Magyarország válaszút előtt

Március 7-én rendezik meg a X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferenciát, amelyen szakemberek, döntéshozók, betegek, hozzátartozók, egyetemisták és civilek tanácskoznak a mentális problémákkal élők ellátásának megújulásáról.

A közösségi alapú egészségügyi és szociális szolgáltatások képviselik a mentális problémákkal és szenvedélybetegségekkel élők XXI. századi ellátási modelljét. Lakosság közeli, felhasználóbarát, személyközpontú szolgáltatásokról van szó, ahol a leghatékonyabb biológiai és pszichoszociális segítséget viszik el a betegekhez, és amelyek révén a lelki problémákkal küzdők könnyebben juthatnak segítséghez. A közösségi jelző azt jelenti, hogy a szolgáltatást végző munkacsoport nem csak a pácienssel, de annak környezetével is foglalkozik: legtöbbször a családot segíti, máskor a munkahellyel veszi fel a kapcsolatot és dolgozik a pszichoszociális fogyatékkal élők akadálymentesítéséért.

„Régen eljártam a kezelőorvosomhoz, aki gyakran kórházi kezelést javasolt számomra. Volt, hogy hónapokat voltam kórházban. Az Ébredések Alapítvány Közösségi Ellátása klienseként egészen új tapasztalatra tettem szert. Pszichiáter, pszichológus és szociális munkás dolgozott velünk, velem és a családommal. A gyógyszerek mellett megtanultuk a mentális probléma tüneteit, feltérképeztük a korai tüneteket, amelyek felismerése révén magam is tehetek a visszaesések megelőzéséért – mondja Gecse Andrea, a NYITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés önkéntese, aki társaival egy bipoláris önsegítő csoportot is létrehozott. A közösségi szemléletű ellátást abban a tekintetben is megtapasztalhatta, hogy segítőivel együtt orvos- és pszichológus továbbképzés oktatójaként dolgozhatott.

Leépítették a nagy elme-kórházat

Jean-Luc Roelandt (Lille, Franciaország), aki a WHO Európai Elme-egészségügyi Kutatási és Képzési Központja kollaboratív partner-intézményének vezetője is előad a X. Országos Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencián.Előadásában beszámol arról, hogyan építettek le fokozatosan egy nagy elme-kórházat és ma hogyan valósítják 75000 lakosnál, közülük több mint 2000 gondozott páciensnél, 110 munkatárssal, köztük 8 pszichiáterrel a közösségi-alapú ellátást, mindössze tucatnyi ágyon.

Egyetlen embert sem engedtek az utcára a kórházból. Több mint 100 védett házban családszerűen élnek a súlyosabb betegek, akiknek a mobil teamek, krízisszolgáltatások és nem utolsó sorban az önsegítő szervezetek aktivistái is segítenek. A háziorvosokat is visszavezették a mentális problémával élők ellátásába. Az ágyak leépítése nyomán felszabadult forrásokat minden esetben területi szolgáltatások fejlesztésére használták, amelynek során arra törekedtek, hogy a közösségi is „nyerjen” az új szolgáltatásokkal. Minden esetben igyekeznek elkerülni a mentális problémával élők elkülönült intézményrendszerben való segítését és azt, hogy a segítő szolgáltatások korlátozást, kontrollt jelentsenek a betegek számára. Mégis, minimális az öngyilkosságok és veszélyes események száma.

Világszerte bővül a közösségi alapú ellátások köre, Magyarországon is erről szólnak a szakmai programok és nemzetközi kötelezettségvállalások. Mégis, 2012-től a közösségi alapú szociális szolgáltatások finanszírozását nagyjából megfelezték, és több szakmai és döntéshozói csoport egy Budapest központjában álló, több száz ágyas szakkórházzal egyesült országos intézet kialakításától várja az ellátás javulását.

Azzal sem dicsekedhetünk, hogy az elmúlt évtizedben a betegeket gyakran lakóhelyüktől távol gettósító nagy szociális intézmények „kitagolására”, azaz kiscsoportos védett házak, otthonok létrehozására szánt EU-s források jelentős részét a nagy intézmények „nyelték el”. Néha úgy látszik, a közösségi pszichiátria csak a zászlókra írt jelszó, és csak annyira kell komolyan venni, mint a „népi demokráciát” a szocialista időkben.

Régi és új modell

”Régi és új” modellek és megközelítések küzdelmének izgalmas korszakát éljük. A konferencia felvonultatja azokat a módszereket és megmutatja azt a szemléletet, amely a mai ellátásnál sokkal több mentális problémával élő embert segíthet felépüléshez. A konferencia egyik rendezőjeként is megjelenő Ébredések Alapítvány közösségi szolgáltatásánál egy év közösségi gondozás után a komoly mentális és/vagy addiktológiai problémákkal élő embereknél 17-ről 55 százalékra emelkedik a foglalkoztatottság. Ez azért költség-hatékony, mert a betegek nagy számban dolgoznak és sokkal kevesebb a nagy intézmények használata. De ennél is fontosabb, hogy a közösségi gondozás a sok szenvedést megélt betegek és családok számára nagyobb eséllyel adja vissza az élhető élet lehetőségét. A finanszírozás csökkenésével sajnos most jóval kevesebb beteg számára tudjuk ezt a szolgáltatást biztosítani" – mondta Harangozó Judit, a konferenciát rendező Magyar Pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Szekciója és az Ébredések Alapítvány vezetője.

Nehézségekkel küzdenek a Pszichiátriai Gondozók is, amelyek a növekvő lakossági igényekhez és nemzetközi szakmai ajánlásokhoz igazodva szeretnék bővíteni a közösségi szolgáltatásokat.

„Magyarországon sok évtizede működnek Pszichiátriai Gondozók, amelyek ellátási területüket illetően lefedik az egész országot és tevékenységüket tekintve alapjai a jövőbeni fejlődésnek. A gondozók ellátási lehetőségei romlottak: az utóbbi időben sok ellátó hely önálló működése megszűnt, az osztályokba integráltan folytathatja csak, jóval szerényebb körülmények között a munkáját. Sok gondozóban csökkent a területi munka lehetősége, ami pedig a gondozási tevékenység lényegét jelenti. Az osztályok bezárásával, az ország lakosait sújtó válság előrehaladtával jelentősen nőtt a betegforgalom, amit semmiféle fejlesztés nem kísért.

Az ott dolgozók azt várják, hogy képzettségüknek és a szakmai protokolloknak megfelelően időt tudjanak szánni a betegekre, ahol a közösségi módszerekre, pszichoszociális gondozásra is van erőforrás. A szakma vezetésének és az OEP-nek a megbízása alapján egy általam vezetett gondozói szakértői munkacsoport kidolgozott, egy a gondozói tevékenység finanszírozására alkalmas protokollt, amit ki is próbáltak az ország több gondozójában. Sikeressége ellenére indokolás nélkül ez évtől mégis egy másik, szakmailag és finanszírozás technikailag sokkal kevésbé alkalmas változatot vezettek be.

Új és nagy legyen vagy lakosságközeli?

Miközben egy új nagy fővárosi intézmény létrehozása körvonalazódik, amely messze nem a lakóhelyközeli közösségi típusú ellátási formát preferálja, addig a jelenlegi országosan tagolt járó és fekvő struktúrában semmiféle fejlesztés nem történt, illetve nem is terveznek ilyet – mondta Silling Tibor, az Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesületének vezetője.

A konferencia az ellátást érintő, a módszertani és szemléleti kérdések mellett kiemelten kezeli az oktatás területét. Nagyon fontos ugyanis, hogy a jövendő segítőket ne csak a szakmai módszertanra képezzük, de hivatásra készítsük fel, ahol a humanisztikus értékek soha nem szenvednek csorbát. A képzések sokszor elhanyagolják a szemléleti elemeket, amelynek eredményeképpen a segítő szakemberek könnyebben válnak kiégetté, a segítő munka pedig hiába alkalmaz jónak mondható szakmai eszköztárat, ha a jó segítő kapcsolat nem épül ki, rossz a bánásmód és a kliens reményvesztetté, kiszolgáltatottá válik.

„A Semmelweis Egyetemen olyan pszichoterápiás képzési programot dolgoztunk ki az orvostanhallgatók számára, melyben alap-pszichoterápiás ismeretekre tehetnek szert. Célunk, hogy a betegség okozta stressz és annak következtében kialakult lelki problémák megértését, és az empatikus betegvezetést megismerjék. Ez minden orvostanhallgató számára kötelező tárgy. A képzés négy komponensből áll: tantermi előadás, e-learning tananyag, melyben videó felvételeken mutatjuk be a terápiás beavatkozásokat, gyakorlati foglalkozásokon pszichoterápiás készségfejlesztő gyakorlatokat tartunk, és tankönyvből elméleti ismeretekre tehetnek szert” - mondta Unoka Zsolt, a SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika adjunktusa, a konferencia résztvevője.

„ A Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) üdvözli azt a széles körű párbeszédet a különböző szakmai csoportok, a döntéshozók, a betegek, hozzátartozók, egyetemisták, civilek között, amely a konferencián is megmutatkozik. A mentális betegségek ellátásában helye van a korszerű elveket valló, jó gyakorlatot folytató fekvő beteg ellátó intézményeknek ugyanúgy, mint a nagy múlttal rendelkező, a betegek tömegeit ellátó gondozói hálózatnak, és a betegek felépülését és a pszicho-szociális egyensúly helyreállítását és megtartását célzó, közösségi ellátó rendszereknek. Ezen elemek közül ma Magyarországon a közösségi ellátó rendszer igényel több segítséget és támogatást. Az MPT segíteni fogja az ellátórendszer közösségi irányú fejlődését. A pszichiátriának szüksége van a mind szélesebb párbeszédre, meghaladva a korszerűtlen orvos-központú szemléletet, támaszkodva a felhasználók és közösségek igényeire. A Pszichiátriai Világszövetség is új irányelveket fogalmazott meg az utóbbi években a nyitottság és transzparencia jegyében. Az MPT új elnökeként ezt a folyamatot kívánom segíteni.”- mondta Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, a konferencia előadója.

Magyarország válaszút előtt áll: forrásaival elsősorban a nagy intézmények restaurálását, vagy inkább a közösségi-alapú ellátások fejlődését segíti, követve a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat. A szervezők bíznak benne, hogy a konferencia segíti a közösségi pszichiátria és addiktológia, valamint a lelki egészség ügyének fejlődését, a szemléletváltást, valamint az eddigi eredmények és jó gyakorlatok megőrzését.