Drámaian nőtt a halláskárosodott serdülők aránya
A halláskárosodás gyakori szenzoros zavar, tízmillókat érint az Egyesült Államokban. Iskoláskorú gyerekekben már a kisfokú (<15–24 dB) halláskárosodás is gátolhatja a beszédfejődést, ronthatja a tanulmányi eredményeket és megzavarhatja a szociális-emocionális fejlődést. Josef Shargorodsky és munkatársai elsősorban azt kívánták megtudni, hogy változott-e a halláskárosodott serdülők aránya mintegy 15 év alatt az Egyesült Államokban.
A tanulmány során 12–19 éves serdülők hallását vizsgálták két időszakban (más-más személyekben). Az első hallásvizsgálat 1988–1994 között történt, 3211 serdülőben, a NHANES (National Health and Nutrition Examination Survey) III vizsgálat keretében, a másodikat 2005–2006-ban végezték (NHANES 2005–2006) 2288 személyben. Mindkét esetben számos serdülőt ki kellett zárni a vizsgálatból (például nem teljes vizsgálat, hiányzó adatok vagy a teszt-reteszt reliabilitás hiánya miatt), úgyhogy az elemzéseket végül a személyek 91, illetve 77 százalékán végezték el.
Módszer
Az audiometriás vizsgálat eredményeként úgy állapították meg az alacsony frekvenciás tisztahang-küszöböt (AFK), hogy a 0,5, 1 és 2 kHz-es hangok küszöbértékeit átlagolták, a magas frekvenciás tisztahang-küszöb (MFK) értékét pedig a 3,4,6 és 8 kHz-es hangok küszöbértékeinek átlagolásával számították ki. Halláskárosodást állapítottak meg, ha akár az AFK, akár az MFK értéke meghaladta a 15 dB-t, bármelyik fülben. Enyhének tekintették a halláskárosodást, ha az 15 és 25 dB között volt, és kifejezettnek, ha meghaladta a 25 dB-t. Egy további szempont az volt, hogy egy- vagy kétoldali-e a halláskárosodás.
Egyéb adatokat is gyűjtöttek a személyekről, amelyek közül kiemelendő a szegénység mértéke (ezt úgy számítottak ki, hogy a család jövedelmét elosztották a szegénységi küszöbnek megfelelő jövedelemmel) és a fülfertőzések száma az élet során (legfeljebb 2, illetve 2-nél több). A NHANES 2005–2006 vizsgálat során azt is megtudakolták, hogy használt-e rendszeresen lőfegyvert a személy, illetve hogy ki volt-e téve hangos, tartós zajnak vagy zenének legalább 5 órán át hetente.
Eredmények
A serdülők két csoportja életkor, nem, rassz és a szegénység mértéke tekintetében nem különbözött egymástól, de a NHANES III csoportban valamivel több serdülőben fordult elő kettőnél több fülfertőzés életük során.
1988–1994-ben az összes halláskárosodás aránya 14,9 százalék volt, míg 2005–2006-ban már 19,5 százalék volt ez az arány, ami azt jelenti, hogy 31 százalékkal emelkedett a halláskárosodottak aránya. Az egyoldali halláskárosodások aránya 11,1 százalékról 14,0 százalékra nőtt, a kétoldaliaké még jelentősebben, 3,8 százalékról 5,5 százalékra. A magas frekvenciájú hangok esetében mindkét időszakban gyakoribb volt a halláskárosodás, mint a mély hangok esetében, azonban az utóbbi aránya sokkal jelentősebben emelkedett az eltelt idő alatt (6,1-ről 9,0 százalékra, míg a magas hangok esetében 12,8-ról 16,4 százalékra). Aggasztó eredmény, hogy a kifejezett halláskárosodások aránya sokkal nagyobb mértékben emelkedett (3,5-ről 5,3 százalékra), mint az enyhébbeké (11,4-ről 14,2 százalékra).
A potenciális módosító tényezők közül szerepe volt a nemnek: 2005–2006-ban a lányokban ritkább volt a halláskárosodás, mint a fiúkban (17,1, illetve 21,8 százalék), 1988–1994-ben pedig a magas hangok esetében mutatkozott náluk ritkábban halláskárosodás (10,1, illetve 15,3 százalék). Az életkortól és a rassztól függően nem voltak különbségek, és 2005–2006-ban a fülfertőzések számától, a fegyverhasználattól és a zajos környezettől sem függött a hallásküszöb. Az irodalmi adatokkal összhangban – de mégsem magyarázhatóan – a szegénység 2005–2006-ban fontos befolyásoló faktor volt: a szegénységi küszöb alatt élő serdülőkben 23,6, a többiekben 18,4 százalék volt a halláskárosodás aránya; 1988–1994-ben ilyen különbség még nem mutatkozott.
Kommentár
A rövid idő alatt bekövetkezett nagy mértékű romlás a halláskárosodás előfordulásában nem magyarázható a szerzők által gyűjtött adatokkal, és nem is fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban feltevéseket. Az ok tehát egyelőre ismeretlen.
Idézik azonban – egyebek közt – a szerzők egy 1218 iskoláson végzett vizsgálat eredményét, amely szerint a halláskárosodott serdülők alacsonyabb pontszámokat értek el a kommunikációs tesztekben, önmagukról alkotott képük rossz volt és stressz-szintjük is magasabb volt. Emellett 37 százalékuknak legalább egyszer osztályt kellett ismételnie. Bármi is legyen tehát az oka a halláskárosodás gyakoribbá válásának, következményei igen súlyosak.
