Helytelen felírási gyakorlat: jól jön a noszogatás
Rendszeres noszogatás nélkül az orvosok rossz receptfelírási szokásai is visszatérnek, állapítja meg a JAMA egy tanulmánya, ami a közgazdasági Nobel-emlékdíj idei kitüntetettje, Richard Thaler – a nagy sikerű Nudge című könyv szerzője – munkásságának egészségügyi használhatóságát is felidézi.
A viselkedéses közgazdaságtannal foglalkozó Richard D. Thaler, a University of Chicago közgazdász professzora kapta az idén a Svéd Nemzeti Bank által alapított Nobel-emlékdíjat. Tudományterületének – ami azzal foglalkozik, hogyan befolyásolja az emberi viselkedés a gazdaságot – az egészségügy működésével kapcsolatban is sok mondanivalója van, ezt példázza egy napokban megjelent JAMA-írás is.
Mint Jeffrey Linder és munkatársai kifejtik Effects of Behavioral Interventions on Inappropriate Antibiotic Prescribing in Primary Care 12 Months After Stopping Interventions című tanulmányukban, a noszogatás olcsó módszerével szignifikáns hatást lehet elérni, és például jelentős mértékben javítani lehet az orvosok káros antibiotikumfelírási szokásain – de csak akkor, ha a nógatás tartósan fennmarad.
A felesleges antibiotikumrendelés feleslegesen teszi ki mellékhatásoknak a betegeket, és hozzájárul a gyógyszerrezisztens kórokozók kialakulásához; ennek megakadályozása érdekében kezdetben tradicionális megközelítést alkalmaztak, így pl. oktatást, emlékeztetőket, figyelmeztetéseket, azonban ezek nem bizonyultak hatékonynak. A sok egyéb területen hatékony noszogatást – ezekről a sikerekről számol be Thaler közérthető és nagy sikerű könyve, a Nudge/Nógatás – azonban itt is sikeresen lehet alkalmazni, írják közleményükben a University of Southern California kutatói.
Linder és munkatársai az első tanulmányt tavaly publikálták a témában, ebben megvizsgálták, hogyan reagál 47 családorvosi rendelő (Boston és Los Angeles) 248 orvosa három különböző féle beavatkozásra, amelyek mind a felesleges antibiotikumrendelést voltak hivatottak csökkenteni akut légúti fertőzés esetén. Először valamennyi orvos oktatásban részesült az antibiotikumfelírási irányelvekkel kapcsolatban, majd az első csoport tagjain a „kollégákkal történő összehasonlítás” bevett noszogató módszerét alkalmazták: az orvosok havonta frissített adatokat tartalmazó email-eket kaptak arról hogy milyen arányban rendelnek feleslegesen antibiotikumot, és hogy ezzel az aránnyal a jól teljesítő kollégák közé tartoznak-e vagy a kevésbé jók közé. A második csoport tagjainak a beteggel kapcsolatos feljegyzésben meg kellett indokolniuk, hogy miért rendelnek neki antibiotikumot, a harmadik csoport tagjainak az antibiotikumfelírás közben alternatívát javasolt a receptfelíró program. A beavatkozások 18 hónapig tartottak, és az eredmény szerint csak a két noszogatásra alapuló módszer hozott szignifikáns javulást, az alternatíva felkínálása nem járt mérhető következménnyel: a nógatás átlagosan nyolc betegvizitenként megelőzött egy felesleges antibiotikumfelírást.
A kutatók mostani munkájukban annak jártak utána, hogy egy évvel a noszogatás abbahagyása után milyen tartós a korábbi eredmény. Mint a Journal of the American Medical Association-ben megjelent írásukban kifejtik: ha tartós eredményt akarunk, folyamatosan fent kell tartani a noszogatást. A noszogatásmentesen eltelt egy év alatt ugyanis a korábban „kollégákkal történő összehasonlítás”-ban részt vevő orvosok helytelen antibiotikumfelírási aránya 4,8%-ról 6,3%-ra növekedett, az antibiotikumfelírást korábban indokló csoportban 6,1%-ról 10,2%-ra, míg az alternatívát kapott csoportban 7,4%-ról 8,8%-ra emelkedett a felesleges antibiotikumrendelés aránya (a kontrollcsoportban 14%-ról 12%-ra csökkent).
A kutatók hozzáteszik: mivel a noszogatás olcsó és hatékony módszer, érdemes hosszú távon is fenntartani.
