Ön tanulta az egyetemen?

A fizikai tréningnek kritikus szerepe van az egészség fenntartásában, sőt számos betegség gyógyításában, az USA orvosegyetemeinek több mint felében a kurrikulumok szerint egy árva szó sem esik arról, hogy miért és hogyan érdemes edzeni, és hogyan lehetséges a mozgáshiányos életmódban szenvedőket segíteni abban, hogy elkezdjenek mozogni, sportolni.

A Journal of Physical Activity and Health című szaklapban megjelent tanulmány - If Exercise is Medicine®, Where is Exercise in Medicine? Review of U.S. Medical Education Curricula for Physical Activity-Related Content - szerint az USA orvosegyetemeinek 51%-a nem nyújt olyan kurzust a hallgatóinak, ahol tanulhatnának a fizikai aktivitással kapcsolatos kérdésekről, 21%-uk mindössze egyetlen kurzuson foglalkozik a témával, és 82%-ukat úgy lehet elvégezni, hogy a leendő orvos egy szót sem tanult a fizikai aktivitással kapcsolatban, azaz a létező kurzusok nagy része szabadon választható, és a felmérések szerint alacsony népszerűségű az orvostanhallgatók körében.

Ráadásul ezek az adatok még a haladóbb, fejlettebb orvosegyetemekről beszélnek, mivel a kutatók - Brad Cardinal és munkatársai – azokból az információkból vonták le a következtetéseket, amelyeket az orvosegyetemek közzétettek a honlapjaikon: az USA-ban akkreditált 170 orvosegyetem közül 118 rendelkezik olyan honlappal, amelyen megtalálhatók a kurrikulummal kapcsolatos információk.

Mint Cardinal, az USA egyik vezető sportegészségügyi szakembere elmondja, a fizikai aktivitással kapcsolatos ismereteket be kellene illeszteni az orvosegyetemek tanrendjébe, hiszen a vezető megbetegedési és halál-oknak számító krónikus betegségek - a kardiovaszkuláris kórok, a diabétesz és a daganatos betegségek – egyik kiváltó oka a mozgáshiány, és megelőzésük, valamint gyógyításuk egyik legfontosabb módszere a fizikai tréning. Az orvosok szerepe óriási kellene legyen a betegek mozgással kapcsolatos felvilágosításában, bátorításukban, olyan módszerek ajánlásában, amelyekkel a mozgásszegény életforma megjavítható, azonban a kutatások szerint, folytatja Cardinal, az orvosok jelentős része nem rendelkezik a megfelelő tudással és magabiztossággal, hogy az egyik leghatékonyabb gyógymódra oktassa betegeit.

A téma egyre nagyobb figyelmet kap az USA-ban, a Sportorvosok Nemzeti Kollégiuma elindított egy kezdeményezést „A mozgás gyógyszer” címmel, aminek az a funkciója, hogy arra bátorítsa a körzeti orvosokat és a többi egészségügyi szakembert, hogy foglalják bele betegeik kezelési tervébe a fizikai aktivitást. Cardinal azt is hozzáteszi, hogy ha az orvosegyetemek képtelenek kurrikulumukba illeszteni a mozgás-gyógyszer oktatását, akkor az orvosoknak egyéb módszereket kell találniuk arra, hogy megszerezzék a szükséges ismereteket.

Mire jó a mozgás-gyógyszer

Közben egyre-másra látnak napvilágot a mozgás-gyógyszer hasznával foglalkozó tanulmányok, és egyre több betegségről derül ki, hogy gyógyításában kiemelt fontosságú lenne a fizikai tréning.

A Journal of Hepatology cikke a nyugati világban a krónikus májbetegség leggyakoribb okának számító nem-alkoholos zsírmáj gyógyításában hangsúlyozza mind az aerobik, mind az ellenálló képesség-fejlesztő tréning szerepét. Nathan Johnson és munkatársainak tanulmánya - Effect of aerobic exercise training dose on liver fat and visceral adiposity – kifejti, hogy a testsúlyvesztés mértékétől függetlenül mindkét mozgásforma révén hatékonyan csökkenthető a máj zsírtartalma: a 8 hetes testgyakorlás révén az átlagosan 7,5%-os zsírtartalmú májak elvesztették zsírjuk 18-29%-át.

JAMA Oncology tanulmánya - Susan G. Lakoski és munkatársai: Midlife Cardiorespiratory Fitness, Incident Cancer, and Survival After Cancer in Men

- szerint a magas edzettségi állapot középkorú férfiak körében 32%-kal csökkenti a tüdő-, a kolorektális- és a prosztatarákos halálozást, továbbá 55%-kal csökkenti a tüdőrák, és 44%-kal a kolorektális rák előfordulását.

A Journal of Thoracic Oncology cikke - Increasing Physical Activity and Exercise in Lung Cancer: Reviewing Safety, Benefits, and Application - szerint tüdőrák esetén a fizikai aktivitás fontos terápiás opció, amely csökkenti a tüneteket, növeli az állóképességet és az életminőséget, csökkenti a műtét utáni komplikációkat és a kórházi tartózkodás idejét, azonban a klinikusok a szükségesnél jóval kevésbé használják terápiaként a testmozgást. Gerard A. Silvestri és munkatársai arra is felhívják a figyelmet, hogy a tüdőrákos betegek közvetlenül orvosuktól várják a testmozgással kapcsolatos ajánlásokat, amit ha megkapnának, az a terápiás együttműködésüket is segítené. Mint a szerzők hangsúlyozzák: a klinikusoknak bátorítaniuk kell a fizikai aktivitást bármilyen stádiumú tüdőrákban szenvedjen is páciensük, és segíteniük kell a rákot túlélőket is abban, hogy hosszú távon fent tudják tartani a mozgásban gazdag életmódot.

Hogyan segítsünk?

Silvia Koton és munkatársainak vizsgálata – Circulation; Physical Activity Among Married Couples in the Atherosclerosis Risk in Communities Study – abban is segítséget nyújt, hogy hogyan vegye rá az orvos betegét a testmozgásra. A kutatók párok mozgással kapcsolatos szokásait vizsgálták, és eredményeik szerint ha a pár egyik tagja javítja életmódját ebből a szempontból, akkor nagy valószínűséggel az élettárs is követni fogja: ha a feleség a vizsgálat kezdeti időpontjában megfelelő mennyiséget mozgott, a férj 70%-kal nagyobb valószínűséggel érte el ugyanezt a szintet, azokhoz a férfiakhoz képest, akiknek a felesége kevésbé volt fizikailag aktív. Ha a férj mozgott megfelelő mennyiségben, a felesége 40%-kal nagyobb valószínűséggel érte el a fizikai aktivitás kellő szintjét az utánkövetés alatt azokhoz a nőkhöz képest, akiknek a férje nem mozgott eleget. Mint a kutatók megjegyzik: a fizikai aktivitás serkentésének jobb módszere a párok segítése, mint az individuális tanácsadás.