„Nem az ágy végéből gyógyítunk”

– Miért és hogyan lett geriáter?

– Eredetileg, a belgyógyászszakvizsgám után gasztroenterológusnak készültem, a nyelőcsőszűkületekből írtam a dékáni pályamunkámat. A pécsi I. Belgyógyászati Klinikán ekkoriban azonban sok volt a gasztroenterológus, ezért a klinikát vezető professzor úr javasolta, hogy válasszak más szakterületet, felajánlotta a geriátriát. Pályakezdőként először általános belgyógyászaton kezdtem a munkámat, ami már akkor nagyon tetszett, mert nem akartam egyetlen szervre-szervrendszerre beszűkíteni az érdeklődésemet. A geriátriában nagyon megtetszett az általános belgyógyászati látásmód, illetve hogy a pszichiátria és a neurológia, valamint a rehabilitáció is elengedhetetlen része a területnek. A komplex szemlélet a hitvallásom része, ezt adom át a kollégáknak is. Belgyógyász, geriáter, palliatív orvos vagyok, ezzel jól le tudom fedni a betegeim ellátását. 2020-ig dolgoztam a pécsi I. Sz. Belgyógyászati Klinikán, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy főorvosként osztályt vezessek Dombóváron, míg félállásban tanársegéd maradtam a Pécsi Tudományegyetemen, az Alapellátási Intézetben. Részt veszek az oktatásban, az életvégi ellátás a témám, emellett a palliatív területen is végzek kutatást. Pécsen még részt veszek az otthoni hospice-ellátásban is.

– Tapasztalt geriáterként miben látja a szakma szépségét?

– A geriáter nagyon sokszor életet ment. Komoly sikereket érek el a betegeimmel, nagyobbakat, mint belgyógyászként volt lehetőségem. Rendkívül elesett állapotú betegeket is tudunk readaptálni annyira, hogy önellátóvá tudjanak válni. Ezek hatalmas sikerélmények. Nagyon rossz állapotú betegeken is tudunk segíteni, de ehhez az szükséges, hogy mindenkinek megadjuk az esélyt a felépülésre. Ez nem sikerülhet természetesen mindegyik esetben, befolyásolja a beteg mentális állapota, az együttműködési készsége is egyebek között. A csapatmunka kiemelten fontos, sok múlik az ápolókon, hiszen gondos ápolás nélkül nem érvényesül a terápia. A geriátriai team résztvevői a beteg, a család, az ellátó személyzet – geriáter, ápolók, gyógytornász, ergoterapeuta, dietetikus, szociális munkás is. Fontos, hogy a gyógytornász, ápoló motiválni tudja a beteget, és maga is motivált legyen a beteg képességeinek minél szélesebb körű fejlesztésében. Az intenzív osztályról rendszerint nazogasztrikus szondával érkeznek a betegek, de a stroke-on átesett betegek is gyakran, dysphagia miatt. Minden esetben nyeléspróbát végzünk az állapot javulása esetén. Osztályunkon kevés infúziót adunk, inkább az enterális utat választjuk, folyadéklapot vezetünk sok betegnél. Természetesen adunk infúziót, ha ionkorrekció szükséges, vagy például láz, Covid-fertőzés, exsiccosis esetén figyelve az infúzió összetételére a betegnek megfelelőt választjuk. A szakma szabályai szerint járunk el, betartjuk az irányelveket az idős betegekre vonatkozóan. A guideline persze ideális esetre vonatkozik, amilyen a valóságban nem létezik, ezért mindig észszerűen, a beteg állapotának megfelelően járunk el. Rendszeresen vizsgáljuk a beteget, nem az „ágy végéből” gyógyítunk. A fizikális vizsgálat eredménye szabja meg a további vizsgálatok irányát.

– Melyek a személyes céljai?

– Mindig betegellátással szeretnék foglalkozni. Nekem nem visszalépés kis kórházban dolgozni, mert itt sokkal többet tudok nyújtani a betegeimnek. Több a szakdolgozó a krónikus belgyógyászati osztályon, ami jobb ellátást tesz lehetővé, bár a Covid-járvány alatt komoly nehézségekkel küzdöttünk. Összefogással, a közösség erejével azonban ezt is ki tudtuk küszöbölni. Hiszek a közösség erejében, amire a betegellátásban kiemelten szükség van. Nincs két egyforma ember, és a demens betegek nagyon érzékenyek az apró, árnyalatnyi különbségekre, de közösen megtalálhatjuk mindannyiuk számára a legmegfelelőbb megoldást. Ha a beteg az egyik műszak dolgozóival nem hajlandó inni, akkor legalább nedvesíteni próbálják a száját a betegnek, segítve a következő műszak munkáját, akik így már valószínűleg meg tudják majd itatni. Munkásságom során mindig olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol a komplex ellátást tudom biztosítani a betegeknek, és megfelelő csapatmunkával tudjuk egymást segíteni, baráti légkörben. Sajnos a jelenleg kialakult egészségügyi állapotok a céljaim elérésében gyakran igen komoly gátakat vetnek.

– Milyen tudományos munkát végez most?

– A Pécsi Tudományegyetemen vagyok PhD-hallgató. A témám a geriátria, és a palliatív ellátásra is kiterjed. Geriátriai és hospice-betegek testösszetételét vizsgálom, illetve összefüggéseket keresek a krónikus sebek kialakulásával. Nagy figyelmet fordítok a krónikus sebek ellátására, és igyekszem a nemzetközi irányelvek szerint végezni a betegeink sebellátását. Korábban már végeztem ilyen irányú vizsgálatokat, de az eredményeket akkor nem publikáltuk. Most az Alapellátási Intézet Palliatív Tanszékén folytatom újra a kutatást. Oktatok geriátriát az Egészségtudományi és az Orvostudományi Karokon.