Többfrontos harc

Egyre korábban nyúlnak a bódulatot okozó szerekhez a fiatalok – ez az egyik legfontosabb megállapítása a parlamentben nemrégiben tárgyalt jelentésnek, amelyet az Országgyűlés kábítószerügyi eseti bizottsága készített. A lapunknak nyilatkozó Zacher Gábor toxikológus ehhez azt is hozzáteszi: a keresletcsökkentési drogpolitika megbukott.

Kábítószerrel való visszaélés miatt vettek őrizetbe egy budapesti rendőrt – ez csupán egy az elmúlt időszak „drogos” hírei közül. Azt azonban jelzi, hogy amit húsz éve még főleg csak amerikai krimikben láttunk, az már Magyarországon is a mindennapok részévé vált. Idehaza a hetvenes évek második felében jelentek meg a kábítószerek, de beszélni csak a rendszerváltás előtti esztendőkben kezdtünk róluk.

Probléma és reakciók

A drogfogyasztás a kilencvenes évek közepétől öltött aggasztó méreteket: 1999-ben két és félszer annyi fiatal próbált ki illegális szert, mint 1995-ben, egy 2004-es kutatás szerint pedig a 15 és 29 éves fiatalok 24 százaléka használt valamilyen tiltott anyagot. A legnépszerűbb és legkönnyebben hozzáférhető a cannabis volt, ezt pedig az ecstasy követte. A kábítószerfogyasztás növekedésére a rendszerváltás után először 1993-ban próbált reagálni a törvényhozás. Ekkor vezették be a büntető törvénykönyv (Btk.) módosításával az elterelés intézményét – így a droghasználók ellen nem indult automatikusan büntetőeljárás, hanem hat hónapos terápiára vagy prevenciós programon való részvételre kötelezték a fogyasztókat. Ugyanez a módosítás szigorú büntetést vezetett be a drogkereskedőkkel szemben.   Öt évvel később, az Orbánkormány idején változtak a szabályok, és már csak a kábítószerfüggők vehették igénybe az elterelést, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés járhatott például annak, aki társaságban marihuánás cigarettával kínálta meg barátját. Súlyosbító körülménynek számított, ha mindez úgynevezett védett helyen – iskolában vagy művelődési házban – történt, illetve ha 18 éven felüli nála fiatalabbnak adott kábítószert. Több esetben is megtörtént, hogy emiatt egy-egy baráti társaság nagykorú tagjának kellett néhány évre börtönbe vonulnia.
  A politika az elmúlt tíz évben többnyire ideológiailag közelítette meg a kérdést, és szimbolikus döntéseket hozott. A jobboldali koalíció szigorúbb büntetőjogi szabályaira válaszul Medgyessy Péter szociálliberális kormánya heves parlamenti viták után enyhített a büntetési tételeken. A Btk. módosítása lehetővé tette, hogy a drogfogyasztó – főleg, ha alkalmi – büntetés helyett a féléves megelőző-felvilágosító tanfolyamot, leszoktató terápiát válassza. Az ezt követő másfél évben körülbelül 2300 fiatal élt ezzel a lehetőséggel, 2004 decemberében azonban az Alkotmánybíróság – helyt adva a fideszes Hende Csaba beadványának – megsemmisítette a Btk. több, enyhébb szankciókat lehetővé tévő passzusát. Holló András akkori elnöknek a testület véleményét tolmácsoló megfogalmazása szerint ugyanis a „korlátozásoktól mentes mámorhoz való jog még közvetve sem vezethető le az alkotmányból, nem része a legmagasabb testi és lelki egészség biztosításához fűződő jognak”.
  A politikai küzdőtéren azóta lényegében megmerevedtek a frontvonalak. A látványos adok-kapok helyett inkább a külvilág számára kevésbé izgalmas, de a szisztematikus munkára minden bizonnyal alkalmasabb bizottságokban dolgoztak tovább a témával foglalkozók.

Felemás mérleg

Kábítószerügyekkel foglalkozó parlamenti eseti bizottság már 1996 óta működik. Eredetileg azzal a feladattal hozták létre, hogy kezdje meg a Nemzeti Drogstratégia kialakítását. Ez 2000-ben meg is született, és összességében 95 tennivalót határozott meg, de mint azt 2006-ban a parlamenti jelentés megállapította: bár jelentős lépések történtek, a dokumentumban foglalt célkitűzések időarányosan nem valósultak meg.
  A kábítószer-fogyasztás terén felemás az elmúlt évtized mérlege. Igaz, hogy a kilencvenes évek közepén tapasztalt, szinte robbanásszerű növekedés az ezredfordulón lelassult, de a tiltott szerek használóinak száma azóta is évről évre emelkedik. A legveszélyeztetettebbek a 18 és 26 év közötti fiatalok. Az adatgyűjtéssel és elemzéssel foglalkozó Nemzeti Drog Fókuszpont 2006-ban középiskolások között végzett felmérése szerint a 15 és 17 év közötti fiatalok ötöde fogyasztott már valamilyen illegális vagy legális szert. Az ehhez a korosztályhoz tartozóknak több mint 17 százaléka élt már a cannabisszal marihuána vagy hasis formájában, de gyakran mixelnek saját „koktélt” is különböző gyógyszerekből és alkoholból.
  A kábítószerezők nemek szerinti aránya a felnőtteknél és a fiataloknál hasonló: kétszer annyi fiú próbálja ki azokat, mint ahány lány, és a fiúk inkább az illegális szereket, míg a lányok a gyógyszereket, a legálisan kapható nyugtatókat, altatókat használják alkohollal kombinálva.   Persze a fiatalok jelentős része csupán alkalmi fogyasztó. Az igazi „kemény mag”, az úgynevezett problémás drogosok viszont rendszeresen használják a veszélyes anyagokat. Rendőrségi és egészségügyi nyilvántartások alapján 24 ezerre becsülik számukat. Közülük az intravénáskábítószerfogyasztók 4 ezren lehetnek. Ráadásul ők azok, akiknek csak kis része kerül kapcsolatba a segítő intézményrendszerrel. Így ezt a réteget leginkább az alacsony küszöbű és ártalomcsökkentő módszerekkel – megkereső munka, tűcsere, metadonnal vagy más szerrel végzett fenntartó kezelés – lehet elérni.
  Ami a droghasználók körében tapasztalt fertőző betegségeket illeti: a hazai adatok európai uniós összehasonlításban kedvezőek. Az Országos Epidemiológiai Központ 2006-ban végzett, 300 injekcióhasználóra kiterjedő vizsgálata egyetlen HIV-fertőzöttet sem talált, hepatitis C-vírust 83 főnél mutatott ki, míg 4 személynél hepatitis B-fertőzöttségre bukkantak.

Toxikológusszemmel

A lapunk által megkérdezett toxikológus a probléma kezelésében a felvilágosítás fontosságát hangsúlyozta. Zacher Gábor szerint viszont ez nem is olyan egyszerű, hiszen a mai szülők túlnyomó többségének nincsenek tapasztalatai, információi a kábítószerezésről. A szakértő szerint az elmúlt időszak egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a keresletcsökkentési drogpolitika csődöt mondott, hiszen nőtt a szereket használók száma. Mint fogalmazott, azzal még semmi sincs megoldva, ha egy középiskolába négy év alatt egyszerkétszer meghívnak egy előadót. Minél korábban kell kezdeni a nevelést, az oktatást, amelynek rendszerezettnek kell lennie, és – ahogy hozzátette – van mit tenni az egészségügyben is.
   Zacher Gábor pótolni való hiányosságként említette az egészségügyi szakemberek jogszabályismeretét, de szrinte gondok vannak a fontos információkhoz történő hozzájutással is: mint mondja, éppen a közelmúltban jelent meg négy új addiktológiai protokoll – szerinte az efféle dokumentumoknak a lehető legtöbb helyre el kellene jutniuk.
  Költségvetési forrásból tavaly 1 milliárd 125 millió forintot fordítottak a kábítószer-fogyasztás elleni programokra, az idei keret pedig még nominálértékben is csökkent: 1 milliárd 84 millió forint. A nyilatkozatokból kitűnik, hogy ezt az összeget a kormánypárti politikusok is kevésnek tartják. A jelentésben az eseti bizottság egyebek mellett a helyi önkormányzatokat, illetve az Új Magyarország Fejlesztési Tervet nevezi meg további lehetséges forrásként. Egyetlen kurta mondatban, kissé rezignáltan azt is hozzáteszi: „A gazdasági szféra mecénás jellegű bevonása a kábítószer-probléma kezelésének finanszírozásába ez idáig minimális szinten bizonyult sikeresnek.”