Kutyák a gyógyítás szolgálatában
Dinamikusan terjed a kutyás terápia, egyre nyitottabbak az intézmények, az egészségügyi dolgozók, derül ki az Orvosok Lapjából.
Pechan Eszter gyógypedagógus, a Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, EGYMI, Kollégium, Gyermekotthon intézményének munkatársa szerint egyre több az érdeklődő. Ha egy intézményben nem is azonnal mutatkoznak nyitottnak, de általában adnak próbalehetőséget a kezdeményezőknek. Elsősorban a gyermek és felnőtt pszichiátriákon, hospice-okban alkalmazzák a kutyás terápiát, de egyre több a házi gyermekorvos is körükben – osztja meg tapasztalatait a szakember az Orvosok Lapjában.
A kiscsoportos tréning egy interaktív, gyakorlatorientált, saját élményű műhelymunka, amely emellett ötletadó, szemléletformáló, és sokszor vesznek részt rajta olyanok is, akiknek nincs kutyás tapasztalata. A tréningen természetesen egy kutya is jelen van. A résztvevők alapismereteket kapnak: tisztázzák a terápiás és segítő kutyák (vakvezető, mozgássérült segítő, halló kutyák, epilepszia rohamjelző, személyi segítő) közötti különbséget, megismerhetik a törvényi hátteret, az eddigi tudományos vizsgálatok eredményeit, amiből egyelőre kevés van. Az elméleti alapozás után számtalan gyakorlat következik, feladatlehetőségeket, esettanulmányokat, videókat mutat be Pechan Eszter, aki fontosnak tartja a rugalmasságot a worksopoknál, hiszen alapvetően meghatározó, kik érkeznek a tréningre, mi az igényük. Előfordult már, hogy többségben voltak a gyermekpszichológusok vagy éppen a szociális szféra szakemberei, akik a munkahelyükön is igyekeznek alkalmazni a tréningen szerzett tudásukat. Több helyen indult a képzés hatására kutyás terápia, főként időseket vagy sérült felnőtteket ellátó intézményekben. Elutasítással akkor találkoznak, ha az intézmény vezetőjét nem tudják meggyőzni, hogy a kutyák semmiféle veszélyt nem jelentenek a páciensek számára.
