Húgyúti fertőzések belgyógyászaton
Spanyolország 59 kórházának bevonásával retrospektíve felmérték, hogy 2007. október és december között a belgyógyászati osztályokon fekvő betegekben a húgyúti fertőzések kapcsán milyen kórokozókat izoláltak és azok antibiotikumok iránti érzékenysége hogyan alakult.
A 992 beteg átlagéletkora 75,3 év volt és 78,3%-uk rendelkezett valamilyen húgyúti fertőzésre prediszponáló rizikófaktorral (leggyakoribb rizikótényezők: 33,6% cukorbetegség, 24,1% húgyúti katéter). Az E. coli volt a leggyakrabban izolálható patogén (64,7%), s az izolátumok mérsékelten érzékenyek, illetve rezisztensek voltak 22,8%-ban az amoxicillin/klavulánsavval, 34,8%-ban a levofloxacinnal, 40,6%-ban a ciprofloxacinnal szemben. A klinikusok terápiaként legtöbbször amoxicillin/klavulánsavat (30,9%) használtak. A húgyúti fertőzések lényegesen megnyújtották a kórházban tartózkodás időtartamát, és főleg a katéterrel rendelkezők közül többen haltak meg. Különösen magas volt a halálozás a katétert viselő idősekben, ha a kórokozó Pseudomonas aeruginosa volt (e betegek döntően szepszisben haltak meg!). A legfontosabb következtetés: a jelentős fluorokinolon iránti rezisztencia nem teszi lehetővé, hogy empirikus kezelésként ezeket alkalmazzák első választásként.
Forrás: Rev Clin Esp 2010; 210: 537-544.
