Már 110 önkéntes segíti a Nevetnikék Alapítvány munkáját
Az önkéntesek több hónapos felkészítés után járhatnak be a kórházakba. A Nevetnikék Alapítvány lélekgyógyító munkájáról a Népszava ír.
Talán minden másképp alakul, ha kamaszkorukban Kőműves Glória egyik barátnője nem tölt bent több napot a pécsi gyermekklinikán, és ő nem látogatja meg, és nem érez rá, mennyire unalmas a bent fekvés. De a sors úgy rendezte, hogy ő ezt megtapasztalta, és felnőttként elhatározta: márpedig elűzi ezt az unalmat, ezzel segíti a beteg gyermekek gyógyulását.
17 évvel ezelőtt léptem át először programtartóként a pécsi gyermekklinika küszöbét – idézte fel a Népszavának Nevetnikék Alapítvány vezetője. Mielőtt elindíthatta a programot, többször is járt bent az intézményben, és közben rájött, hogy az unalom a legkisebb probléma, mert sok kisgyerek nagyon egyedül van bent, és nem elég, hogy beteg, de érthetően szorong az idegen környezetben. Arra is rádöbbent, hogy nagyon sok a gyerek, így egyedül kevés lesz ide, ezért elkezdett toborozni maga mellé másokat is.
Szép lassan fejlődött, gyarapodott a csapat, és mára már hetente 110 önkéntest koordinálnak két városban, Pécsett és Kaposváron.
Az önkéntesek több hónapos felkészítés után járhatnak be a kórházakba, ennek során megtanulják, hogyan kell bánni a különböző korosztályokkal, mert az alapítvány 18 éves korig biztosít programokat, természetesen életkortól függően mást és mást. Van, aki bűvésztrükköket tanul meg, más mesét mond, van, aki bábozik, társasjátékozik a kicsikkel, de a modern technikát is használják, okoseszközökön is játszanak, emellett kézműveskednek, zenélnek, pantomimeznek. De olyan is van, aki kifejezetten arra szakosodik, hogy egy-egy csecsemőhöz jár be, csak vele foglalkozik, alakít ki szorosabb kapcsolatot. Az elmúlt években tapasztaltak valamennyi változást abban, hogy milyen programokat igényelnek a gyerekek. 17 évvel ezelőtt még jórészt tévéztek egész nap, és mire az önkéntesek délután bementek a kórházba, már épp elegük lett a képernyőből. Most sokkal nagyobb a választási lehetőségük, a kütyük ott vannak mindenkinél, sokkal ingergazdagabb a világuk. „Ugyanakkor az eszközök nem az ellenségeink, mert a gyerekek változatlanul nagyon igénylik a személyes kontaktust. Sőt van, hogy az önkéntes vonja be a telefont a játékba. A csecsemőknél emellett nagyon fontos a fizikai kontaktus is, de mindig fokozatosan alakítjuk ki ezeket a kapcsolódásokat, hiszen idegenek vagyunk a kicsik számára, először meg kell teremteni a bizalmat” – tette hozzá az alapítvány vezetője. Nagyon fontos a kommunikáció az orvosokkal, nővérekkel is, hiszen egyeztetni kell velük, hogy melyik gyerek mennyire mozdítható, mit lehet megtenni vele kapcsolatban. Glória szerint csodálatos a kapcsolatuk a kórházi dolgozókkal, akik elismerik a munkájukat, látják, mennyire sokat jelent a gyerekeknek az az élmény, amit az alapítvány önkéntesei nyújtanak számukra. A szülők is nagyon hálásak, hiszen egy picit leveszik a vállukról a terhet, legalább egy-két órára megkönnyítik elviselni a helyzetet. Ha pedig a szülő megnyugszik kicsit, az jótékonyan hat a gyerekre is.
