Kezelhető a vakcinákkal szembeni bizalmatlanság
Az InterAcademy Partnership (IAP), azaz 140 tudományos, mérnöki és orvosi akadémia globális hálózatának friss jelentése szerint a vakcinákkal kapcsolatos hezitálás komoly probléma, de nem olyan, amit a megfelelő eszközökkel ne lehetne kezelni, írja a 24.hu.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint létező jelenség a vakcinahezitálás, vagyis a vakcinák elfogadásának vagy elutasításának elhúzódása annak ellenére, hogy az oltások rendelkezésre állnak. A hezitálás összetett és kontextus-specifikus, időben, helyben és vakcinánként változó lehet. Jórészt olyan tényezők befolyásolják, mint a kényelem vagy a magabiztosság.
Az IAP-jelentés ismertetőjén az egyik szerző, Toni Gabaldón spanyol kutató arról beszélt, hogy az oltások megjelenése után röviddel spanyol kutatások kimutatták: a lakosok 22,43 százaléka hezitált a vakcinációval kapcsolatban, a fő okok pedig a hatékonyság és a biztonság kérdései voltak. „Sejthető, hogy azóta sok hezitáló mégis beoltatta magát, amikor látta, hogy hosszú távon nem járnak komoly mellékhatásokkal az oltások, és az is biztosan szerepet játszott, hogy egyre többen estek túl az oltáson” – mondta.
Ahhoz, hogy ezt a magas számot csökkenteni lehessen, nemcsak a vonatkozó tudományos tények ismeretére van szükség, hanem azoknak az okoknak a megértésére is, amelyek miatt az emberek vonakodnak az oltástól, ami valószínűleg megköveteli pszichológiájuk, csoportjaik, valamint a médiával való kapcsolatuk, különösen a közösségimédia-használatuk megértését. Ebben segít különösen sokat az IAP jelentése.
Az oltásellenes érzelmek a korábbi félretájékoztatásra és rossz ismeretekre illeszkednek, ide értve például a vírus eredetére vonatkozó összeesküvés-elméleteket, valamint az olyan, kétkedve fogadott intézkedéseket, mint a maszkok viselése. Ezek együttállása megteremtette a lehetőséget egy „antivax szupervihar” kialakulására – írja a jelentést idézve a 24.hu.
A jelentés egyébként részletesen kitér arra is, hogy mit tehetnek az akadémikusok és a tudománykommunikátorok azért, hogy az ilyen diszinformáció és összeesküvés-elméletek minél kevesebb sikerrel terjedjenek. Fontos persze a közérthető információátadás vagy a tudományba és intézményekbe vetett bizalom növelése, de azzal is lehet harcolni a vakcinahezitáció ellen, hogy nyíltan kommunikálunk arról, mire jók a vakcinák és mire nem. Rengeteg a tévképzet ugyanis például arról, hogy az oltások megakadályozzák-e a fertőződést, és ha nem, akkor mire is jók tulajdonképpen – ezeket az információkat egyértelműen kell átadni. Ezen túl pedig fel lehet készíteni az embereket arra, hogy milyenek a diszinformáció sajátosságai – így saját maguk is ki tudják majd szűrni a fals híreket, ha találkoznak velük.