Cumizavar – a cumi valóban mindig zavar?
A szülői fórumokat böngészve gyakran jön szembe a cumizavar témája – mindig abban az összefüggésben, hogy óvakodjunk a cumi és a cumisüveg használatától, mert örökre búcsút mondhat a sikeres szoptatásnak az az anya, aki ezekhez folyamodik. Pedig a cumizavar létezésére nemigen találunk tudományosan megalapozott bizonyítékokat, és vannak helyzetek, amikor a cumi akár még segítség is lehet. A lényeg azonban itt is a részletekben lakozik, nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan.
Amikor a szoptatás témája szóba kerül, rögtön elhangzik az az örök igazság, hogy a csecsemő legjobb tápláléka az anyatej, éppen ezért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is a kizárólagos szoptatást javasolja a csecsemő legalább 6 hónapos koráig, de lehetőség szerint még azon is túl.1/*/ A sikeres szoptatás azonban nem mindig jön magától, sőt sok édesanya nagyon is megküzd azért, hogy babáját minél tovább szoptathassa. Szinte törvényszerűen se szeri, se száma azoknak a tudományos elemzéseknek vagy akár laikus vélekedéseknek, melyek azt kutatják, mely tényezők gátolhatják azt, hogy az anya addig szoptathasson, ameddig szeretne – és ameddig a szakemberek tanácsolják.
Az bizonyítottnak látszik, hogy az anyai dohányzás, az anya szülés utáni depressziója, illetve az anya iskolázottsága és szoptatással kapcsolatos tájékozottsága hatással van arra, hogy megpróbálkozik-e egyáltalán a szoptatással és ha igen, milyen hosszan tart ki mellette. Arra vonatkozóan azonban már kevésbé egyértelműek a bizonyítékok, hogy például a szülés módja miként befolyásolja a szoptatás sikerét, de vannak arra utaló jelek, hogy a császármetszés negatívan hathat rá.2/*/
A felvetett okok között kitüntetett helyet foglal el a cumi és a cumisüveg. Úgy tűnhet, hogy a cumisüveg könnyen eltántoríthatja a babát a szopástól, melynek okaként leginkább azt hozzák fel, hogy a cumisüvegből könnyebben hozzájut a baba a táplálékhoz, mint a szopás fáradságos munkájával, illetve a cumisüveg használata egészen más szopási technikát kíván tőle, így könnyen „elfelejti”, miként bánjon az anyai mellel.
A jelenség nevet is kapott: cumizavar.
De létezik-e egyáltalán cumizavar?
Bár a laikus fórumokat és a női magazinokat olvasgatva úgy tűnhet, hogy a cumizavar jelensége tudományosan megalapozott tény, ez még akkor sincs így, ha a Google-keresés a másodperc tört része alatt százezres nagyságrendű találatot ad a „nipple confusion” (szó szerint mellzavar) kereső kifejezésre, melyet a laikus média gyakran a cumizavar szinonimájaként használ azt sugallva, hogy a cumizavar a cumihasználat szoptatásra gyakorolt káros hatásait jelöli.
Ám a mellzavar egészen mást jelent, a cumizavar fogalma pedig csak elvétve bukkan fel a tudományos szakirodalomban, akkor is többnyire gyenge módszertannal lefolytatott, spekulatív vizsgálatok kapcsán.3/*/ A valódi mellzavarnak két formája ismeretes: az egyik, amikor az újszülött valamilyen okból nem képes hatékony szopási technikát kialakítani arra, hogy megfelelő mennyiségben és ütemben hozzájusson az anyatejhez, a másik, amikor egy már jól szopó baba hirtelen, minden átmenet nélkül elutasítja az addig elfogadott anyamellet.
Bár a mellzavar mindkét formája összefüggésben áll valamilyen módon a cumihasználattal, ám máig nem tisztázott, hogy valóban a cumisüveg-használat befolyásolja negatívan a szoptatás időtartamát és gyakoriságát, vagy az anya éppen azért fordul a cumisüvegből történő tápláláshoz, mert a szoptatás során nehézsége támadt, az megszakadt vagy valamilyen okból lehetetlenné válik. Azok, akik szerint ebben a szituációban a cumihasználat nem oka, hanem következménye a szoptatás akadályozottságának, leginkább azt a logikus érvet hozzák fel, hogy a szopóreflex olyan veleszületett reflexforma, melyet a csecsemő nem „felejt el” ennyire könnyen és rövid idő alatt, illetve nem lehet őt ennyire könnyedén kondicionálni arra, hogy elhagyja ezt az ősi reflexet.3/*/
A szopóreflex velünk születik, de nem mindig tökéletes
Általános vélekedés, hogy minden baba úgy születik, hogy rendelkezik a szopás képességével, ami alapvetően igaz is. Ez azonban nem jelenti azt is, hogy ez egyben hatékony szopást is jelent – hiszen ha így lenne, akkor nem létezne az imént említett mellzavar.
A szopás több, főként mechanikai tényező bonyolult együttjátéka, melyhez az anyai mell speciális sajátosságai és a csecsemő aktív közreműködése szükséges. Az anyai mellbimbó szövete kivételesen rugalmas, melynek eredményeként akár eredeti hosszának kétszeresére is képes megnyúlni, ugyanakkor a baba nyelve és szájpadlása között felére is képes összenyomódni. Erre annál is inkább szükség van, mert a tej kilövellése maximális kompresszió mellett jön létre. A csecsemő nyelvén kívül orcáit használja leginkább szopás során, melyekkel passzív szívóerőt gyakorol az anyai mellre. Ez tűnik a legfontosabb tényezőnek a tej kinyerése szempontjából, amin túl viszonylag kisebb jelentősége van a nyelv és a lágyszájpad unduláló mozgásának, illetve az állkapocs mozgatása által létrehozott negatív nyomásnak.4/*/
Minden adott tehát a sikeres szoptatáshoz, a valóság azonban rácáfolhat a várakozásokra.
Mellgyulladás és ami ezzel jár
A nem megfelelő szopási/szoptatási technika egyik legismertebb és leggyakoribb következménye az emlőbimbó kisebesedése és a mellgyulladás (masztitisz). A mellgyulladás oka, hogy a szoptatás alkalmával a mell nem ürül ki tökéletesen – akár a tejcsatornácskák elzáródása, akár az ineffektív szopás következtében –, a pangó tej pedig kiváló táptalajt jelent a gennykeltő baktériumok megtelepedéséhez és elszaporodásához, gyulladást létrehozva.
Az emlőbimbó kisebesedése ellen jó szolgálatot tehetnek a bimbóvédők. Ezek speciális kialakítású eszközök, melyek védik a bimbó érzékeny bőrét a szopás okozta mechanikai hatásokkal és a felázással szemben.
Amikor a cumi segít
Bár sokszor a cumit és a cumisüveget a babák esküdt ellenségeként állítják be, vannak olyan szituációk is, amikor ezek használata akár pozitív hatású is lehet. Az amerikai gyermekgyógyászok szakmai társasága (AAP, American Academy of Pediatrics) például arra hívja fel a figyelmet 2005-ben közzétett ajánlásában, hogy a cumihasználat protektív hatású lehet a hirtelen csecsemőhalál szindrómával (SIDS, sudden infant death syndroma), közkeletű nevén a bölcsőhalállal szemben. Több körülményről is bebizonyosodott, hogy csökkenti a SIDS kockázatát, például a baba hasonfekvő helyzetének kerüléséről, a baba túlhevülésének megakadályozásáról alvás közben vagy a passzív dohányexpozíció kiiktatásáról. Ebbe a sorba tartozik a cumihasználat is, ugyanis a statisztikák szerint ritkább a SIDS azon csecsemők között, akik cumiztak.
Miközben továbbra sincsenek tudományosan megalapozott bizonyítékok arra, hogy a cumizavarnak nevezett jelenség létezik, a SIDS rizikójának mérséklésén túl egyéb előnyös hatásai is igazolódtak a cumihasználatnak. Szigorúan orvosi szempontból nincs érv a cumiztatás ellen, ugyanakkor a cumizás enyhítheti az orvosi beavatkozások okozta fájdalmat, illetve egyes adatok szerint a cumihasználat kedvezően befolyásolhatja a koraszülöttek fejlődését.3/*/
Ha cumi, akkor milyen legyen?
A bimbóvédők és a cumik is alapvetően kétféle anyagból készülhetnek: latexből vagy szilikonból. Mindkét anyag mellett és ellen is felhozhatók érvek, a választás mindig egyéni körülmények és preferenciák kérdése.
A szilikon kevésbé okoz allergiás reakciókat és jobban ellenáll a mechanikai igénybevételnek, melynek leginkább a fogzási időszakban van nagy jelentősége. Könnyebben tisztítható, ugyanakkor merevebb, keményebb, nehezebben igazodik az emlőbimbóhoz vagy a baba ajkaihoz. A latex puhább, így talán kevésbé befolyásolja a fogzást, és azt tartják, hogy érzetében jobban hasonlít az anyamellhez. Számításba kell venni ugyanakkor, hogy a latex erősebb allergén, mint a szilikon.
Ami a cumi alakját illeti, ma már különféle alakú és méretű cumik kaphatók. Bár abban viszonylag nagy az egyetértés, hogy a hagyományos alakú cumik károsan befolyásolhatják a fogfejlődést, azzal kapcsolatban nincs konszenzus, hogy az úgynevezett „fogszabályozós” modellek mennyiben zavarják vagy nem zavarják meg azt. Az ideális persze az lenne, ha a fogzás időszakában már teljesen el lehetne hagyni a cumit, ez azonban sokszor nehezen ültethető át a gyakorlatba. Ráadásul az sem egyértelmű, hogy a cumi vagy az ujjszopás előnyösebb-e ebből a szempontból, mindkettő mellett és ellen is vannak érvek.
Összefoglalás
A cumizavar kifejezés igen elterjedt a szülők körében, arra azonban nincsenek tudományosan megalapozott érvek, hogy ilyen valóban létezne abban a formában, hogy a cumi vagy cumisüveg használata aláásná a szoptatás sikerét. Nem egyértelmű ugyanis, hogy a cumihasználat és a szopás/szoptatás eredményességének csökkenése közül melyik az ok és melyik az okozat. Vannak helyzetek, amikor a cumihasználat előnyös is lehet, ilyen a hirtelen csecsemőhalál szindróma kockázatának csökkentése, fájdalmas orvosi beavatkozások során a baba kényelmének javítása, illetve esetleg a koraszülöttek fejlődésének elősegítése.
Az anyatej kétségkívül a baba ideális tápláléka, ezért alapvetően fontos a szoptatás népszerűsítése és segítése, azonban nem szabad, hogy ezt az anyák elviselhetetlen nyomásként, teljesíthetetlen társadalmi elvárásként éljék meg – ez a lelki teher ugyanis önmagában is a sikeres szoptatás ellenében hathat.
Hivatkozások:
1. Victora CG, et al. Breastfeeding in the 21st century: epidemiology, mechanism, and lifelong effect. Lancet. 2016;387:475–490.
2. Cohen SS, et al. Factors associated with breastfeeding initiation and continuation: A meta-analysis. J Pediatr. 2018;203:190–196.
3. Kerbl R. ’Nipple confusion’ with breastfed babies. Does it really exist? Kind + Arzt – Die Zeitschrift für Eltern und Kinder. Edition 05/2018, Austria.
4. Smith WL, et al. Imaging evaluation of the human nipple during breast-feeding. Arch Pediatr Adolesc Med. 1988;142:76.
