Gyógyítás
Elmulasztott emlőbiopszia
Jogi esetek
2010. március 29. 12:57
Egy 31 éves New York-i nőnél 2002-ben mammográfiás rutinvizsgálatot végeztek, melyen a felvételt értékelő radiológus nem látott daganatos elváltozást az emlőszövetben. Három hónappal később a nő felkereste szülész-nőgyógyászát, aki a bal emlőben tapintható csomó kivizsgálása céljából emlősebészhez utalta.
A nő családi kórelőzményében emlőrák szerepelt, és emlő-cysta is többször előfordult már nála. A sebész 1 cm átmérőjű csomót tapintott a bal emlőben. A mammográfiás leletet radiológus bevonásával véleményezve arra a következtetésre jutott, hogy az elváltozás normális fibronodularis mirigyszövet, és öt hónappal később kontrollvizsgálatot javasolt.
A kontrollvizsgálat időpontjában az asszony 10 hetes terhes volt. Az emlősebész ez alkalommal nem tudta kitapintani a csomót, és újabb öt hónap múlva ismételten kontrollt javasolt. A csomó e vizsgálat során sem volt észlelhető, a sebész azonban úgy vélte, hogy az emlő szövete a terhesség miatt tömöttebb.
Egy hónappal később az asszony emlői kifejezett érzékenysége, valamint a bal emlőjében tapintható nagyméretű csomó miatt fordult szülészorvosához. Orvosa még aznap mammográfiás vizsgálatot végeztetett, ami egy 3 cm átmérőjű elváltozást mutatott. A biopszia rosszindulatú emlődaganatot igazolt, amely már nyirokcsomóáttéteket adott. Haladéktalanul kemoterápiát kezdtek, így az asszony még a szülés előtt megkapta az első kezelést. Végül radikális emlőeltávolításra került sor, és a 15 eltávolított nyirokcsomó közül 14-ben daganatsejtek voltak kimutathatóak.
Fél évvel később már nem volt kimutatható a daganat, néhány hónap elteltével azonban a beteg látásélesség-romlás miatt fordult családorvosához. A szemüregben áttétet észleltek, néhány nappal később pedig tüdőáttétekre is fény derült. Az asszony két nappal később meghalt.
Az elhunyt nevében pert indítottak az emlősebész és a radiológus ellen, melyben azzal vádolták az alpereseket, hogy időben elvégzett biopsziával korábbi stádiumban fel lehetett volna ismerni a daganatot, és megelőzhető lett volna a beteg halála. A sebész azzal védekezett, hogy a csomó mobilis és puha tapintatú volt az első vizsgálat alkalmával, továbbá a negatív mammográfiás lelet nem indokolt biopsziát. A második kontroll során pedig a terhesség nehézkessé tette a vizsgálatot.
Az esküdtszék a felperes javára döntött, és 9 057 960 dolláros kártérítést ítélt meg.
Familiáris emlőrák esetén a betegség kialakulásának kockázata 12% helyett akár 50–60% is lehet, ezért ilyen esetekben nagyon körültekintően kell eljárni. Az ismertetett esetben diagnosztikus tévedés történt, amelynek nagyon súlyos következménye lett, hiszen a beteg meghalt. A diagnózis felállítása 11 hónapot késett, ami valószínűsíthetően szerepet játszott a fatális kimenetelben. Feltehetően a terhesség is kedvezőtlen prognosztikai tényező volt. A bíróság által megítélt kártérítés tehát megalapozott, jóllehet annak jelentős összege sem tudja kárpótolni az édesanyát korán elveszítő családot.
Prof. dr. Papp Zoltán
|
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle