Diabétesz, oszteoporózis, stroke, idős betegek

A társadalom idősödik, ez komoly terhet ró a gazdaságra és az egészségügyi ellátó rendszerre. Hol látja a geriátriai ellátás szerepét a problémák kezelésében?

Valóban, társadalmunk öregszik, valamint örvendetes módon a születéskor várható élettartam emelkedik, az átlag magyar nő ma közel 80 év, az átlag magyar férfi több mint 70 év élettartamra számíthat. Ez óhatatlanul magával hozza a krónikus betegségek gyakoribb előfordulását, hosszabb betegségtartamát. Az idősgyógyászatnak alkalmazkodnia kell e kihíváshoz a társszakmákkal együttműködve. Ahhoz, hogy az idegrendszeri, kardiovaszkuláris, pulmonális, gasztroenterológiai, nefrológiai, endokrin és anyagcsere-betegségek terápiája sikeres legyen, az idős betegekre vonatkozó irányelvekre van szükség. A modern diagnosztikai és terápiás módszerek életkortól függetlenül hatékonyabbá és biztonságosabbá tehetik a hosszú távú kezelést. Ne feledkezzünk meg a prevencióról sem, elsősorban a népbetegségek (diabetes mellitus, szív-és érrendszeri és tumoros kórképek) elsődleges megelőzésére és a szövődmények kivédésére gondolok.

Hogyan dolgozik és hogyan dolgozhatna együtt a geriátriai ellátás a szociális gondozóhálózattal?

A szociális gondozóhálózat egyik fontos feladata az idős korosztály segítése. A hanyatló állapotú, multimorbid, esendő betegek az alapellátás fokozott figyelmét igénylik, ebben a geriátriának jelző szerepe van. A házi segítségnyújtás, otthoni ápolás, mobilizálás, a mindennapi teendők asszisztálása a kórházi, illetve ambuláns kezelés folytatását biztosítja. Fontos a szociális háló erősítése, mivel elsősorban az izolálódó idős ember mindennapi segítséget és követést igényel. Az alapellátás, intézményi szakellátás stabil minőségéhez a résztvevők folyamatos képzése, geriátriai szemlélete szükséges. A nemzeti idősügyi stratégia kidolgozásához a geriátriai szakma közreműködése elengedhetetlen.

Véleménye szerint várható-e a közeljövőben, hogy megoldást találunk az időskori idegrendszeri degeneratív betegségekre, a demencia különböző formáira, amelyek a legnagyobb terhet jelentik?

Úgy gondolom, ez a közeljövőben nem, feltehetően közép- és hosszú távon várható. A demencia és a neurodegeneratív betegségek okairól, kialakulásáról egyre több információnk van, kezelésük intenzív kutatás tárgya. Új gyógyszerekkel és komplementer gyógymódokkal rendelkezünk, de átütő sikerről nem beszélhetünk. Fontos a háttérben álló rizikófaktorok, kórképek hatékony kezelése. Ez akár új távlatokat nyithat, például egyes antidiabetikumoknak szerepük lehet a demencia megelőzésében, terápiájában is. Említsük meg a megfelelő táplálkozás, fizikai aktivitás, vitaminbevitel és a kognitív tevékenységek, a társasági élet védő hatását.

Hol látja a diabetesgondozás szerepét az időskori panaszok kialakulásában? Mennyiben és hogyan segítene a diabetesgondozás ezek megelőzésében, kezelésében?

A cukorbetegek hosszú távú kilátásait elsősorban a kardiovaszkuláris és renális szövődmények határozzák meg. Ugyanakkor a diabetes mellitus hosszú távú szövődményei közé tartozik a szellemi és fizikális állapot hanyatlása, vagyis a demencia, szarkopénia és frailty szindróma (esendőség, sérülékenység) kialakulása is, melyek az öregedéssel eleve gyakoribbak. Az idősödés és a diabétesz hatása lényegében összeadódik. A szénhidrát-anyagcsere rendezése valamennyi szövődmény kivédését segíti, emellett a betegséglefolyást módosító (DMD – disease modifying drug) szerek járulékos hatásai az idegrendszer és a mozgásszervek védelmében is szerepet játszhatnak.

Megelőzhető-e az időskori osteoporosis? Mit tehetünk a töréskockázat csökkentéséért?

Igen, a szenilis oszteoporózis jelentős százalékban megelőzhető, illetve lassítható, javítható és szövődményei, a csonttörések kivédhetőek. Alapvető a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, részben a táplálék révén, részben gyógyszerek segítségével. Hozzátartozik a dohányzás mellőzése, az alkoholbevitel és a kockázatot fokozó gyógyszerek minimalizálása. Másfelől fontos a mindennapi fizikai aktivitás a csonttömeg megtartása, növelése, az izmok és ízületek karbantartása és a mozgás stabilitása érdekében egyaránt. Indokolt lehet az előnyök és kockázatok egyéni mérlegelése alapján a középkori és időskori hormonpótlás. A csontritkulás elsődleges veszélye a csonttörések kialakulása, ezek megelőzésében az elesések kivédése, az idős ember biztonságos környezetének kialakítása is lényeges.

Hogyan teremthetők meg egyéni és társadalmi szinten az aktív időskor feltételei?

Az aktív, sikeres idősödés elősegítése az egyén és a társadalom közös feladata. Egyéni feladat az egészséges táplálkozás, fizikai aktivitás, életmódi beavatkozások hosszú távú alkalmazása, a szűrővizsgálatok igénybevétele. A krónikus betegségek célratörő és biztonságos kezelése szükséges a beteg és az orvos közös céljaival, együttműködésével. Ha lehetséges, az öngondoskodás megalapozhatja az idős évek anyagi biztonságát. Hanyatló mentális és szomatikus állapot esetén a család és a környezet segítsége indokolt. A társadalom szerepe magában foglalja az idősügyi stratégia kialakítását, az öregedéssel járó negatív hozzáállás, diszkrimináció megszüntetését és a geriátriai szemléletű alap- és szakellátás biztosítását. A modern technológia (okostelefonok, alkalmazások, diagnosztikai, követési eszközök, távkapcsolat, kommunikáció) használata számtalan módon hozzájárulhat a sikeres öregedéshez.