hirdetés
2024. november. 05., kedd - Imre.
hirdetés
hirdetés

Légzéskapcsoló segíti az alvást

A Johns Hopkins alvászavar központjának kutatói szerint a nyelv alatti ideg (nervus hypoglossus) ingerlésével (HGNS) jelentős, dózisfüggő légúti áramlásnövekedés érhető el az alvási apnoés betegekben, anélkül hogy felébrednének a beavatkozásra.

A vizsgálat szerint a HGNS széles körben, különböző súlyossági fokozatú alvási apnoékban alkalmazható, és jó alternatívája lehet a folyamatos pozitív légúti nyomás létrehozásának (CPAP), amely ma a fő eszköze a mérsékelt-súlyos alvási apnoé kezelésének. A CPAP hatásosságát gyakran csökkenti a betegek rossz adherenciája.

„A HGNS alkalmazásakor minden betegünkben fokozódott a légáramlás és ez a hatás az ingererősség növelésével progresszíven nőtt. Az áramlásnövekedés elég nagyfokú volt ahhoz, hogy a legtöbb betegben megszüntesse a belégzési áramláskorlátozottságot” – mondta dr. Alan R. Schwartz, a Johns Hopkins munkatársa.

Az eredmények az Amerikai Mellkas Társaság folyóiratában, az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine online kiadásában jelentek meg.

A vizsgálatba, amelyet a készülék gyártója, az Apnex Medical Inc. támogatott, 30 középkorú beteget vontak be, akik mérsékelt-súlyos obstruktív alvási apnoéban szenvedtek. A pacemaker-szerű készülék monitorozta az alvás alatti légzési mintázatot, és szükség esetén ingerelni kezdte a nervus hypoglossust, amely a felső légúti izmokat idegzi be.

A vizsgálat során az ingerlés áramerősségét lépcsőzetesen növelték a non-REM alvás alatt, a frekvenciáját és az impulzusszélességet nem változtatták. Minden áramerősségszint mellett csak minden második légvétel során alkalmazták az ingerlést, hogy az ingerlés alatti belégzési áramlás összevethető legyen az azt követő, ingerlés nélküli áramlással. Ennek érdekében a maximális belégzési áramlást (VImax) és a belégzési áramláskorlátozottságot (IFL) mérték.

A HGNS hatására az áramerősség növelésével lineárisan nőtt az átlagos VImax. Míg ennek értéke ingerlés nélkül 215±21ml/s volt, az ingerlés hatására 509±37ml/s-ra emelkedett, és 17 betegben (57%) teljesen megszűnt a belégzési áramláskorlátozottság. Mind a 30 betegben normális vagy közel normális áramlást értek el. Dr. Schwartz felhívta a figyelmet arra, hogy az ingerlés nélküli légzések során a belégzési áramlás eredeti értékére tért vissza, azaz a HGNS-nek anélkül volt közvetlen hatása a légúti izmokra és a légutak átjárhatóságára, hogy felébresztette volna a beteget.

A vizsgálatnak volt azonban néhány hiányossága is. Az egyik ilyen, hogy nem alkalmaztak nyelőcsői manometriát a belégzési erőkifejtés monitorozására, valamint hogy az áramlást nem mérték minden alvásfázisban és minden testhelyzetben. Ide tartozik még az is, hogy nem vizsgálták a HGNS krónikus alkalmazásának hatását.

„Eredményeink bővítették a tudást, amit eddig a HGNS alvási apnoéban kifejtett hatásáról felhalmoztak. Az általunk megfigyelt áramlásnövekedés alapján azt állíthatjuk, hogy az alvási apnoé különféle súlyossági fokozataiban jól alkalmazható ez a módszer” – mondta dr. Schwartz.

Weisz Júlia, dr.
a szerző cikkei

(forrás: Newswise)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés