történő időnyerést egy amerikai, Milwaukee-i orvos, Rodney Willoughby próbálta ki először 2004-ben, amikor egy lázzal, duplalátással és izomgörcsökkel jelentkező páciensénél – miután kiderült, hogy 37 nappal korábban denevér harapta meg – veszettséget diagnosztizáltak. Az orvos az interneten tanulmányozta a betegséggel kapcsolatos szakirodalmat, és rájött, hogy a veszettségben meghaltak boncolási jegyzőkönyvei szerint az áldozatok agya nem sérült – azaz a vírus nem teszi tönkre magukat az idegsejteket, hanem valószínűleg a neurokémiai kommunikációt zavarja meg, ezáltal kapcsolja ki az agy légzést és szívműködést szabályozó szerepét.

denever


A kómában tartást azóta legalább 35 esetben próbálták ki más áldozatoknál, azonban kevés sikerrel. A legújabb elméletek szerint akkor működik a Milwaukee-protokoll, amikor a fertőzést okozó vírus viszonylag gyenge. 2009-ben egy olyan eset is előfordult Texasban, hogy egy szintén denevér által megharapott lány két hónappal a fertőződés után, a tünetek jelentkezésekor egyetlen dózis oltást és passzív immunizációt (humán immunglobulin) kapott, és indukált kóma nélkül is felgyógyult.

(Az oltási protokoll 5 oltás beadását jelenti, négy hét alatt, közvetlenül a veszett állat harapása után kezdve.)

A csodás gyógyulásokra az lehet a magyarázat, hogy a különböző fajú állatok különböző megbetegítő képességű vírusokkal fertőznek – a kutyák által terjesztett kórokozó a legfatálisabb. A túlélők vértesztje magára a vírusra nem is volt pozitív, csak az ellenanyagot lehet kimutatni, azaz a betegek immunrendszere sikeresen felvette a harcot a kórokozóval. Holott a veszettség vírusa épp azért veszélyes, mert mivel igen apró (egyszálú RNS-vírus, amely összesen 5 gént tartalmaz), elbújik az immunrendszer elől. Talán a gyenge vírusok több glikoproteint tartalmaznak, vélik a tudósok, és ezért veszi őket észre az immunrendszer.

Craig Hooper és Bernhard Dietzschold (Thomas Jefferson University, Philadelphia) a vér–agy-gát áteresztőképességének változását kutatják. Az idegrendszert megtámadó, encephalitist okozó vírus esetén fontos, hogy az antitestek és a limfociták be tudjanak jutni az agyba, azonban az erősen patogén veszettség-vírus hatására a vér–agy-gát áteresztőképessége megszűnik. Ilyenkor a periférián hiába is lenne immunválasz, a fertőzés halálos. Azonban állatkísérletekből tudjuk – nyomatékosítja Hooper és Dietzshold, hogy gyengébb vírusokkal történő fertőzés esetén a központi idegrendszer immunfiltrációja nem marad el, ami szintén ellentmond az eddigi dogmának. Ha sikerül kideríteni, hogy mi módon nő meg a gát áteresztőképessége, az agyi tumorok, illetve degeneratív betegségek ellen is fegyvert ad a kezünkbe.

Évente 55 ezer ember hal meg veszettségben, főleg Ázsiában és Afrikában. Az Egyesült Államokban a denevérek adják át a legnagyobb számban a veszettséget az embernek, miután 2004-ben, hatvan évnyi erőfeszítés eredményeképp sikerült a kutyák fertőzöttségét megszüntetni (ez utóbbit több amerikai egészségügyi szakember az elmúlt néhány évtized tíz legnagyobb egészségügyi fejleménye közé sorolja).

A jelenlegi veszettség elleni vakcinák elölt vírust tartalmaznak, Hooper és Dietzshold kísérleti oltása élő, gyengített kórokozót, ami lehetőséget adhat arra, hogy az immunrendszer a központi idegrendszerből is eltakarítsa a veszettséget.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline, New Scientist)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés