Újabb jó pont a tehéntejnek
Ízletes kontrasztanyag
Emésztőrendszeri CT-vizsgálatokban kontrasztanyagként alkalmazható a tej – állítják chicagói kollégák közel 200 beteg hasi CT-felvételeinek elemzése után, teljes tej, illetve báriumos kontrasztanyag itatását követően (JAMA 2007;297:353). A teljes tej negatív kontrasztanyagként kitölti az emésztőrendszert (a fölözött vagy a csökkentett zsírtartalmú tej az eltérő zsírtartalom miatt más tulajdonságú). Így a szervek ürege sötét, fala pedig világosabb a felvételeken. Ez a kontraszt elsősorban a bélfal betegségeinek felismerését segíti.
A gyomor és a vékonybél közel olyan jól kirajzolódik tejjel (felső képek), mint hagyományos kontrasztanyaggal (alsó képek)
A vizsgálatban úgy találták, hogy a gyomor-, illetve a bélfal közel egyformán jól kirajzolódik tej és báriumos kontrasztanyag segítségével, bár utóbbival azért valamivel jobb disztenzió és vizualizálhatóság érhető el. További előnyös tulajdonságai: kevesebb mellékhatás és olcsóság. Míg báriumos elődje lenyelését követően a betegek 42 százaléka számolt be hasgörcsökről, hasmenésről vagy hányingerről, addig a tej csak 23 százalékuknál váltott ki hasonló tüneteket. A báriumos kontrasztanyagot meginni kénytelenek kétötöde azt mondta, inkább a tejet választaná, a tejivók 85 százaléka pedig egy újabb vizsgálat esetén is a tejet választaná. A kutatók szerint különösen előnyös lehet gyermekek vizsgálatakor, hiszen ők sokszor nem hajlandók meginni a bárium alapú kontrasztanyagokat.
Ami az eljárás anyagi oldalát illeti, vizsgálatonként – és az USA-ban évente mintegy 10 millió hasi CT-vizsgálatot végeznek – 16 dollárt lehetne vele spórolni, ugyanis egy adag (400–600 ml) tej 1,39 dollárba kerül, szemben a báriumos kontrasztanyag vizsgálatonkénti (900 ml) 18 dolláros költségével.
Medical Tribune
Kommentár
A bárium és a Szent Grál
A nagy zsírtartalmú tej a lágyrészeknél és a víznél is kissé alacsonyabb sugárelnyelésű, így valóban jó negatív kontrasztot ad a gyomor-bélhuzam lumene és fala között. Ugyanakkor komoly probléma, hogy a tej – a báriumszuszpenzióval ellentétben – felszívódik a bélből, így nehéz elérni a teljes vizsgálandó szakasz egyenletes, megfelelő mértékű kitelődését a vizsgálat teljes időtartama alatt. A hasi CT vizsgálathoz jelentős mennyiségű (1–1,5 liter) kontrasztanyagot kell itatni a beteggel, ez tejből sem kevés, így valószínűleg számolnunk kell hasmenés jelentkezésével is, különösen a tejcukorérzékeny páciensek körében.
A CT-nél rosszabb kontraszt-felbontóképességű hagyományos röntgenvizsgálatoknál a tej – és más, hasonló sugárelnyelésű anyag – nem használható kontrasztanyagként. A mágneses rezonanciás képalkotásban (MRI) a tej – zsírtartalmánál fogva – alkalmazható lehet, a fentiekhez hasonló elvi és gyakorlati problémák mellett. Számos más természetes anyaggal (kakaó, ribizliszörp stb.) is folynak kísérletek, elsősorban a hasi MR-vizsgálatok esetében, azonban az összetétel és a töménység standardizálása nehéz. A „nem természetes” anyagok közül a CT-ben és az MR-ben is történtek próbálkozások metil-cellulózzal, polietilén-glikollal stb., csakhogy az ár és az íz ezeknél már semmivel sem kedvezőbb, mint a báriumszuszpenziók esetében.
Valóban hasznos lenne megtalálni a beteg számára is kellemes, ugyanakkor olcsó, megbízható, jól standardizálható, biztonságos, könnyen használható, „univerzális” kontrasztanyagot. E Szent Grál megtalálása azonban még várat magára; hacsak – némi kompromisszummal – el nem fogadjuk, hogy már a kezünkben is van, és a neve: bárium-szulfát-szuszpenzió.
Prof. dr. Palkó András
Szegedi Tudományegyetem Radiológiai Klinika
