Elme-szerek a csontrendszer ellen
Új mellékhatások: a figyelemzavar elleni medikáció oszteopéniát válthat ki a gyermekekben, az idősebbek esetében pedig az antidepresszánsok a csontnövekedés gátlása miatt a fogimplantátumok kudarcát okozhatják.
- Terhesség, antidepresszáns, autizmus – Mitől kell félni?
- Nő a betegek hatalma
- Miért okoznak csalódást a gyakorlatban az antidepresszánsok?
- Hatékony módszerek a pszichiátriában
- Az erőszakos bűncselekményekhez köthető géneket azonosítottak
- Áttörés várható az ADHD kezelésében
- Minden osztályra jut egy hiperaktív gyerek
Az egyre több gyermek és serdülő által szedett ADHD-ellenes (ADHD: attention-deficithyperactivity disorder, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) szerek a gyermekek csontdenzitásának csökkenését okozhatják, jelentette be Jessica Rivera az amerikai ortopédsebészek éves konferenciáján. A Rivera utolsó szerző és munkatársai által végzett vizsgálat eredményei a Journal of Pediatric Orthopaedics című szaklap online kiadásában is megjelentek (Preliminary Evidence of an Association Between ADHD Medications and Diminished Bone Health in Children and Adolescents).
Fontos megértenünk ennek a szercsoportnak a hatásait, már csak azért is, mert olyan életkorban kapják a gyermekek, ami kritikus a csontépülés szempontjából, nyomatékosítja Rivera. Az amerikai Centers for Disease Control and Prevention (CDC) adatai szerint 2011 folyamán 6,4 millió gyermeket diagnosztizáltak ADHD-vel, és a szülők megkérdezése alapján 3,5 millió gyermek szed ADHD-ellenes gyógyszereket – ez a szám 2007 és 2011 között 28%-kal nőtt.
Rivera és munkatársai 5.315 ADHD-ellenes gyógyszert szedő gyermekbeteg csontdenzitási értékeit hasonlították össze a CDC nemzeti egészség- és tápláltságfelmérésének (National Health and Nutrition Examination Survey/ NHANES) adatai alapján gyógyszert nem szedő kontrollok értékeivel, és megállapították, hogy az ADHD-ellenes gyógyszert szedők combcsontjában, különösen a femur nyakában és az ágyéki gerinccsigolyákban szignifikánsan alacsonyabb a csontdenzitás, olyannyira, hogy a gyógyszert szedők 25%-a esetében teljesülnek az oszteopénia diagnózis kritériumai. Mint az ortopédsebész kifejti, a gyermekkori alacsony csontdenzitás hosszú távon, felnőtt korban is éreztetheti káros hatását, hiszen a gyermek- és serdülőkor idején kellene a csontoknak kellő tömeget és erős struktúrát fejleszteni, ami alacsony csontdenzitás esetén nem megfelelően alakul.
A vizsgálatban a betegek a következő ADHD-ellenes szereket szedték: metilfenidát, dexmetilfenidát, dextroamfetamin, atomoxetin és lisdexamfetamin. Az már eddig is ismert volt, fejtik ki tanulmányukban a kutatók, hogy e szerek gasztrointesztinális problémákat, így étvágycsökkenést és gyomorpanaszokat okozhatnak, ennek lehet következménye szegényes táplálkozás és csökkent kalcium-bevitel. A szerek azáltal is kiválthatnak csontdenzitás-csökkenést, hogy módosítják a szimpatikus idegrendszer működését, így akadályozzák a csontregenerációt.
Az ortopédsebészek javaslata szerint az ADHD-medikációt felíró orvosoknak tisztában kell lenniük ezzel a lehetséges hatással, és táplálkozási tanácsokkal kell ellátniuk betegeiket, továbbá egyéb preventatív eszközökkel is a csontrendszer egészségének fenntartására kell törekedniük.
Gátolt csontmetabolizmus
A University at Buffalo szájsebészei megállapították, hogy azon a betegeik esetében, akik antidepresszánsokat szednek, négyszer nagyobb eséllyel vallanak kudarcot a dentális implantátumok fixálásával. Mint Sulochana Gurung vezető szerző elmondja, az antidepresszánsok mellékhatásként gátolják a csontmetabolizmust és akadályozzák a csont felépítő folyamatait, így az implantátum körüli csontszövet nem képes begyógyulni. A kudarc kockázata minden évvel, amíg a beteg antidepresszánst szed, megduplázódik. Azok körében, akiknél sikerrel jár az implantáció, 11%-os az antidepresszáns-szedés, a kudarcot elszenvedettek 33%-a antidepresszáns-fogyasztó.
Az antidepresszánsok számos mellékhatása közül négy különösen aggasztja a fogorvosokat, mert azok kifejezetten érintik a száj, a fogak és a csontok egészségét, ezek a csontritkulás, az akatízia (folyamatos mozgáskényszer, ide értve a fej és az állkapocs mozgásait is), fogcsikorgatás és szájszárazság – ez a négy tényező az implantátumok gyógyulását is hátráltatja.
A kutatók eredményeiket az amerikai fogorvosok és szájsebészek éves kongresszusán ismertették (A Pilot Study: Association between Antidepressant Use and Implant Failure), és azt is kifejtették, hogy a 12 éves felüli amerikaiak tizede szed antidepresszánst, ezzel ez a szerkategória a második leggyakrabban felírt gyógyszercsoport az USA-ban.