Értékválság, klímaváltozás – a mentális zavarok évszázada

Hamarosan újra itt az éves vándorgyűlés. Milyen újdonságokra számítanak, mi lesz a fő fókusza a konferenciának?

Tudomány, Együttműködés, Felelősség címen fut a mostani konferencia. Nagyon sok szó lesz a teljes orvostudományt – sőt a teljes életünket – átalakító, új digitális technológiákról és a mesterséges intelligencia alkalmazásáról. Az biztos, hogy a témák nagy része nem szűk szakmai típusú. Értékválság és értékmegőrzés, klímaváltozás és fenntarthatóság, együttműködés és szövetség, tudományosság és érdekérvényesítés, mind-mind alapjaiban érinti a kultúránkat. Persze a konferencián a pszichiátriai vonatkozásokról beszélünk majd.Régi újdonság, hogy többéves kihagyás után lesznek pre-congress workshopok szerda déltől, még a hivatalos program előtt. Ezek nagyon erősen sajátélményűek lesznek, lesz például állatasszisztált terápia is, két helyszínen.

Merre tart a pszichiátria? Hogyan tudja ezt követni a magyar szakma, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük?

Több irány is van: az egyik fontos irány a transzdiagnosztikus megközelítés: a nem olyan távolabbi cél az, hogy nem diagnózisokkal címkézzük a betegeinket, hanem funkciózavarokat azonosítunk náluk, és ezeket célzottan kezeljük. Ezek a funkciózavarok közösek lehetnek több mentális zavar esetén. Például a szorongással való megküzdés képességének megtanulása, vagy a megfelelő érzelemszabályzás kialakítása nagyon sokat segíthet diagnózistól függetlenül is. A másik fontos és komoly kihívás a fiatalok közötti pszichológiai problémák gyakoriságának növekedése, erre biztosan előbb-utóbb valami általánosabb társadalmi megoldásra lesz szükség. És itt van a klímaváltozás és az ezzel járó mentális zavarok új kihívása. Ezek a problémák a nemzetközi és hazai gyakorlatban egyaránt közösek. És közös tulajdonképpen az utánpótlás nehézsége is – egyre kevesebben akarnak orvosok (nemcsak pszichiáterek) lenni. Viszont egyre többen szeretnének pszichológusdiplomát – ez viszont reménykeltő, bár a szakma problémáinak csak egy kis részét oldja meg.

Hol tart a pszichiátriai rehabilitáció, krónikus gondozás ma Magyarországon?

A gondozói hálózat rendszere példaértékű Magyarországon, tulajdonképpen nemzetközi viszonylatban úttörő volt a maga idejében, megalapításakor. Ez az alap ma is megvan, de nagyon fontos, hogy erre egy XXI. századi gondozói gyakorlatot kell felépíteni, sokkal közösségibb ellátási formában, és főleg sokkal szélesebb körben elérhető pszichoterápiás segítségnyújtással. Fontos volna bekapcsolni az életmódváltást is a mentális zavarok kezelésébe – az egészséges életmódnak éppen akkora jelentősége van a pszichiátriában is, mint pl. a belgyógyászatban vagy a kardiológiában. Nagyon fontos, hogy vannak Magyarországon jó kezdeményezések, jó gyakorlatok, ezekről hallunk is majd a konferencián, de ezek még nem szerveződtek országosan jól működő hálózattá.

A kapacitások mennyiben tudják kielégíteni az igényeket? Hogyan szerveződnek a betegutak? Ki és hogyan tud a betegeknek ebben segíteni?

A XXI. század a mentális zavarok évszázada – legalábbis most úgy tűnik. Az évszázad első negyedeéppen most telik le. A mentális zavarral élők száma világszerte emelkedik, és az ellátórendszerek egész Európában a meredeken növekvő igények kihívásával küzdenek, tehát nem magyar jelenségről van szó. Új ellátási modellekre van ezért szükség. Nagy segítséget jelenthet a digitális medicina – érdekes módon éppen a társadalom peremére szorult, szociálisan hátrányos rétegekben. Fontos, hogy a módszereink leegyszerűsödjenek, és több legyen az alacsony küszöbű ellátás. De az is fontos, hogy azok is kezeléshez jussanak, akik bonyolult, igazán specializált ellátásra szorulnak, például sématerápiára, dialektikus viselkedésterápiára vagy EMDR-re. Ezek az ellátási formák nem egyszerűek, időigényesek is, viszont jelen tudásunk szerint bizonyítékokon alapuló, pótolhatatlan segítséget tudnak nyújtani nagy szenvedésnyomással élő embereknek. És az is jó hír, hogy ezek a beavatkozások Magyarországon is elérhetőek – csak sajnos még megközelítően sem olyan mértékben, mint amennyire szükség volna rájuk. Pszichoterápiában – bármilyen pszichoterápiában, tehát nemcsak ezen a három kitüntetetten fontos területen – a magánrendelésekben is várólisták vannak.

Várható-e a közeli és a távolabbi jövőben olyan gyógyszerfejlesztés, amellyel érdemi előrelépésre lesz lehetőség a pszichiátriai betegségek gyógyításában?

Nem a legjobb szakembertől kérdez, mert az én szűkebb kutatási területem nem a pszichiátriai gyógyszerek fejlesztése. De biztosan lesznek: a biológiai terápiák szinte már megérkeztek a pszichiátriába, komoly kutatások folynak a pszichedelikumok terápiás alkalmazásával kapcsolatban, de a hagyományos pszichoaktívmolekula-fejlesztés is újabb és újabb újdonságokkal szolgál. Hadd kanyarodjam vissza a pszichoterápiákhoz: az említett három terápiás módszer (sématerápia, DBT, EMDR) saját véleményem szerint forradalmat jelent a mentális zavarok kezelésében, nagy előrelépés a korábbi terápiákhoz képest, kb. ahhoz tudom hasonlítani, ahogy a CT-t lassan leváltotta az MR a képalkotók esetében. Amíg nem volt MR, a CT pótolhatatlan volt, de most, hogy van MR, a CT-re egyre kevésbé van szükség. Az említett három pszichoterápiás megközelítésnek egyre bővül a (bizonyítékokkal alátámasztott) indikációs körük, fantasztikus, korábban sosem látott pozitív változásokat lehet velük elérni.

 Sikerült-e enyhíteni a betegek stigmatizációját? Hol tart most az edukáció ezen a téren?

Nagyon sokat tettünk és teszünk a stigma elleni küzdelemben, és ebben nemzetközi szinten magyar kutatócsoportok is élen járnak. Érdekes módon a Covid-járvány is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek könnyebben vegyenek igénybe pszichológiai segítséget – így legalább az ellátás kevésbé stigmatizáló. Hogy a mentális zavarok kisebb stigmát jelentenek-e? Ezzel kapcsolatban azonban borúlátóbb vagyok.