Erkölcs és gyógyítás
A rendszerváltás idején az egészségüggyel kapcsolatban is jelentősek voltak a várakozások és az illúziók, de mindenkinek csalódnia kellett, ez pedig kihatott az orvosok társadalmi megítélésére is, vallja a Figyelőnek adott interjúban Oberfrank Ferenc kutatóorvos, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezető igazgatója.
Többnyire azok helyzete értékelődött fel az egyenlőtlen társadalomban, akik jó viszonyt tudtak és tudnak kialakítani a politikai és a pénzügyi világgal. Ők az élet minden területén előre léptek, miközben az egészségügyben e folyamat nem tud és nem tudott olyan nyíltan végbemenni, mint mondjuk a banki-pénzügyi, vagy az ingatlan biznisz világában, állítja Oberfrank Ferenc.
Szerinte a rendszer váltsága jóval mélyebb és összetettebb annál, mint amit napi szinten látunk. Az orvostársadalom különböző csoportok mentén polarizálódik, amelyek eltérő stratégiák mentén próbálnak túlélni. A magasabb, előnyösebb társadalmi pozíciók elfoglalásának akadályát pedig többek között az jelenti, hogy a gyógyítóknak minden esetben emberségesen, etikusan kell eljárniuk. A helyzetet rontja, hogy felbomlani látszik a kollégák közötti szolidaritás is, például a kellő tudás, jártasság gyakran csak machiavelliánus, elvtelen és etikátlan módszerekkel szerezhető meg.
A kilábalás esélyeiről Oberfrank többek között így vélekedett: a medikusok nagy része végzősként még nem torzult értékrendű. A hazai egészségügynek nagy változásokon kell átmennie, számos kijavítandó hibája van, de az emberi erőforrása messze kiállja az összehasonlítást más hivatásterületekével.
Az interjú a Figyelőben olvasható
