Hipnózis: emberibb ellátás felé vihetné az egészségügyet

A CEU Határtalan tudás című rendezvénysorozatának legutóbbi előadásán arról volt szó, miként jutottunk el oda, hogy míg a tudomány korábban a hipnózist feketemágiának, ezoterikus kuruzslásnak, esetleg „gyanús polgári áltudománynak” vélte, ma már bizonyítottnak veszi, hogy csillapítani lehet általa a szenvedést. Az eseményen Bányai Éva Széchenyi-díjas pszichológus, a hipnózis egyik nemzetközileg legelismertebb kutatója, Perczel Kristóf aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos és hipnoterapeuta, illetve Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója beszéltek a témáról.

Bányai Éva a hetvenes évek óta kutatja a hipnózist, és több áttörő felfedezést is tett e téren, írja a lap, jelezve: a szokásos interakciós helyzetekhez, például egy hétköznapi beszélgetéshez képest a hipnotizőr és a páciense sokkal jobban figyelnek egymásra, így jóval érzékenyebbé válnak a másik reakcióira. „Ez okozza azt, hogy a hipnotizőr a hipnotizált saját belső reakcióira tudja irányítani a figyelmet”, a fókusz vezetésével pedig szabályozni is tudja azokat. Ennek eredménye, hogy ma már bizonyítottan van szerepe a hipnózisnak a fájdalomcsökkentésben. Rák végstádiumában, morfium nélkül is sikerül mindvégig fájdalmat csillapítani vele. Segít a hipnózis a szorongás oldásában, a pszichoszomatikus betegségekben, így például a magas vérnyomás, a fekélybetegségek kezelésében is, segíthet az immunerősítésben, az égési sérülések gyógyításában, a műtétekből való sokkal gyorsabb felépülésben is alkalmazzák”, de a hipnózist bevetik a traumafeldolgozás során, a függőségek, fóbiák, akár az evészavarok kezelésében is.

Bányai a saját példájával is tudja bizonyítani, hogy rákos megbetegedésnél immunerősítő lehet a hipnoterápia. Perczel szerint a hipnózis egy emberibb és holisztikusabb ellátás felé vihetné az egészségügyet. Az intenzív, érzelmileg megterhelő, szélsőséges emberi helyzetekben – eredményezze azt egy kézhez kapott rossz diagnózis, legyen szó szülésről vagy akár csak egy vérvételről –, sokkal fogékonyabbakká válunk a környezetünkből érkező, önkéntelen hatásokra, így a szuggesztiókra is – mondja a szakember. Az önkéntelen hatásoknak az orvosi használatáról pedig szerinte lehet és kellene is gondolkodni. „Óriási jelentősége van annak, hogy a műtős, az orvos, az ápoló milyen környezetet épít fel a szavaival”.

A teljes információt ITT olvashatja.