Egyszeri széklettranszplantáció nem elég
A fekális bakterioterápia az enyhe, illetve középsúlyos állapotú colitis ulcerosa-s betegek harmadánál vezet szteroid-mentes remisszióhoz, bár a hatás csak keveseknél áll fenn 12 hónapon túl, közli a PharmaOnline.
A genetikai okok mellett környezeti tényezők, immundiszreguláció és a bélflóra zavarai is a colitis ulcerosa kiváltó okai között szerepelnek. Mindez már az 1980-as években ahhoz az ötlethez vezetett, hogy a gyulladásos bélbetegségnek ez a formája az egészséges emberek bélbaktériumainak a betegekbe való áttelepítésével kezelhető lehet. Elsőként 1989-ben számoltak be e célból végzett, sikeres bélflóra-transzplantációról, amit azóta számos esettanulmány megjelenése és legalább 3 kisebb, randomizált vizsgálat eredményeit bemutató beszámoló is követett, írja a lap.
A rendelkezésre álló ismeretanyag alapján úgy tűnik, hogy a colitis ulcerosa széklettranszplantációval való kezelése kevésbé eredményes, mint a C. difficile infekcióé; ez utóbbinál a terápia 90 százalékban eredményes. Emellett, colitis ulcerosa esetén egyetlen székletátültetés nem tűnik elegendőnek, többszöri ismétlésre van szükség. Tekintve azt, hogy az eljárás során gyomorszondán keresztül vagy rektális beöntéssel jut a beteg az egészséges bélflóra-mintához, mindez jelentős terhet ró a gyógyulni akarókra.
Egy kutatócsoport a kezelés korábban viszonylag hosszú időtartamát nemrégiben egy hétre rövidítette, és annak az eredményességét vizsgálta. A dupla vak elrendezésű vizsgálatba 73 enyhe vagy középsúlyos állapotú (mayo score értéke 3-10-ig terjed a 12-es skálán) colitis ulcerosa-s beteget vontak be. A polietilénglikolos „béltisztítást” követően a betegek béltükrözésen estek át, amely során 200 ml fekális baktérium-szuszpenziót juttattak a vastagbelükbe. A későbbiekben még két alkalommal kaptak a betegek 100-100 ml-es bakteriális szuszpenziós beöntést.
A vizsgálat különlegessége volt, hogy a betegek anaerob körülmények között kinyert és előállított bakteriális mintákat kaptak.
A vizsgálat végpontjául a colitis ulcerosa szteroid-mentes remissziója szolgált (maximum 2 a mayo score értéke) 8 hét elteltével.
Míg az egészséges donorok bakteriális mintáit kapó betegek 32 százalékánál bekövetkezett a teljes remisszió, addig a kontroll-csoportban csak a betegek 9 százalékánál. A széklettranszplantációra kedvezően reagáló betegek 42 százaléka 12 hónap elteltével is remisszióban volt.
Részleges remisszió (a mayo score értéke legalább 3-mal csökkent) a kezelt betegek 55, míg a kontroll-csoportba randomizáltak 23 százalékánál következett be.
A kezelésben részesülő betegek (n=38) jól viselték a széklettranszplantációt. Az állapot romlása csak egy beteg esetében következett be, egy másik esetben C. difficile infekció lépett fel, ami kolektómiát tett szükségessé, illetve egy harmadik páciensnél tüdőgyulladás alakult ki.
A kutatók úgy vélik, hogy a colitis ulcerosa olyan összetett kórkép, aminek a létrejöttéért nem csupán a bélflóra zavara okolható, így a kórkép gyógyítása sem alapulhat pusztán a széklettranszplantáción. Valószínűsíthető, hogy a székltettranszplantáció a jövőben sem fogja kiváltani a korábbi terápiás megoldásokat, annak a helye leginkább az immunmodulátorok és a biológiai gyógyszerek alkalmazása mellett képzelhető el.
