Az ötödik generációs orvos
A közelmúltban az osztrák nőgyógyász-onkológusok társasága Ungár Lászlónak adta át szakmájukon belül a világ legbefolyásosabb orvosának járó Wertheim-díjat, amelynek következő jelöltje egy Nobel-díjas lesz.
Az öt generáció
Ungár László ötödik generációs orvos, akinek anyai ágon már Ausztriában élt déd-, sőt ükszülei is gyógyításra tették fel az életüket, nagyanyja ráadásul abba az évfolyamra járt a bécsi egyetemre, ahol négy másik medikával együtt elsőként kaptak hölgyek is diplomát. Édesapja is a tüdődaganatok nagyhírű sebésze volt a Korányiban, és ahogy mondja, a családi házban mindenki tudta, a szülők feladata valami nagyon fontos, megkérdőjelezhetetlen dolog. A négy testvérrel és a holokauszt után árván maradt unokatestvérrel együtt öt gyerekből hárman követték is a példát, orvosok lettek.
A világszínvonalú operáláshoz Wales-be kellett mennie
Azt már az egyetemen eldöntötte, hogy ő is sebész lesz. Hogy daganatokat, nota bene nőgyógyászati rákokat fog műteni, csak később, a nyolcvanas évek elején, amikor nőgyógyász szakorvosként rádöbbent, bizonyos személyi okokból a hazai nőgyógyászati daganatsebészet messze elmaradt az akkori nemzetközi színvonaltól. Ennek hátterében az egyébként általa is roppant nagy tisztelettel emlegetett professzor, Zoltán Imre állt, aki a komplikált esetek jó részében a műtét helyett a sugárterápiát preferálta. Csakhogy sok nőgyógyászati rákos betegnek a műtét az egyetlen esélye. Ungár László ezért a szakmai fejlődés egyetlen útját külföldön látta. A fiatal orvos egyik kísérleti módszere megjelent egy rangos brit szaklapban, amit meghívás követett a legnagyobb walesi egyetem kórházába, ahol az eljárást jónak látták egyes szakmai problémák megoldásához. Ungár a brit daganatsebészet egyik kiválósága mellé került, de hamarosan felismerték, nekik is jobb, ha a magyar ösztöndíjas a laboratóriumból, ahol kezdetben öt napból hármat töltött, felkerül a műtőbe. A rendszeres havi értékelések közül a második után már megcserélték az arányt, egy hónappal később pedig azt ajánlották, a laborba talán ne is menjen többet.
Több mint két évet töltött a világ, alapításkor legnagyobbnak számító kórházépületében, egyik beteget műtötte a másik után, rengeteget tanult, de aztán egyre többször oktatott is. Olyan műtéteket is elsajátított, amelyek ugyan külföldön már ötven éve léteztek, nálunk viszont még nem. Ezek a műtétek sok embernek egyszerűen az életet jelentették, illetve korábban Magyarországon – hiszen itt ilyen műtétek nem voltak – hiányuk értelemszerűen a halált.
Újra itthon, de újításai elterjedtek szerte a világon
Ezen akart változtatni, amikor hazajött. Először két évig az onkológiai intézetben, tizenötöt az István kórházban, majd ismét másfelet újra a Kékgolyó utcában. Közben sok minden történt. Kialakult körülötte egy csoport, és a három, nevéhez kötődő műtéti technika hatására szinte hazajövetelétől kezdve egy olyan intenzív képzés, ami mára hatalmas nemzetközi iskolához vezetett. Ingyenes gyakorlati kurzusaira és évi háromnapos fizetős tanfolyamaira szinte sorban állnak a szakorvosok a világ minden részéből, de az itt végzetteket ma már magas állásokban találjuk Csehországtól, Hongkongig, Angliától Ausztriáig, Németországtól Izraelig, vagy Olaszországig. De ő is tanít és operál New Yorkban, vagy Dél-Amerikában, a Közel- és Távol-Keleten, vagy ahová éppen hívják.
Legfontosabb újítása révén, mely ma már a nemzetközi műtéti gyakorlat része, a fiatalabb méhnyakrákos nőknél úgy lehet eltávolítani a daganatot, hogy megmaradjon a termékenység, sőt – amire korábban nem volt mód – terhesség esetén a magzat is. A módszer kidolgozásában egy amerikai és egy brit kolléga is részt vett, de az első ilyen operációt Ungár László végezte. Sikere annál is nagyobb értékű, mert ma egyre nő a 45 évesnél fiatalabb korban regisztrált méhnyakrákosok száma, Amerikában például az elmúlt húsz évben az arányuk megháromszorozódott.
A második, nevéhez fűződő technika, mely jóval nehezebb, mint az előző, már nyirokcsomóáttéttel rendelkező, korábban nem műthetőnek ítélt méhnyakrákos eseteknél növeli jelentősen az addig elég kicsi gyógyulási esélyt. A harmadik ötlet, amiből mára szintén valóság lett, nagyban segít, javítja a betegek életminőségét, ugyanis sugárkezelés után kiújult nőgyógyászati daganatnál alkalmazott műtétek után megtartható a húgycső, nem kell vizeletkivezetést alkalmazni.
Saját csoportja az elmúlt 22 év alatt mindenesetre több száz műtétet végzett. Ma egyfajta mozgó teamként működnek több kórházban. Az öt sebész három fővárosi kórház – az egyik nőgyógyászati osztályát Ungár László vezette – mellett Kecskeméten és a szegedi klinikán is dolgozik.
