Ha drogozott, legalább ne mesélje el a gyerekének!
Az emberek jelentős részével előfordult kamaszként, hogy lerészegedett, sőt időnként rá is gyújtott – nemegyszer valami „komolyabbra”. Sokan úgy vélik, hogy fiatalkori botlásaik elmesélésével megvédik gyermekeiket attól, hogy ők is hasonló hibába essenek. Tényleg így van?
A Human Communication Research című lapban nemrégiben megjelent kutatás szerint nem. Az Illinois Egyetem kutatói 561 hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos középiskolás diákot (308 fehér bőrű és 253 spanyol ajkú fiatalt) kérdeztek meg arról, szoktak-e beszélgetni szüleikkel az alkoholfogyasztásról, dohányzásról és marihuánahasználatról. Azért éppen őket választották, mert esetükben volt a legnagyobb valószínűsége annak, hogy nyolcadik osztályos korukra rászoknak a marihuánára és/vagy az alkoholra. A vizsgálat vezetőit is meglepte az eredmény: a gyermekek kevésbé tekintik rossz, nemkívánatos szenvedélynek a kábítószerélvezetet akkor, ha szüleik arról mesélnek nekik, hogy régebben ők is fogyasztottak drogot vagy szeszes italt. Ezzel szemben azok a társaik, akiknek szülei elmondják ugyan a kábítószerek veszélyeit, de ezzel együtt nem beszélnek kamaszkori rossz szokásaikról, kevésbé hajlamosak arra, hogy maguk is kipróbáljanak valamilyen drogot. A Jennifer Kam vezette vizsgálat azt is megállapította, hogy a fiatalokat az sem tartja vissza a drog kipróbálásától, ha a szülői történetek ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatokról szólnak. Ez azt jelenti, hogy még a tanmesék sem érnek célt a gyermekeknél, ha a történet arról szól, hogy a szülő maga is fogyasztott kamaszkorában alkoholt vagy kábítószert. A szerzők szerint a droghasználatot a gyermekének bevalló szülő valójában nem képes átadni azt a negatív üzenetet, amit szeretne.
„Nem azt javasoljuk a szülőknek, hogy hazudjanak kamaszkorú gyermekeiknek azzal kapcsolatban, hogy korábban ők hogyan álltak az alkohol- és kábítószerkérdéshez – mondta el a Huffington Postnak a vizsgálat vezetője. – Inkább azt tanácsoljuk, hogy a szülők arra fókuszáljanak az ezzel kapcsolatos beszélgetés során, hogy megvilágítsák gyermekeiknek a droghasználat negatív következményeit, tanácsokat adjanak, miként lehet annak veszélyét elkerülni, hozzanak olyan nevelési szabályokat, melyek elfogadhatatlannak minősítik a kábítószerhasználatot, és idézzenek olyan példákat, amikor valakinek baja származott az alkohol vagy drog miatt. A szülők nem mindig beszélnek önként saját korábbi szenvedélyükről, de szó sincs arról, hogy hazugságra buzdítanánk őket. A szülőknek át kell gondolniuk, hogy akarnak-e beszélni gyermekeiknek azokról az időkről, amikor maguk is szerhasználók voltak.”
A vizsgálat vezetője végül azt hangsúlyozza, hogy a mostani vizsgálat az egyik első olyan kutatás, melyben a szülők korábbi szerhasználattal kapcsolatos beszámolóinak hatását elemezték kamaszkorú gyermekeik alkohollal és kábítószerrel kapcsolatos ismereteire, vélekedésére és magatartására. A most közzétett eredmények megerősítésére további kutatásokat tartanak szükségesnek.
