Elképesztő ütemű a fejlődés a kardiológiában

Merre tart ma a kardiológia, milyen felderítetlen területek, kielégítetlen terápiás igények várják még a tudományos választ?

A kardiológia fejlődése továbbra is elképesztő ütemű, a szívbetegségek csaknem valamennyi területén. Az epidemiológiai vizsgálatok egyre pontosabban tárják fel a társbetegségek, a diabétesz, az obezitás, a vesebetegség és a szív állapota közötti összefüggéseket. Az új felismeréseknek egyre nagyobb a gyakorlati jelentőségük is, mivel az utóbbi években kiváló gyógyszerek váltak elérhetővé – hazánkban is –, amelyek például a cukorbetegség kezelését olyan módon javítják, hogy az a kardiovaszkuláris kemény végpontokban is jelentős javulást eredményez. Ma már a cukorbetegségre szívbetegségként, annak különösen malignus formájaként gondolunk, míg egyes antidiabetikumokra kardiológiai szerként is tekintünk. Az elhízás és a hiperlipidémia terápiája szintén új lehetőségekkel bővült. Az érbetegség patofiziológiai hátterét kutatva egyre több adatunk van a zsíranyagcsere-zavar mellett a gyulladás szerepéről, itt is ígéretes új szerek jelentek meg, pl. a GLP-1-receptor-agonisták. Ezek a kutatások a következő években is biztosan az érdeklődés homlokterében maradnak. Az eszközös diagnosztika és terápia fejlődésében ma talán a kardiológiai képalkotást és a strukturális intervenciókat tarthatjuk a zászlóshajónak, de a koronáriaintervenciók vagy a szív-elektrofiziológia területén is folyamatos a fejlődés.

Örömteli, hogy az akut kardiológiai ellátás eredményei világszínvonalúak. Sikerült-e előrelépni a hosszú távú gondozás, és ezzel összefüggésben a hosszú távú túlélés irányában?

Az akut koronária szindróma ellátása a hazai centrumokban valóban képes hozni a legkiválóbb külföldi statisztikákat a kórházi ellátás idejére vonatkozóan. Az egy hónapos eredmények már valamivel kedvezőtlenebbek, ebben a magyar lakosság általános egészségi állapota, különösen a társbetegségek gyakorisága jelenik meg. Az egyéves túlélési adatok sajnos továbbra is számottevően rosszabbak, mint Nyugat-Európában.

Milyen a rehabilitáció helyzete? Igénybe veszik-e a betegek, amennyiben rendelkezésükre áll, illetve van-e annyi férőhely és szakember, amennyire szükség van?

A kardiovaszkuláris rehabilitáció helyzete hazánkban jelenleg sajnos messze elmarad az optimálistól. Ennek legfőbb oka, hogy még a szívinfarktuson átesett betegeknek is alig egyötöde veszi igénybe a fekvő- vagy járóbeteg-rehabilitációt. Ez országos átlag, ezen belül is jelentős eltérések vannak a különböző régiók között. Mindennapos tapasztalat, hogy a beteg az akut koszorúér-esemény és a sikeresen elvégzett katéteres intervenció után úgy érzi, hogy szerencsésen túl van a nehezén, és nem fogadja el, hogy ha nem változtat gyökeresen az életmódján, akkor néhány éven belül ismét a katéteres műtőben találhatja magát. Meg kell értetnünk a beteggel, hogy az érbetegége egy krónikus állapot, amelynek javítása állandó figyelmet, gondoskodást igényel a hátralévő élete során, beleértve az életmóddal, étrenddel, a mozgással, a társbetegégek és a pszichés stressz kezelésével kapcsolatos szempontokat. Ha ennek tudatosításában sikeresebbek lennénk, akkor többen vállalnák a rehabilitációs kezelést is, aminek keretében a fizikai állapot javítása mellett a fentiek megerősítése, napi gyakorlatba történő átültetése is jobb hatásfokkal történhetne meg. Ezen a téren még nagyonsok a tennivalónk.

Milyen a szakember-utánpótlás helyzete?

A kardiológia továbbra is vonzó terület a végzős orvostanhallgatók körében, a debreceni klinika rezidensi helyeire minden évben négy-ötszörös a túljelentkezés. Nagyon sok tehetséges, ambiciózus fiatalt látok, akik néhány év alatt egy-egy területen jelentős gyakorlatra tesznek szert, önállóan képesek dolgozni. Úgy gondolom, hogy a szívgyógyászat mindig népszerű választás lesz, mivel elképesztő ütemben fejlődik, érdekes, sokrétű, a hagyományos konzervatív orvosi gondolkodás mellett lehetőséget ad a manuális képességek kibontakoztatására, és – talán ez a legfontosabb – kardiológusként egyre több sikerélményünk van, a betegségek egyre szélesebb körében vagyunk képesek segíteni, vagy akár teljes gyógyulást elérni.