Mozgásra enyhül vagy súlyosbodik a fekélyes bélgyulladás

A kutatók azt találták, hogy kevesebb colitises tünet jelentkezett azoknál a kísérleti egereknél, melyek szabadon használhatták a futókereket hat héten keresztül, szemben azokkal az állatokkal, melyeket mozgásszegény életmódra kényszerítettek. Az állatok egy részét azonban arra késztették hat héten keresztül, hogy hetente néhány alkalommal közepes intenzitással futópadon fussanak; ebben a csoportban súlyosabb tüneteket és nagyobb elhullási arányt észleltek, mint a passzív életmódot folytató egereknél.

Ezek a látszólag ellentmondásos eredmények újabbakkal bővítik azokat a kutatásokat, melyek célja annak meghatározása, hogy a testmozgás és a stressz milyen szerepet játszik az olyan gyulladásos állapotok enyhítésében vagy súlyosbításában, mint amilyen például az Alzheimer-kór vagy az influenzavírus-fertőzés.

„Kutatásunk célja annak tisztázása volt, hogy a testmozgás miként befolyásolja a bél immunrendszerének működését embereknél, illetve a testmozgás miért hat kedvezően a betegség aktivitására colitis ulcerosában – ahogyan azt az eddig elvégzett néhány előzetes vizsgálat jelezte – magyarázza a vizsgálatot vezető Marc Cook az Illinois Egyetemről. – Izgalmas új adataink a kedvező hatás hátterében több potenciális okot körvonalaznak, melyeket tovább kell vizsgálnunk embereknél – ez munkánk végső célja.”

A Brain, Behaviours, and Immunity című lap cikkének szerzői azt is megállapították, hogy azoknál az állatoknál, akik önszántukból futottak a futókerékben, szignifikánsan csökkent egyes proinflammatorikus gének expressziója a colitises egerek vastagbelében, míg a futópadon történő forszírozott futás szignifikánsan fokozta ugyanezen gének jelentős hányadának expresszióját. A forszírozott futás önmagában fokozta az antibakteriális szignálfehérje expresszióját, az önkéntes futókerekes futásról azonban már nem mondható el ugyanez. Ez azt jelzi, hogy a forszírozott testmozgás megzavarta a bélrendszer mikrobiális környezetét.

„Bizonyítottnak látszik, hogy a hosszan tartó, intenzív testmozgás zavart okozhat a versenysportolók gyomor-bélrendszeri működésében. Ugyanakkor nagyon keveset tudunk arról, milyen hatásai lehetnek a rendszeresen végzett, közepes intenzitású testmozgásnak, különösen azoknál, akiknél gyulladásos bélbetegség áll fenn – mondja Woods. – Közegészségügyi szempontból fontos lenne az erre vonatkozó információk összegyűjtése.”

Embereknél a gyulladásos bélbetegségek − ahogyan a szerzők fogalmaznak − „krónikus morbiditást okoznak, melyek jelentősen rontják az érintettek élettani funkcióit és életminőségét”. Bár a bélbetegségek, köztük a bélgyulladás, látszólag spontán jelentkeznek, a szakemberek szerint kialakulásukra környezeti tényezők, fertőzések és lelki stressz is hatással vannak. A bélrendszer baktériumflórája ugyancsak lényeges szerepet játszik az emésztőrendszer egészségi állapotának fenntartásában, és az egyensúly felborulása krónikus gyulladásos választ válthat ki, mely olyan klinikai tünetekben nyilvánulhat meg, mint például a vastagbélfekély, végbélvérzés, hasmenés, hasi fájdalom, általános gyengeségérzés vagy lelki zavarok. A colitis ulcerosa ezen túlmenően fokozza a colorectalis rák kialakulásának esélyét is az élet későbbi szakaszában.

Állatkísérletekben az önkéntes, illetve forszírozott testmozgás által kiváltott fiziológiás válaszreakciók elemzésére számos faktor használható, például a hasznos és ártalmas bélbaktériumok egyensúlyának felborulása, valamint a bélben lévő specifikus immunsejtek populációjának megváltozása – ismertetik a kutatók.

További vizsgálatokra van szükség annak tisztázására, hogy a testmozgás és a stressz miként hat közre a bélrendszer állapotának fenntartásában, ám a cikk szerzői szerint annyi máris kijelenthető, hogy „a testmozgásnak emberek esetében is helyet kell kapnia a colitis ulcerosa kezelésében”.